Van más ember is itt, ahol kötelező elvárás hogy szeresd testvéredet?

Nálunk is otthon "elvárás",hogy szeressem a tesóm ,de egyszerűen nemtudom.

2 teljesen egyforma személyiség vagyunk ,soha nem voltam vele jóba ,de ezt a család nemtudja elfogadni. 🤷‍♀️

Az igaz ,hogy a testvérem ,de az nem jelenti azt ,hogy szeretnem kell. Nincs olyan ,hogy kell. Minden ember eltudja dönteni ,hogx kivel szeretne jóba lenni és kivel nem.

Én nem értem nektek mit árthatott a tesótok:D

A testvéri szeretett egy nagyon mély dolog. A szívatások és az apróbb viták hozzá tartoznak de hogy emiatt utáld a tesód vagy ne kedveled te jó isten.

Én is sokat veszekedtem a tesóimmal. Állandóan szívattuk egymást mégsem tudunk utálattal nézni egymásra és a szeretett mindig is ott volt bennünk a másik iránt.

1 válaszoló vagyok.

Nálunk az a baj ,hogy 2 teljesen más személyiség vagyunk. Nagyon eltér a gondolkodás módunk. Én inkább "jó kislány" vagyok. Segítek mindig mindenkinek mindenbe ,kedves vagyok és nem szeretek senkit megbántani.

A tesóm meg pont az ellentétem. Mindenkivel mindig bunkó. Másokat csicskázta. Ha valakinek nem olyan az öltözködési stílusa ,mint az övé ,akkor azt leszólja. Sorra hülyíti a srácokat ,aztán meg henceg vele másokkal. (Azt kiemelném ,hogy nem a féltékenység beszél belőllem ,csak egyszerűen utálom azt nézni ,ahogy 1-2 hónapig hülyít valakit ,aztán meg csak úgy otz hagyja és leváltja másra) stb..

Ezek miatt pedig nagyon sok konfliktusunk van. Ráadásul 1 szobában vagyunk és így elkerülni sem tudjuk egymást.

De azért örülök neki ,hogy legalábh te 2-es kijösz a tesóddal :)

A gonosz ember a tesójával is gonosz lehet és bizony meg lehet keseríteni a másik életét, ha "testvérekként" össze vannak zárva.

Szerencsés, akinek a testvére nem nyomorította meg a gyerekkorát, de sajnos vannak ilyenek is, amit el kellene fogadni, nem csak értetlenkedni.

Ahogy vannak kegyetlen anyák, apák, anyósok, szomszédok... úgy testvér is lehet gané

Nálunk elvárás volt a feltétel nélküli támogatás. Ez nem. Jelentette azt, hogy az érzelemeinket manipulálták volna, vagy parancsoltak volna ezeknek. Annyit jelentett, hogy a családra akkor is lehet számítani, ha éppen ki nem állhatjuk egymást.

Az emberek általában erkölcsi oldaláról ítélik meg a másikat és nem hozzáértés alapján. Mi ezt a társadalmi trendet rúgtuk fel a családban és azt tartottuk értéknek, ki kit tud adni nekünk és mi mit tudunk tenni az ő fejlődésében. A társadalom meg azt nézi, ki a kedves és mond édes, hangzatos szavakat... még akkor is, ha attól rosszabb lesz a világ.

Az hogy szereted a testvéredet nem azt jelenti, hogy odavagy érte, hogy vele együtt akarsz mindent csinálni, hogy együtt jártok bulizni vagy egyformán gondolkodtok bármiről is.

A testvéred szeretete azt jelent, hogy te elfogadod őt olyannak amilyen. A hülyeségeivel, gondolkodásával, kedvteléseivel, vonzódásaival együtt. mert a testvéred. Ettől még lehetsz rá mérges, előfordulhat hogy egy évtizedig nem akarsz vele beszélni sem, hogy kiakaszt a baromságával vagy ordítozni tudtok csak egymással. Általában a szülőkön múlik, hogy megtanítják-e a gyerekeiknek hogyan kezeljék egymás különbözőségét, hogyan vezessék le a rivalizálást vagy hogy kezeljék a problémákat.

Van 5 testvérem kis és nagy korkülönbséggel egyaránt. Szeretem őket, nagyon. De teljesen mások vagyok, másképpen gondolkodunk sok dologban, és mivel én vagyok a legidősebb, a legtöbbnél pont annyival idősebb, hogy nekik akkor születtek gyerekeik amikor az enyémek már kezdtek kirepülni itthonról, így nem baráti, hanem inkább nagynénis jellegű a kapcsolatunk. Ahogy voltak vitáink is bőven, meg hosszú távollétek is.

Az hogy testvérek vagyunk annyit tesz, hogy amikor baj van akkor mind segítünk egymásnak és közösen segítünk a szülőknek.

Azért tekintik "alapelvárásnak" hogy szeresd a testvéredet, mert tényleg a családod az - benne a testvéreid - akikre számítani kellene/lehetne egész életedben, akkor is ha bajba kerülsz. Egy-két nagyon jó barátot kivéve a többiek jönnek-mennek az életedben, az viszont örökké úgy marad hogy ti testvérek vagytok és ez a kapcsolat a gyerekeidre is tovább száll.

Attól hogy tele a hócipőd a tesóddal még szereted. ha nem szeretnéd, akkor nem is idegesítene fel - ahogy nem húzod fel magad minden percben senki máson sem aki valamivel megkeserítette az életedet. Abban a pillanatban gond, morogsz miatta, megtorolod vagy ráhagyod és vége, lehet elfelejteni. Ha tényleg nem lenne fontos neked a testvéred akkor nem is érdekelne hogy mások elvárják-e tőled hogy szeresd vagy sem.

Tisztázd azokkal akik szerint "alapelvárás" hogy szeresd a testvéredet, hogy te szereted őt, de ettől még az agyadra megy vagy nem értesz vele egyet, vagy éppen veszekszel vele, mert csak. neked meg alapelvárásod feléjük, hogy szeressenek téged és fogadják el, hogy nem tudtok a tesóddal jól kijönni, ez ebben a pillanatban része a testvéri kapcsolatotoknak. majd idővel lehet hogy változik.