Szerintetek milyen előnyei vannak, ha a legfiatalabb testvér vagy?

11: Minden családban van valami kattanás, és minden szülőnek van egy olyan lelki sebe amit önkéntelenül is, de átad a gyerekének.

Ettől függetlenül igazad van, nagyon sok rossz szülő van manapság. De nehéz is "jónak" lenni.

Szerintem ez családonként változó. Van olyan rokonom, ahol a kicsit teljesen elnyomják.

Nálunk öcsém volt az isten, nézz el neki mindent, ne hisztizz, ha tönkreteszi a dolgaid, stb. Őt soha nem nyüstölték azzal, hogy nincsen munkája. Mindent bocsássak meg neki, hogy lopott tőlem, hogy kicsinálta a szüleimet, az én idegeimet, hogy folyamatosan pénzt zsarolt ki mindenkitől.

Ja ő is ezt hajtogatta, hogy bezzeg nekem pénzes férjem van. Csak azt felejtette el a drága kisöcsi, hogy a barátom munkanélküli volt, amikor összejöttünk és mindketten olyan helyeken güriztünk az elején (gyár, eladóként, stb.) ahová ő a lábát nem tette volna be munkaerőként, mert neki rögtön 400ezres fizetés kell és maximum 3 órát dolgozna naponta. Mert neki ezek alanyi jogon járnak. Ugyanúgy, mint az hogy szüleink tartják el a mai napig, boltba képtelen kimenni. De a nőket teli szájjal szidja.

