Hogyan kérjek bocsánatot a húgomtól?

Nem tudom hol kezdjem.. Amikor 14 éves voltam akkor született meg a húgom. Imádtam,olyan kis cuki baba volt. Mindig mosolygott ha meglátott, amikor pedig olyan 1 éves volt és néha elmentem otthonról elkezdett sírni utánam. Mikor 1 éves volt sokat volt a szobámban, mert anyánk egyedül akart lenni, aludni akart, tvzni,nyugton lenni. Suli után folyton velem volt húgom szinte mindennap. Mindig lepasszolta nekem anyu. De én szerettem, vigyáztam rá. Sokszor mondta,hogy vigyem le tologatni. Én azt olyan cikinek éreztem akkor, mert azt hittem hogy mindenki azt fogja hinni, hogy az enyém a gyerek, és én vagyok az anyja. Más tinikorú barátnőzött,plázába ment, énmeg tesót tologattam...mindegy,levittem. Ha nem tettem volna, akkor jött volna az üvöltözés. (Mikor húgom megszületett anyám mégjobban idegbeteg lett, folyton vitáztunk, néha meg is vert..)

Amikor 2 éves lett anyám bölcsibe iratta, ahonnan minden áldott nap én hoztam el. És nekem kellett rá vigyázni amig anyám hazaér melóból. De amúgy jól elvoltunk, nevettünk,énekeltünk, stb.. De hétköznap nem tudtam sehova se menni miatta, csak ritkán. Emiatt kezdtem eléggé idegbeteg lenni. 16 voltam akkor. De nyugodt próbáltam lenni. Amikor tesóm 4 éves lett,én akkor lettem 18. 10/9x suli után én hoztam haza oviból. Én mentem el egyszer anyáknapjára. Mindent én csináltam vele. És egyszer eldurrant az agyam már ettől az egésztől,és szegény 4 éves gyereket megütöttem.. vagy 3x ráütöttem a vállára. Meg kiabáltam hogy elegem van, hogy nekem kell betöltenem a pótanya szerepet, meg kiabáltam olyanokat is,hogy engem senkisem ért meg, azt,hogy én mit akarok,mindenki le sz arja. Szegény húgom meg csak sírt és nézett. És kb 2-3x ismét eldurrant az agyam, de olyankor már nem kiabáltam , csak megütöttem húgomat. Fejére ütöttem, karjára 1-2x. Amikor nem akart öltözni, amikor hisztizett nekem, stb.De igazból én voltam a türelmetlen, így viszagondolva. A legutolsót 7 évesen kapta,akkor nagyon mérges lettem rá,mert hoztam haza suliból évnyitó után, és beszólt nekem valamit, amivel felidegesített,énmeg meglöktem őt,ő pedig felesett valamibe, és beverte a fejét a radiátorba. Nem akartam akkorát lökni rajta,hogy elessen, csak azt akartam, hogy menjen át inkább a másik szobába és hagyjon békén. Nagyon sírt. Aztán megkérdeztem magamtól,hogy én miért vagyok olyan szörnyeteg,mint az anyám? ( ő lelkiterrorban tartott engem, meg néha megvert) . És akkor eldöntöttem, hogy soha többé nem bántom. Azóta eltelt 3 év,most 10 éves. Szeret engem, azóta is én törődök vele a legtöbbet. De bántanak ezek a dolgok, hogy hogyan lehettem egy kisgyerekkel ilyen, akinek leginkább csak én vagyok(meg az apja 2 hetente). Szeretnék tőle bocsánatot kérni, tudom hogy a gyerekek okosak és nem felejtenek. De hogyan tegyem meg? Szívből sajnálom. :( 24N