Miért nekem kellene foglalkoznom a fogyatékos testvéremmel?
Az öcsém, aki 3 évvel fiatalabb tőlem, középfokú értelmi fogyatékos. A szüleink válása után mindketten állami gondozásba kerültünk, de én 2 éve betöltöttem a 18-at, átmentem esti tagozatra tanulni, mellette dolgozni kezdtem és élem az életem. Örököltem némi pénzt az egyik nagymamámtól, 3 millió Ft-ot, plusz az államtól kaptam 2 millió Ft-ot, mivel 8 évig gyermekotthonban éltem. Nos ez a pénz semmire nem elég, főleg nem ingatlanra!
Jelenleg az apai nagymamámnál lakom, még viszonlag fiatal a másik mamához képest, aki 82 éves, az apai mama meg ,,csak'' 65.
Szóval itt lakom, járok dolgozni, suliba, éldegélünk szépen. Az öcsém mivel sérült, otthonban él még, 17 éves amúgy. És sajnos egyik szülő sem foglalkozik vele. Az apám kamionos és ezen kívül semmi nem érdekli csak a horgászat. Az anyám hivatalos alkoholista, aki a normálisnak idézőjelben mondható élettársánál él. Az anyai nagyi aki 82 éves idősekotthonában él, és sajnos nem tudni mennyi van még neki hátra...
Az apai nagyi, aki 65 éves és akinél lakom, jól tartja magát, mégis azt mondogatja, hogy egy két éve van hátra stb. Már meg sem hallom....
Viszont azt meghallom, amikor rám akarják terelni a felelősséget. Hogy miért utálom a testvéremet, ami így ebben a formában nem igaz. Sajnálom őt, tudom, hogy a testvérem, gondolok rá, de ettől többet, ha akarnék sem tudnék tenni. Pont elegendő nekem a saját nyomorom. Van ennek a gyereknek egy apja meg egy anyja, van keresztanyja meg mindenféle rokona, akik nekem is a rokonaim. Csak az a helyzet, hogy én nem igénylem a törődést, mert felnőtt ember vagyok, a 17 éves sérült öcsém, aki egy 8 éves agyi szintjén van, mindenféle törődésre igényt tartana.
Tényleg baj az, ha jól megvagyok a testvérem nélkül? Ha nem akarom őt púpnak a hátamra? Valóban, egy év múlva 18 éves lesz és el fog kerülni egy felnőtt otthonba, hasonlóan sérült emberek közé. De egy beteg embert nem tehetnek normál otthonba. És mivel se az anyja se az apja nem kíváncsi rá, ott lesz neki a legjobb! Törődnek vele, főznek, mosnak rá, irányítják a kis életét és mindene meglesz. Még dolgozhat is, valami egyszerű betanított munkát.
De ne kelljen már magamat kellemetlenül érezni amiatt, mert nem hiányzik az életemből. Egész gyerekkoromban nekem kellett engednem, lenyelnem a békát, bemenni a szobámba és tűrni. Ráadásul mindig ő kapta a törődést a figyelmet én meg csak voltam. Hát mégis hogyan tudnék örülni annak, hogy van testvérem és még szeressem is? Tökéletesen boldog vagyok nélküle. Ez nem az én dolgom, nem az én felelősségem! A szüleinké.
Kérlek mondjátok el a véleményeteket.
Köszi.
válasza:Elmondom a véleményem, de tudom, hogy nem leszek népszerű vele.
A legnagyobb kibaszás egy gyerekkel, ha sérült gyereket vállalnak a szülők. Mert az okés, hogy ők elvállalják, hogy gondozzák, vagy fizetik a gondozását, de miután a szülők meghaltak, ennek a terhe a testvérre marad, életük végéig.
Az érzéseid miatt ne szégyelld magad. A szüleid mindkettőtöktől megszabadultak, ezek után meg elvárják, hogy te gondozd a sérült tesódat, vagy legalábbis a lelki terhet akarják rádpakolni, hogy "szeresd". Hogyan szeresd, ha semmilyen kapcsolatod nem volt vele? Teljesen normális az, amit érzel.
Azt viszont nem tudom, hogy a szüleid halála után lesz-e neked bármiféle tartási kötelezettséged... ennek utána kell nézni. Mert sajnos az is lehet, hogy lesz, ha nem is veszed magadhoz, de lehet hogy a gondozás költségeit állni kell. Nem tudom.
válasza:De ki várja ezt el tőled?
A testvéred otthonban él hosszú évek óta. Ha jól értem még 10 éves se volt, amikor bekerültetek.
