Lehet valaha jó viszony köztem és az öcsém között?

Én voltam a jó tanuló, ő a rossz. Gyerekkorunk óta utáljuk egymást. Ő engem amiért mindig én voltam a példakép, folyton hozzám hasonlították. Én pedig őt azért, mert amíg én a négyesért verést kaptam, ő a kettesért ajándékot.

30 évesek elmúltunk, mind a ketten elköltöztünk. A viszonyunk továbbra sem jó és nem is hiszem, hogy valaha változni is fog. Teljesen más az életfelfogásunk, a gondolkodásmódunk is.

Szerintem ennyidős embereknek, tehát 23 25 és 2 ötvenesek már nem egészséges együtt lakni akkor se ha család. Mindegyikőtöknek kellene szabad tér. Természetes ha összezördülések vannak. Ha elköltöztök ez megváltozhat.

Attól higy a testvéred nehezen érettségizett le még lehet sikeres később. Nem lehet hogy ezt érezteti vele a családból ami feszültséget okoz?

De az is lehet hogy más a probléma, nem az hogy jobb állásod van.

7-es vagyok.

Nagyon különbözőek vagyunk.

Én suli után tovább tanultam, mellette dolgoztam. Mostanra lett családom, hitellel de saját otthonunk.

Ő az érettségit alig tudta letenni. Utána több szakon is elkezdett tanulni, de egyiket sem bírta fél évnél tovább. Amikor a szüleink 5 év után azt mondták, tovább nem finanszírozzák a tanulmányait, én lettem a bűnbak, mert rám ment el a pénz.

Még otthon él. Többször elköltözött, de pár hónap után elfogyott a megtakarítása, nem bírta az albérletet fenntartani.

Ha beszélgetünk, akkor minden oda lyukadunk ki, hogy én tehetek arról, hogy neki semmi sem jött össze az életben. Vagy éppen a kormány, a suli, a szomszédok a hibás. Mindenki, csak ő nem tehet arról, hogy így alakult az élete.