Szülőktől és testvérektől is kérdezem: mit tennétek, ha az egyik gyereketek / testvéretek kifejezetten nem szeretné a másikat, és ez felnőtt korra se múlna el? Nem megromlott kapcsolatról van szó, hanem elemi antipiátiáról kettejük közt. Többi lent.

Szépen el kell beszélgetni a báttyal, hogy nem tűritek meg ezt a viselkedést. Ha képes felfogni, akkor probléma megoldva. Ha nem, akkor úgy viselkedtek vele egy darabig, mintha ő lenne betolakodó. Hamar észhez térne.

Az mondjuk rettentően furcsa, hogy egy 30 éves ember ilyeneket mond. Szeretni nem kötelező senkit, de 30 év alatt még senki nem tette helyre ezt a dolgot?

Ez nem normális dolog!

Férjemet pl. a huga utálja szerintem, mert nem szól hozzá, semmibe veszi amióta egyszer nemet kapott tőle a 25 év alatt! Azelőtt sem volt szeretet, csak akkor beszélt hozzá ha kellett valami. Csak érdekből.

A lényeg: az anyja úgy kezeli ezt a dolgot, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy a lánya utálja a fiát! Sosem tett semmit ellene! Annyi a nagy hozzá fűzni valója ehhez kb, hogy: hmm hát ez van. De még ennyi sem. Csak így alakult. Sosem kérdezte meg a lányát, hogy ő miért nem nyit a testvére felé? Mindig csak a fiát pumpolta ha idegesítette esetleg mégis a dolog - egy kicsit. Ez mind az ő hibája, hogy ezzel a viselkedéssel támogatja tulajdonképpen ezt a reális ok nélküli utálatot. Közben sírt a szája, hogy jaj.. olyan rossz, hogy nincsenek jóban. Talán csinálhattá volna valamit?

Küldjétek akkor pszichológushoz, mert ez nem normális dolog. A létszám sokasága sem elég indok, hogy vele ilyen legyen. Vagy akkor mondja el mi baja tulajdonképpen.

"Amikor kicsi volt, azt hitték, csak ideiglenes, majd megszokja őt is, mikor tinédzser lett, akkor a lázadásra fogták, mostanra képedhettek el a szüleink, hogy nem, ez sajnos végig komoly volt."

Már bocsánat, de a tinikorból már régesrég kilépett a pasi, és MOST képednek el a szülők, hogy ez van??? Azért ne fogják már erre...