Ti mit csináltatok volna ebben a helyzetben?
A nővérem nem jött el a szalagavatómra, mert az ő barátját nem hívtam meg. Azt mondta, hogy ha a pasija nem jöhet, akkor ő sem fog. Nem azért nem hívtam meg, mert nem akartam, hanem mert a hely befogadóképessége miatt le voltak korlátozva a jegyek, mindenki max 4 vendéget hívhatott. (Nekünk nem csarnokban van a szalagavatónk, hanem az iskola rendezvénytermében osztályonként és az viszonylag kicsi, max 150 fő fér el benne.) Emiatt mondtam neki, hogy ne haragudjon, de negyediknek az én barátomat hívnám meg, nem az övét. Erre teljesen berágott és nem jött el, mert ha a pasija nem jöhet, akkor ő sem fog. A tetejében még a pasija is meg van sértődve, hogy nem hívtam meg, pedig ő is jönni akart. Kb figyelmen kívül hagyták teljesen, hogy évek óta van barátom és nyilván mivel az én szalagavatóm, akkor már őt hívnám meg rá az utolsó jeggyel, nem egy szinte vadidegent, akivel a nővérem csak pár hónapja van még együtt.
Ti mit csináltatok volna ilyen helyzetben? Jól érzem, hogy olyan igazán nem is érdekelte a nővéremet a szalagavatóm és csak ráfogta erre, hogy ne kelljen neki jönni? Olyan típus egyébként, hogy nem szereti, ha nem ő van a középpontban, ha szülinapom, vagy bármi olyan esemény van, ami rólam szól, nem róla, akkor mindig megpróbálja magára vonni a figyelmet. A barátomat figyelembe se veszi, mintha nem is lenne, de azt mindig elvárja, hogy az ő éppen aktuális barátját (kb évente másik van neki, mert neki a rosszfiúk kellenek) mindenhová meghívjam.
#20:
"30 éves felnőtt nő" Ajjaj. A 12 év korkülönbség nem egészséges. Ez a viszony a gyerekkori, fel nem dolgozott féltékenységből ered.
"ez milyen már, hogy nem kezeljük családtagként." Mert nem az. Nem is biztos, hogy az lesz.
Itt egy dolgot lehetett volna esetleg csinálni: nálunk anno szintén volt ilyen, hogy csak X számú vendéget lehetett hívni, viszont általában van olyan gyerek, aki ennyit sem tud/akar. Tőle meg lehetett volna esetleg venni egy meghívót még. Már ha volt ilyen.
Én legalábbis tudom, hogy senkit sem hívtam, mert nem táncoltam, és nem is érdekelt a dolog (éppen lázadó koromat éltem, na :D), ezért én az összes meghívómat odaajándékoztam az egyik osztálytársamnak, akinek viszont kiterjedt családja van, és szomorú volt, hogy nem tud választani. Így ő is örült, nekem meg tényleg, őszintén tök mindegy volt.
Azt persze nem tudom, nálatok is volt-e ilyen, és utólag már kár is ezen keseregni. A döntés logikus és ésszerű volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!