#11 !Nem tudom, testvérként vagy szülőként nyilvánultál meg ennyire elkeseredett hangnemben, de azt nem értem, miért általánosítasz. Jellemzően a problémákról van tudomásunk, tudod, hogy sokan neten adják ki magukból az elkeseredettséget, a csalódottságot. De ez nem jelenti azt, hogy kollektív öngyilkossságba kell meneküljön majdnem mindenki, vagy ahogy írod, kb 99%. A családi élet minden területén vannak jó és rossz kapcsolatok. Amíg ki nem derül, kinek mi jut, addig bárkinek mondhatnánk, hogy ne házasodj, ne szülj gyereket, se egyet, se többet, ne fogadj örökbe...és egyáltalán ne vállalj be semmilyen családi kötődést, ahol élesben is megmutatkozhat, hogy egy kapcsolat életre szóló értéket és segítséget is jelenthet, nem kizárólag állandó konfliktushelyzetet, gyűlölködést, csalódást, egyebeket.Képzeld el, ha szüleid így gondolkodtak volna! Most talán nem lennél itt közöttünk!Édesanyámnak 3 fiútestvére van és bár tőle huszon-meg harminc kilométerekre laknak, ma ott tartunk, hogy 40éve le se köpik egymást, nemhogy évente egyszer, szülinapra eleresztenének egy telefont, hogy "élsz még, te állat, vagy megpusztultál végre?"Szegénységben nőttek, olyan mértékig szeretve és segítve egymást, hogy pl. a legkisebb --szó szerint értsd!-- életben sem maradt volna, ha a 9 éves nem látja el, eteti, itatja, pelenkázza őt, nem hoz a koldusszegény szomszédtól egy kis megmaradt rántott levest, nem lesz anyja az anyja helyett.Hogy ilyen mértékig egymás ellen fordultak, azt nem pénz, pia, gyermekbántalmazás, féltékenység, a házasság megromlása....vagy egyéb, ma megszokott szitu előállása miatt alakult így. Egyszerűen annyi, hogy meghalt a rajongásig szeretett édesapjuk, aki összetartotta családot, az egyetlen, akitől szeretetet és példát kaptak emberségből. Ennyi. Ottmaradt a 4 tesó, nyakukon a rájuk féltékeny, őket szabad prédának tekintő, közöttük viszályt szító kretén géndonorukkal. Aki pedig a primitív uszításával profi munkát végzett, maradandó törést okozva. A tesók persze --egy sem volt nagykorú-- menekülni sem tudhattak a gyűlölet elöl. Elkeseredett kirohanásodat olvasva még talán pozitívumként is értékelheti néhány, itt a fórumon olvasgató ember, hogy "a rokonainkat nem választhatjuk meg". Gondold el, mekkora ganéban lettem volna, ha anyám engem az otthonról hozott minta ,"egyforma értékrend szerint nevel"! Pl. aszerint, amit anyja hagyott neki örökségül.Úgy vélem írásod alapján, tisztában vagy a ténnyel, miszerint az emberiség történelme során mindig volt/van/lesz szr helyzet, viszály, akár katasztrófáig fajuló kapcsolat. De ha az lenne a tömeges hozzáállás, hogy a Kárpát-medencében élők "ne szaporodjanak", sőt, egyes vélemények szerint legjobb lenne, ha kb. 14millióan sterilizáltatnánk magunkat, semmit be nem vállaljunk, meneküljünk minden elöl, ami családi, akár testvéri kapcsolatot is eredményezhet, neked akkor sincs mitől tartanod! Lassan valóra válik ez a verzió is. Lehet, hogy örömhír számodra: a történelemkönyvekből és a mindennapi hírekből, határjelentésekből naprakész lehetsz. Köztudott tény, hogy amióta magyar él a Kárpát-medencében, mindig is sorban álltak/állnak mindenféle népek, akik bizony 2-3 évtized lazán alatt tele fogják szülni nem csupán a Kárpát-medencét, de egész Európát. Ha nyitott szemmel jársz, ha a realitások talaján meg tudod vetni a lábad, akkor pontosan tudod, hogy mindez nem kitaláció, nem paranoia, nem sci-fi sorozat, hanem a 100%os jelen, a 3D-s valóság maga. Lehet tagadni, attól még tény.Nekem csak egy nevelőapa jutott: első 4 éves koromig azt sem tudtam, hogy nem ő az édesapám, annyira szerettük egymást, olyan apa volt, amilyet sokan mások édesapaként sem kaphattak. Mára 3 családtagom van: anyám, egy féltesóm és egy kutya.De azért, mert a többiek számomra csak papíron léteznek, még nem jelenti azt, hogy másoknak (pl. a kérdezőnek) ne lehetne jó kapcsolata, akár az édes testvéreivel is. Ha ő a legkisebb a csapatban, és még nem látja a jó testvéri kapcsolat előnyeit, akkor is. Szerinted a boldog emberek között nem lehetnek olyan "lelki sérültek", akiknél nemhogy nem a testvéri kapcsolat okozta azt a lelki sérülést, hanem éppen azért találhat később támaszra, mert őt támogató, szerető testvérei vannak, akár tőle idősebbek is? És felnőttként majd nem idegenkednek attól, hogy családot alapítsanak és akárhány gyermeket is bevállaljanak? Ráadásul, a maguk családi életük mellett nem hanyagolva a születéstől halálig élő testvéri kapcsolatot sem?Ezt el sem tudod képzelni, ugye?Magad is egy vagy azok népes táborából, akik elmondhatják magukról, hogy "egy komoly lelki sérülésekkel rendelkező ember, akiknek bőven vannak sérelmei a testvérei és a szülei miatt"? És sok, komoly lelki sérüléssel élő társad mégsem feltétlenül veled ért egyet? Persze, nem lehetetlen, hogy "csak" egy gondosan ápolt testvéri kapcsolat tartja ettől vissza? Azért, mert sokaknak nem jött össze az az ajándék az élettől, ami a kérdés kiírójának, azért még nem muszáj sok embert a 99%-os halmazba sorolni. Van fogalmad, mekkora lelki törést okozna például sok szülő, ha minden gyerekét "egyforma elvárásokkal" nevelje? Pl. egy testi- vagy szellemi fogyatékkal élő gyerekétől várná el, hogy legyen színjeles, vagy jó focista, csak mert a tesója is az?Kedves kérdező! Nem gondoltál még arra, hogy a velünk megosztott gondolatodat tesóiddal is megvitasd, véleményüket és tanácsaikat kérve? Ha valóban "nagyon jó velük a kapcsolatod", akkor mi az akadálya annak, hogy megismertesd velük a jelen szitut és átérezhessék, te miként éled meg a "legkisebb" szerepét, elmondhassák, ők hogyan vélekednek rólad, mint testvérről? Lehet, bele sem gondolnak, te miként éled meg a mindennapjaid, milyen dilemmáid lehetnek. Lehet, ők nem a "legkisebbet, a harmadikat" látják benned, hanem az egyenrangút, aki fiatalabb ugyan, de semmivel sem kisebb érték.

Ha csak a szüleid felöl tapasztalod azt az életérzést, hogy nem jó a legkisebbnek lenni, az ne legyen elég ahhoz, hogy ezt így is érezd!

Milyen konkrét hátrányait tapasztalod annak, hogy te "csak" a harmadik vagy?

Testvérek! Ne engedjétek, hogy éket verjenek közétek, mert ha kitudódik, hogy mégiscsak veszítettetek, nincs visszaút. Barátság és testvéri kapcsolat megromlását nem lehet nyomtalanul meg nem történtté tenni. Ha néhányan ezt állítanák, akkor sem. Üdv mindenkinek, legyen szép napotok!

Többek között az az előnye, hogy ha te vagy is a kisebb, mégsem tolnak félre azzal az indokkal, hogy " öcsi,te vagy a legkisebb, neked befogás van".

Szüleid téged küldenek bevásárolni, vagy mosogatni? Annyit el lehet viselni a családi békéért. :)

Tekintsd előnynek azt, hogy nem két olyan testvérrel kell együtt élned, akik utálnak, szívatnak téged, irigyek rád! Azok tudnának mesélni neked, akiknél a marakodás a napi program, biztosan másképpen értékelnéd a hátrányokat.