Nektek milyen a kapcsolatotok a testvére (i) tekkel?
Nagyon sok embertől hallom, és sokszor olvasom hogy csak a mocskolódás megy testvérek között, féltékenység, versengés, rosszabb esetben teljes elhidegülés.
Én úgy nevelkedtem hogy a családi kapcsolatok a legfontosabbak, nálunk a szüleink testvérei állandó vendégek voltak, ahogy az unokatesóim is. A testvéremmel pedig a legjobb a kapcsolatom az összes közül, pedig van nem egy olyan barátságom, ami több éve (vagy évtizede) tart, egy 3 éves és valószínűleg tartós párkapcsolatom, de senki nem ismer olyan jól mint a testvérem, és vele vagyok leginkább egy hullámhosszon. Szinte jobban ismer mint saját magamat, és az egyetlen ember az életemben, aki kíméletlenül őszinte, amit külön szeretek benne. Nagyon fontos nekem a boldogsága, úgyhogy segítek neki amiben tudok, mindig is jóban-rosszban viszonyunk volt.
Eddig csak két barátnőmtől hallottam hasonló testvéri kapcsolatról, de remélem vagyunk még egy páran, jó lenne már pozitív történeteket is hallani ilyen téren.:D Akiknek pedig problémás a viszonyuk a testvérükkel, mi a legnagyobb gond? Úgy vettem észre, hogy a rossz testvéri kapcsolatokról az esetek nagy részében a szülők tehetnek, a kivételezés és állandó versenyeztetés miatt.
Húgommal öltük egymást tizenévesen. De tényleg, emlékszem ahogy torka szakadtából ordított velem, rugdosott miközben én pofoztam, törtünk zúztunk :D
Aztán húszéves korunkra lenyogodtunk, most harminc felett meg teljesen jó a viszonyunk. Messze lakunk egymástól, de mikor találkozunk (évente 4-5x) tök jól elbeszélgetünk, nem csak ilyen: "aha, nálam sincs semmi... " szinten
Öcsém van, fiatalabb korunkban jól elvoltunk.
Eléggé megromlott a kapcsolatunk.
A szülők is tehettek róla, és az hogy rossz társaságba keveredett.
Apánk meghalt, ő meg totál rátelepedett anyánkra és durván kihasználta.
Most nem írom le, de teljesen tönkre vágta anya és az én idegeimet is.
Lopott, hazudozott, átgázolt mindenkin.
Semmi megbánást nem érez, nem érdekli mások érzései.
Apánk amíg élt, folyamatosan éreztette, hogy nőként szart sem érek, és ezeket mondogatta testvéremnek is. Anyát gúnyolta többször.
Szóval tesóm előtt nagyon jó férfiminta volt.
Anyám meg amikor már rájött, hogy nem tud rá hatni elintézte annyival, hogy hát férfi. Ennyi. Miközben a legtöbb férfiismerősöm normális, érzékeny ember, nem ilyen egy férfi, mint testvérem!
Most teljesen olyan, mintha nem lenne testvérem. Saját családom érdekében nem is akarnám közel engedni magamhoz már, mert nem szavahihető, kártékony és érzéketlen.
Élettársamat is majdnem kihasználta, még időben tudtam lépni.
Sajnos ez van.
Várom én is a lepontozást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!