Hogyan tudnánk közelebb kerülni az öcsémhez?
AZ öcsém 17 éves, mindig is nagyon szótlan volt, de az utóbbi néhány hónapban különösen az lett. Korán reggel elmegy suliba, késő estig edzésen van, vagy ha néha nem, akkor a szobájában van és tanul, napi 10 percet ha látjuk. Beszélgetni szinte egyáltalán nem lehet vele, mindenre csak grimaszokat vág vagy nem is válaszol.
Régebben elég sokat bántották az iskolában az osztálytársai, ennek a tanulmányi eredményeire is volt hatása, ami miatt a szüleim sokat veszekedtek vele. Edzésen vannak barátai, velük szoktak menni kirándulni, edzőterembe meg ilyesmik.
Sokszor elég bunkón viselkedik, anya beszél hozzá, ő meg felmegy a szobájába, mintha meg sem hallaná. Nem hajlandó egy kis időt sem velünk tölteni, még hétvégén sem. Próbálom tőle kérdezni, hogy mi a baj vagy hogy történt-e valami, de csak leszól, hogy mit avatkozok bele az életébe, szüleimre is ugyanígy reagál. Mit tudnák tenni, hogy ez megváltozzon? Mondtam már, hogy lehet meg kellene próbálni egy pszichológust, hátha az segít.
Előre is köszönöm a válaszokat
Köszönöm a válaszokat.
A pszichológust csak a szüleimnek említettem meg, amikor mondta anya, hogy fogalma sincsen, mit tudna vele csinálni. Szeretett volna elmenni másik suliba, de nem engedték, mert egy nagyon jó iskolába jár, szóval lehet emiatt ilyen.
Igazából mindenkinek olyan semmilyen a kapcsolata vele, mert mindenkit eltól magától. Kedvesek vagyunk vele, ha megyünk valahova, mindig hívjuk, próbálunk mindent megtenni, hogy érezze, hogy szeretjük.
Tudom, hogy kamasz, de 17 évesen szerintem már általában túl vannak ezen a nagyon nehéz időszakon.
"Ha ő nem törődik veletek, akkor nektek se kell vele."
Ez a legjobb módja annak, hogy megszűnjenek család lenni, pont amiatt, amit mondasz, hogy
"Egy család attól család, hogy EGYMÁSRA figyelünk."
Úgyhogy éppen az ellenkezőjét kell tenni: nagyon is törődni vele (illetve mindig épp azzal, aki láthatóan nem érzi jól magát a bőrében). Pont azért, mert család vagyunk.
Aki ő maga dönt úgy, hogy duzzogással és sértettséggel kilép a családból, azzal igen, megszűnök család lenni.
Nem fogok senkinek könyörögni, hogy hozzám akarjon tartozni.
"17 évesen szerintem már általában túl vannak ezen a nagyon nehéz időszakon"
Ebben nagyon tévedsz! Tanárként (is) azt látom (meg saját magamra visszaemlékezve is azt mondhatom), hogy éppen ekkor a legelviselhetetlenebbek. :) Túl lesz rajta ő is, csak szeressétek!
"duzzogással és sértettséggel kilép a családból"
Nem lép ki. Csak duzzog, meg sértett.
"azzal igen, megszűnök család lenni. Nem fogok senkinek könyörögni, hogy hozzám akarjon tartozni."
Tekintet nélkül arra, hogy min megy keresztül az illető? Hát, akkor nagyon könnyen vadegyedül találhatod magad...
Attól, hogy 0%-ra pontoztok, még ez a véleményem. Éltem együtt - ok nélkül - depressziós emberrel, és rajtam is csak az segített, hogy eldöntöttem: nem érdekel tovább. Az öngyilkossággal fenyegetések, illetve, hogy mindig én voltam a bokszzsák csak szépen lassan tönkretettek engem is.
Természetesen nem akkor kell ezt meglépni, ha TÉNYLEG gond van, de a Kérdező testvérének - legalábbis a leírás alapján - semmi baja, csak jó dolgában nem tudja, min szenvedjen még. Más lenne a helyzet, ha beteg lenne, vagy bántalmazott, vagy mit tudom én. Nyilván eszemben nem lenne akkor azt mondani, hogy hagyják cserben. De a jelen helyzetben van egy 17 éves majdnem felnőtt fiú, akinek a családja könyörög, hogy tisztelje meg őket a figyelmével, szeretik, aggódnak érte, ő meg szó szerint is és átvitt értelemben is a képükbe vágja az ajtót.
"Éltem együtt - ok nélkül - depressziós emberrel"
Neked nem volt rá okod, hogy vele élj. A kérdezőnek viszont van rá oka, hogy vele éljen: a testvére. Egyébként meg nem depressziós, csak kamasz.
Az "ok nélkül" a depresszióra vonatkozott!! Nem ok nélkül éltem vele együtt, hanem ok nélkül volt depressziós!
Azért éltem vele együtt, mert ő az anyám, én meg gyerek voltam.
Na, leszűrted a lényeget... Jézusom...
Szegény 17 éves. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!