Mit csináljak az öcsémmel?

Nekem szorongásos depresszióm van, ami egyszer úgy elragadott, hogy hasonlóan viselkedtem hosszú ideig, sajnos beleértve a fürdést/hajmosást is. Egyszerūen nem volt rá energiám, visszaértem a kollégiumba és azonnal elaludtam az ágyon, illetve felkelni sem tudtam. Tudtam, hogy ez igénytelenség és baromi kínos, de semmi nem tudott energiát adni a mindennapos fürdéshez. Egyébként senki nem gondolta volna rólam, hogy ilyen betegségem van. Nevetōs, nagydumás, társaságot kedvelō ember voltam, de amint magamra maradtam, teljesen kifordultam magamból. A depressziós ember is tud nevetni hülye videókon, igazából lehet, hogy ō ebbe menekül a saját gondolatai elōl. Sunyi betegség ez és nem mindig veszik észre idōben.

Ellenben az én öcséim valós játékfüggōk voltak és hozzájuk sem lehetett szólni egész nap, mert agresszívek lettek, ha megzavartad ōket gépezés közben. Kiabáltak, verték a drága számítógépet, azelōtt ettek, ittak és ha kötelezō volt az étkezōasztalnál enni, inkább vagy nem ettek, vagy behabzsolták pillanatok alatt és mentek is vissza. Wc után nem mostak kezet, nem fürödtek és megmondom ōszintén fogat mosni hónapokig nem mostak. Borzalmas idōszak volt és a szüleim úgyanígy sz*rtak rá. Én sosem vettem el semmijüket, ehhez valóban nincs jogod neked sem, inkább a szüleidnél reklamálj.

Nem tudom a te öcséd melyik verzió, de ha egyik sem, akkor így érzi jól magát, társaság nélkül. Egyedül a tisztálkodás hiánya miatt gondolom, hogy valami baja lehet.