Ha azt akarja hogy mindent mi fizessünk, mit tegyünk?

Költözz(etek) amint lehet. A másik opció, hogy maradtok és testileg, lelkileg, anyagilag rámentek a semmire. Anyagilag még egye-fene, ki lehet kecmeregni a gödörből de ugyanezt lelki szempontból megcsinálni már sokkal kínkeservesebb.

Megbeszélni max annyiban van értelme, hogy élesen meghúzzátok a határt de az sem fog békés egymás mellett élést eredményezni. Egyebet csak józan belátással rendelkezőnél lehet elérni márpedig ha nem lakjátok le a helyet akkor a bútorokért, felújításért fizetési követelést ilyen ember nem követ el.

A rokonok bek@phatják, nem ők élnek vele és biztosra veheted hogy csak addig tartják értelmes dolognak a más ingatlanjának finanszírozását amíg nem kerülnek bele egy ilyen helyzetbe. Az ilyeneket sem fogod meggyőzni észérvekkel csak a rideg, pofánvágó tényekből értenek. Vagy abból sem ahogy eddig tapasztaltam.

Nagy részük le fog kopni cserébe semmit nem veszítetek ha eltűnnek az életetekből.

Szóval tartsatok ki és költözzetek amint lehet addig pedig ne hagyjátok magatokat.

Maximum a közösen használt kopó-fogyó dolgok cseréjét vállaljátok be felesben. Gondolok itt ilyenekre mint egy pl egy csaptelep ha megadja magát.

De egy konyhabútort azzal a felkiáltással, "hogy mert ti is használjátok", nehogy.

Mert ha meg leléptek, ott álltok x*100e Ft mínusszal ő meg röhög a markába.

Távolról kapcsolódóan.

Volt egy albérletünk, megdöglött a villanybojler. Jött a főbérlő, megnézte, hogy nem vertük szét, hívott egy szakit, kicseréltette.

A költségeket meg nem terhelte ránk, lévén a használati tárgyaknak rossz szokásuk a tönkremenetel.

1. Kié a lakás? Ha a nagynénédé/nagybátyádé, akkor ök engedik meg nektek, hoyg ott éljetek, ha a tiétek, akkor a döntés a ti kezetekben van. (Az az érzésem, hogy ti laktok náka)

2. Alapesetben mindenki fizeti a rezsi ráésö részét (anyukád meg te két részt, a testvére egyet), illetve a fogyó dolgokat (szappan, Wc-papír, stb felesben), a személyes kozmetikumokat mindenki saját magának, a használtban esetleg tönkrement dolgokat (Hütö, tüzhely, mosógép) felesben. Az általatok használt búrotokat nektek kell felújítani/kicserélni, az övéket meg nekik.

3. Épeszü ember nem foglakozik a pletykákkal, azt mond mindenki, amit akar.

Az unokatestvéred keresetéhez semmi közöd nincs, ha akar, segít az anyjának.

Nagynénéd tulajdona a lakás, ez a tőkéje, tartaléka. Annak adja ki, akinek akarja. Befogadott titeket, gondolom, albérleti díjat nem kér, de lehetnek elvárásai. Tanácskozzátok meg, kinek mi az elképzelése (festés, bútor, stb.), de öntsetek tiszta vizet a pohárba, egyezzetek meg, írjátok le! Ha pedig nincs egyezés, menjetek albérletbe. Biztos drágább lesz, mint most, de így megnyugszanak a kedélyek, kibékül a család.

A jövő évi elköltözéstől mit vársz? Nem fejtetted ki! Addig spóroltok, míg lakást vesztek (nagynénéd marad az általatok lelakott lakásában, bútoraival), vagy nyerni fogtok a lottón?

A "felesben fizetünk mindent" - kitétel mit jelent? Nagynénéd + anyud + te = 3 személy, NEM feles, így a nagynénédnek adnék igazat.

Nagyon meggyőző a kiigazításod, kérdező, csak éppen nem igaz vagy én értem félre.

"Egyikünk se keres jól" szemben áll azzal, hogy te még

tanulsz (a nyári diákmunka nem számít, elköltöd tanszerre). Közben meg anyud meg te két kereső felnőtt volnátok a leírásod szerint. Most mi az igaz?

Egyébként most is azt mondom, beszéljétek meg!