Mit tennétek a helyemben?

8as-nak: Szerintem mindenki magából indul ki valamilyen szinten. Gondolom te is a magad példáját vetted alapul, hogy ez neked elképzelhetetlen. A kérdező ugyan nem írta le a körülményeket, de miért olyan hihetetlen az, hogy nem szólt neki senki? Én messze külföldön élek a családomtól. Ha eléggé sebtiben megszervezett esküvő lett volna (tehát mondjuk pár hónap leforgása alatt), elég könnyű kimaradni a "zsongásból" egyrészt, másrészt közel sem minden családban van olyan zsongás (most mondjuk nem magamból indulok ki, de nálunk sem volt sosem kiemelt téma). Szóval bocsi, de simán lehet. A tényleges körülményeket meg egyelőre csak a kérdező tudja.

Ja és nekem is volt esküvőm, nálunk se volt zsongás, sőt, elég keveset került szóba, mert senki nem gondolta, hogy ez olyan, amiről folyton beszélni kell :) "Tiszta stressz" sem volt senki.

Természetesen magamból és a saját tapasztalataimból indulok ki, mi másból is indulnék ki? Te is azzal cáfolsz, hogy nálatok ez nem így volt :)

Nem azért írtam ide, hogy én aztán megmondom a tutit, ez is csak egy vélemény mint bárki másé. Ha kikérjük az emberek véleményét, különböző érzéseket és gondolatokat fog kiváltani belőlük, ez természetes én úgy gondolom.

Én személy szerint! Hasznosnak gondolom ha eltérő véleményeket kap valaki, mert vetődhetnek fel benne olyan gondolatok amik eddig mondjuk nem.

De rendben, nem tudhatom a körülményeket, mint ahogy mások sem, így pont annyira lehet hasznos vagy éppen haszontalan egy hozzászólás. Sokszor ha hozzászól még a kérdező, teljesen más megvilágításba tud helyeződni egy téma. Ehhez sokszor kellenek a “negatív” hozzászólások, vagy hogy egy vita kialakuljon és a kérdező hozzászóljon és abból jó esetben a kérdező összerak valamit ami neki pont ott aktuálisan megfelelő lehet.

De semelyik opció esetében nem gondolom azt, hogy a szemet szemért elv alapján bölcs dolog lenne eljárnia a kérdezőnek.