Szóval tőled nem várjon senki semmit, hiszen ők sem tettek/tesznek semmi különöset. Ahogy írod, egyik szülő sem foglalkozik vele.
Az is érthető, hogy nem alakult ki a testvéreddel olyan szoros kapcsolat, testvéri szeretet, hiszen eleve nem is együtt nőttetek fel.
válasza:Teljesen érthetőek az érzéseid. Sok ember nemes dolognak gondolja a beteg gyerek vállalását, de ezzel nem csak a saját életükről döntenek. Szerintem is igazságtalan, hogy fiatalon rád hárulna a döntésük következménye.
A tesódnak is érdeke lenne, hogy egy olyan helyen legyen ahol megfelelően tudnak figyelni rá, ha lehet fejleszteni. Arról nem is beszélve, hogy évek múlva gondolom te is szeretnél családot amit szintén megnehezítene a tesód.
Szeretnék családot, szeretnék saját boldog életet kialakítani.
Valóban, én 11 éves voltam mikor gyermekotthonba kerültem, ő pedig egy évvel később, 9 évesen.
De ez alatt a kerekítve 10 év együtt élés alatt is ütöttük vágtuk egymást, szó szerint gyűlöltük egymást. Most már nincs köztünk vita, veszekedés és nem csak azért, mert nem találkozunk, hanem azért mert felnőttünk és annyi esze neki is van. De ez a sok vita megkeserítette az egész gyerekkoromat és számtalanszor kívántam, hogy bár ne lenne testvérem! Nem csoda, hogy nem tartok igényt rá.
válasza:Kedves Kérdező, a "Rokontartás" a jogi szakkifejezés, amit ebben az esetben jól meg kell nézni (lehetőleg szakértő segítséggel - jogász, gyermekvédelmis, stb.).
Én nem vagyok jogász, de laikusként is abszolút érthető, hogy te, mint testvér, csak korlátozottan lehetsz felelős - és csak akkor, ha a felmenők nem vonhatók be. Idézek egy részt a vonatkozó szövegből:
"A tartásra jogosultat rokonai közül elsősorban leszármazói kötelesek eltartani. Amennyiben a tartásra jogosulnak tartásra kötelezhető leszármazói nincsenek, eltartása felmenő rokonait terheli. Annak a rokonnak áll be a tartási kötelezettsége, aki a jogosulthoz a leszármazás rendjében közelebb áll. Azt a kiskorút, akinek tartásra kötelezhető egyenesági rokona nincs, nagykorú testvére köteles eltartani; ez a kötelezettség azonban csak annyiban terheli, amennyiben ezt saját maga, házastársa és tartásra rászoruló egyenesági rokonai tartásának veszélyeztetése nélkül teljesíteni képes."
A testvéred esetében értelemszerűen nincs leszármazó, tehát elsősorban a szülők kötelezhetőek ("felmenő rokonok")
Nyilván valami fogyatékosok számára létrehozott intézményben elhelyezés lenne célszerű - és ennek (legalább részleges) költségeit a szülőktől fogják kérni.
válasza:7-es vagyok, folytatom....
Itt egy ügyvédi szakvélemény, itt már finomítja a testvér tartási kötelezettségét, méghozzá azzal, hogy csak akkor kötelezhető, ha a testvér kiskorú. És ő is kiemeli azt, hogy ha ez nem jelent aránytalan terhet a testvér eltartónak.
(magánvélemény: tekintettel az állami gondozási háttereddel, szerintem jogilag úgymond védve vagy a kötelezéssel szemben)
"Egyes esetekben oldalági rokon, tehát testvér is kötelezhető az eltartásra. Testvér azonban kizárólag még kiskorú testvére javára köteles tartást biztosítani, és csak akkor, ha a kiskorúnak nincs egyenesági rokona, és a testvér az eltartást saját maga, házastársa, élettársa és tartásra szoruló egyenesági rokonai szükséges tartásának veszélyeztetése nélkül képes teljesíteni."
Azt tanácsolom, hogy fordulj szakemberhez, én úgy érzem, hogy téged jogilag nem fognak kötelezni.
(52 N)
válasza:Egyáltalán nem kell rosszul érezned magad emiatt; semmi értelme még egy életet tönkretenni csak azért, hogy neki "jobb" legyen (ha ilyen szinten van, szegénynek amúgy mindegy). Nyilván ettől még látogathatnád, attól semmi bajod nem lenne neked sem.
Azt viszont nem értem, hogyan örököltél nagymamától, ha még meg sem halt egyik sem!?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!