A testvérem teljesen megőrült, vagy miért teszi ezt velem?

Miért, mit tesz veled??? Segít kiszakadni a nyomorodból azzal, hogy keresi a társaságod? Arra, mekkora szemét...

Szerintem kapd össze magad, mert jövő héten már az lesz a baj, hogy a lányod játszani akar veled, pedig te micsoda bajban vagy.

Miért szerinted mit kéne csinálnia? Mi lenne számodra a normális?

Ne keressen? Vagy keressen de bújjatok az ágyba csokifagyival és sírjatok együtt? Nem hiszem hogy jobb lenne.

Attól, hogy összejöttek a rossz dolgok még nem kéne elvárni, hogy mindenki máshogy viselkedjen miattad. A nagyapádat se kéne már temetni a műtét miatt.

Kb olyan hozzáállásod lehet hogy "dögöljön meg a szomszéd lova is"

A felsorolt problémákból egyedül a nagyapa betegsége az, ami őt is érinti. Ezzel másképp birkóztok meg.

Nincs mit csodálkozni rajta, hogy nem halasztja el az esküvőt. Ráknál műtét után sem lehet biztosan kimondani, hogy mostmár minden rendben, folyamatos kontrollokra van szükség, és egy idős embernek a felépülés is nehezebb. Ha esetleg a nagypapa neadjisten meghal, jobb-e temetés után, gyászban tartani az esküvőt? Szóval halasztani semmi értelme.

Ha már megtartja, mit vársz tőle? Agonizálva csinálja végig? Bús képpel, meggörnyedve mondja azt, hogy "mindegy, milyen lesz, leszarom a rózsák színét is. *sóhaj* Maga szerint jó rám ez a ruha? Akkor legyen ez. Nem, nem próbálom fel, lesz rajtam valami, aztán jólvan. Úgyis pocsék lesz az egész, mert szomorú vagyok. Csak legyünk túl rajta, semmi kedvem. Hív a dekoros, ajh...Jani szívem, légyszíves intézd már el helyettem azokat a szarokat, nem akarok beszélni vele...mindegy, csak bökj rá az egyikre, nem érdekel." Olyan lenne, mint (a leírás alapján) te.

Sajnálom, hogy rosszul érzed magad, tényleg megvan rá az okod, viszont az, hogy minden helyzetben, minden pillanatban látványosan bánatkupac vagy, és másokat is lehúzol, éretlen szokás.

Felnőtt ember képes erőt venni magán, és legalább egy semleges, gyakorlatias viselkedést produkálni, amikor arra van szükség, és az arcát is képes ehhez rendezni. A bánat kimutatásának megvan a maga helye. Vagy mostanában a postára is legörbült szájjal mész?

Mikor a húgod (vagy bárki) arra kér, hogy vegyél részt valamiben ami őt lelkesíti, és neki fontos, akkor nincs is annál gyerekesebb, mint odamenni, hogy tessék, itt vagyok, és savanyú világvége-pofával végigülni az egészet, bánatosan, érdektelenül dünnyögve. Nyilván ezért nem hívott volna. Nem csoda, hogy hazaküldött.

Ha csak erre vagy képes, akkor mondd meg neki, hogy "ne haragudj, hugi, de hívj valaki mást, aki segít kiválasztani a ruhádat. Teljesen magamba vagyok zuhanva emiatt meg amiatt, úgy érzem, összecsapnak a fejem fölött a hullámok. Nem lenne jó, ha elmennék, mert nem tudok mit kezdeni a hangulatommal, kiül rám, és nem akarom, hogy ez elrontsa az örömöd."

Ő azt akarja, hogy egy kicsit vele örülj, te meg azt, hogy folyton veled sírjon. Beszélgessetek inkább őszintén, egymás megértésére törekedve, mielőtt magatokban csendben összevissza sértődtök egymáson.