Szerintetek hogy lenne igazságos, ti mit tennétek?

Itt fentebb picit félre ment a dolog..."ugyanúgy jár neki..? Örököl??.." persze..örököl,ha nem írta volna a kérdező egyértelműen, hogy a NEVÜKRE IRATTÁK AZ INGATLANT. TEHÁT NEM HAGYATÉK TÁRGYA. Ergo pont senkit nem érdekel amúgy örökölne e a féltestvèr vagy sem. 1) ha rossz anyagi körülmények között él akkor talán nyugodtabbak vagytok ha adtok. Semmiképp nem 1/3ot, nem azért de ha ez lett volna a cél akkor hármòtokra iratja, de nem tette, nyilván okkal. 2) ha jól él és nincs szüksége a pénzre akkor valóban nem érdemes hozzá vágni egy jelképes összeget. 3) ha adtok-mint mondtam az 1/3ad már azért is túlzás mert ez nem szerepelt apukátok tervei között,ő nektek szánta (persze erkölcsi vonulat, hogy a féltestvèrről miért nem gondoskodott de ELNÉZÉST: NA EZ VÉGKÉPP NEM A TI JOGI VAGY ERKÖLCSI KÖTELESSÉGETEK, miért is akarnátok apukátok erkölcsileg vitatható döntését felülbìràllni pláne a saját terhetekre????

Ha adtok én a forgalmi érték 10%-àban határoznám meg ami nagyon is méltányos hiszen a féltestvèrnek is "puszi pénz",ha jól értem fenntartási és állagmegòvò költsége sem volt az ingatlannal kapcsolatban..

Nálunk ez úgy történt, hogy nagyanyámnak volt négy gyereke. Abból három tulajdonképpen normálisnak számított, haladtak előre, míg a legkisebb egy alkoholista csöves lett, aki, a feleségével együtt, eldobta a gyerekét, hagyta, hogy az anyja nevelje fel. Ez a gyerek én voltam. Egyrészt soha életemben nem tudtam feldolgozni azt, hogy kicsi totyogóként már nem kellettem a szüleimnek, ez hatalmas törés az életemben.

Másrészt a család úgy gondolta, hogy apám miatt nekem nem is jár semmi a hagyatékból, így úgy oldották meg a dolgot, hogy nagyanyám még élt, amikor a különböző ingatlanok rákerültek más nevére, így nekem semmi sem jutott. Egyedül a nagybátyám hozta fel, hogy talán nekem is kéne adni, de hamar le lett szavazva, nekik minden kellett.

Én azóta persze már idősödő ember vagyok, saját ingatlanban, új autóval a segge alatt, több évtizedes házassággal a háta mögött és ebből megtanultam, hogy én milyen ne legyek. A döntés a tiéd.

Akkora részt adj neki ami után még becsülettel a szemébe tudsz nézni ha találkoztok. Ne azt nézd hogy 10 milla vagy 1 vagy hogy nektek mennyi marad.

Amúgy azt a részt is gondoljátok át hogy mivel papíron nem az apátok fia, ő ajándékozás révén fog ehhez a pénzhez jutni, ami adóköteles.

Lehet, hogy le leszek pontozva, de én nem adnék, mert jogilag nem jár neki, és nekem a későbbiekben egyáltalán nem mindegy hogy ingatlan vásárlásánál majd sok millióval olcsóbbat tudok venni, vagy annyibala saját családomnak.

Ő majd örököl arról az oldalról, ahol ő nevelkedett.

Abban az esetben esetleg jofejkednek 10millioval,ha nagyon nagy jólétben élnék, és mindegy ő viszont kifejezetten meg lenne szorulva önhibáján kívül.

Én szerintem ilyen esetben nem adnék, ezek szerint neki is van egy olyan apa figura, aki után örökölhet, nyilván ti sem kaptok abból. Ez így tiszta.

Viszont ennek a ki mondott le kiről, ki vett a nevére kit dolognak én pontosan utana néznék, mert egyáltalán nem ilyen egyszerű, hogy akkor simán átiratod más nevére. Ez egy gyerek, nem egy állat, nem lehet csak így passzolgatni jogilag (sem). Jogilag az anya új pasija max örökbe tudta fogadni, és akkor lehet ilyet, hogy lemondani róla a vérszerinti apa. De az örökbefogadástól a másik csávó teljes értékű gyerekévé válik , pl. ha az anyukával elváltak volna, ugyanúgy gyerektartást kellett volna utána fizetnie, és ugyanúgy felügyeleti joga lett volna. Ezt azért nagyon kevesen vállaják be.

Szóval mindenképpp pontosan kideríteném a hátteret, és ha a féltestvérem a másik csávótól nem számíthat örökségre, akkor viszont harmadolnék, mert így igazságos.