Köteles leszek eltartani a "fogyatékos" testvéremet?

Szia! Én még csak most találtam rá a kérdésedre.

A leírtak ellenére is úgy hangzik, hogy a nővérednek kezdődő kényszerbetegsége van. Obszesszív-kompulzív zavar.

Idő kérdése, hogy ez elhatalmasodjon róla. Most vagy be látja ő is meg anyud is, hogy segítségre van szükség és húzzon pszichomókushoz vagy belefullad a sajár sz**ságába később.

Neked NEM kötelességed eltartani, csak tanácsot tudsz adni.

Tudom, hogy régi a kérdés, de hátha olvasod még.

Tudom meglepő, de sajnos létezik ilyen pszichés betegség. Nem fogyatékos, nem hülye, és nem is gonosz, ez amit leírtál a kényszerbetegség egy igen súlyos formája. Nagyon nehéz kezelni, főleg ha már ilyen súlyos, mint a nővéred esetében. Ezer éve pszichiátriai kezelés alatt kellene hogy álljon.

Tudom miről beszélek, édesanyám húga pontosan ugyanebben szenved. Képtelen hozzáérni bármihez (másik emberhez pláne nem), amihez más hozzáért, ha mégis muszáj, akkor utána ezer évig sikálja magát. Van egy kutyája, tüneményes jószág, természetesen mindenki meg akarná simogatni, amit ugyan általában sikerül megakadályoznia, de ha mégsem, akkor azt a szerencsétlen állatot is órákon át mosdatja.

Tudja, hogy nagy a baj vele, gyűlöli ezt az állapotot, amiben van, de a betegség erősebb nála. Ő is végzett szakmát, amikor még nem volt ilyen durva a helyzet, de természetesen ilyen állapotban esélytelen, hogy dolgozzon. Volt millió orvosnál, mindenféle terápiában is részt vett, kapott egy halom gyógyszert. Egyetlen egy szer volt ami tényleg segített neki, de sajnos nála olyan súlyos (életveszélyes) mellékhatások jöttek ki, hogy nem szedhette tovább.

Azóta csak van, kap egy kis pénzt az államtól, egy keveset anyámtól, így nem hal éhen, és nem kerül az utcára. Rettenetesen szégyelli, hogy hova jutott.

Tudom, hogy kívülállóként ez mennyire irreális, és mennyivel egyszerűbb letudni annyival, hogy lusta dög az ilyen, és majd ha magára lesz utalva, úgyis megoldja. Ha tényleg súlyos kényszerbeteg, akkor nem fogja. Persze, nyilván rövid időre, óriási erőfeszítés mellett magára tud erőltetni egy kis “normalitást”, de ez arra nem elég, hogy önálló életet kezdjen. Ha anyád meghal, akkor a dolgok jelenlegi állása szerint hajléktalan lesz, és nagyon hamar meg fog halni.

Fogalmam sincs, mit lehetne tenni a ti esetetekben. Talán nála még nem késő a kezelés, de ehhez nyilván az kellene, hogy a nővéred és az anyád is belássa, hogy ez létfontosságú, és nekem az jön le a leírásodból, hogy ez hiányzik. Attól nem kell tartanod, hogy a “nyakadon marad”, senki nem fogja gyámság alá helyezni, mert nem fogyatékos, és nem is elmebeteg, “csak” pszichés problémái vannak. Innentől kezdve viszont az otthonba helyezés is felejtős. Ha jót akarsz a nővérednek, az egyetlen amit tehetsz az az, hogy őt is, anyádat is rádöbbented, hogy ez nem élet, amit folytat (szerintem amúgy tudja ő ezt nagyon jól, csak egyrészt fél lépni, másrészt szégyelli a helyzetét). Ne tegyél neki szemrehányást, ne ítélkezz, akkor persze, hogy támad. Legyél megértő, biztosítsd afelől, hogy bármi történik is szereted, és ott vagy mint lelki támasz. Akkor talán megbízik annyira, hogy elmegy orvoshoz segítséget kérni.