Van itt olyan, aki odavan a testvéréért, az mégis le sem tojja a fejét, sosem veszi fel a kapcsolatot ővele?

Ja van

De én sem keresem

Ez ellen nem tudsz semmit sem tenni sajnos .

Testvérem Angliába költözött fél évig tartotta velem a kapcsolatot azóta le sem toj , másik testvérem szimplán el költözött a családi házból kb 1 hét után úgyszintén le sem toj .

1 éve jöttem ki Németországba aminek a vége az lett , hogy hiába próbálom a szüleimmel fel venni a kapcsolatot őket sem érdeklem . Azaz 2 év alatt egyedül maradtam ez van sajnos persze rettentően fáj , de semmit nem tudok kezdeni vele . Persze munkával el tereli az ember a figyelmét egy ideig , de aközben is ott van a gondolat , hogy egyedül maradt a nagy világban . És igen utálom ezt a helyzetet , utalok itt élni , de sajnos már semmi választásom nincs , nem köt haza senki / semmi ... van 1-2 barátom és ennyi itt kint . Hazai nagy “barátságok” el koptak , persze barátkozzon az ember meg minden csak azért eléggé fáj amikor a kollégák is mondják , hogy hétvégén szülöknél , testvéreknél stb voltak , ugyan úgy mint én külföldi kollégák karácsonykor hogy mennek haza a rokonokhoz , stb és úgy válaszolni fàj , hogy kérdezik én is megyek-e haza . Őszinte ember voltam mindig így meg mondom , hogy sajnos nincs hova / kihez mennem . Azaz nekem már nincs hazám ...