Nektek milyen a kapcsolatotok a testvére (i) tekkel?
Nagyon sok embertől hallom, és sokszor olvasom hogy csak a mocskolódás megy testvérek között, féltékenység, versengés, rosszabb esetben teljes elhidegülés.
Én úgy nevelkedtem hogy a családi kapcsolatok a legfontosabbak, nálunk a szüleink testvérei állandó vendégek voltak, ahogy az unokatesóim is. A testvéremmel pedig a legjobb a kapcsolatom az összes közül, pedig van nem egy olyan barátságom, ami több éve (vagy évtizede) tart, egy 3 éves és valószínűleg tartós párkapcsolatom, de senki nem ismer olyan jól mint a testvérem, és vele vagyok leginkább egy hullámhosszon. Szinte jobban ismer mint saját magamat, és az egyetlen ember az életemben, aki kíméletlenül őszinte, amit külön szeretek benne. Nagyon fontos nekem a boldogsága, úgyhogy segítek neki amiben tudok, mindig is jóban-rosszban viszonyunk volt.
Eddig csak két barátnőmtől hallottam hasonló testvéri kapcsolatról, de remélem vagyunk még egy páran, jó lenne már pozitív történeteket is hallani ilyen téren.:D Akiknek pedig problémás a viszonyuk a testvérükkel, mi a legnagyobb gond? Úgy vettem észre, hogy a rossz testvéri kapcsolatokról az esetek nagy részében a szülők tehetnek, a kivételezés és állandó versenyeztetés miatt.
Se anya, se apa nincs jóban a testvérével. Régen még ajándékozgattunk is, de azóta ez abbamaradt...igazából mi mindig vettünk minden uncsimnak ajándékot, ők még gazdagabbak is, ők viszont letudtak ilyen kis selejt semmikkel, amiket ők is valahonnan ajándékba kaptam, csak nem kellett nekik, szóval ennek így semmi értelme nem volt.
És úgy tűnik, hogy az én tesómmal is erre a sorsra jutunk sajnos. Még a mai napig megy a rivalizálás, mert folyton belém köt és bánt, én meg nem hagyom magam (ez nála irigységből fakad).
"Én már nem is akarok tesót a leendő gyerekemnek. Nem ideális szerintem. Úgyis túlnépesedés van, meg én sem akarok. Így meg minden az övé lehet, ha felnő, ami bizony nagy előny egy egyetemnél vagy bárminél."
Milliószor többet ér akár csak egy testvér is, mint valami egyetem, vagy "bármi" még akkor is, ha nem egyformán jó vele a kapcsolatunk egész életünkben! Úgyhogy remélem, nem is lesz gyereked, hiszen nem lennél számára ideális szülő, ha a legnagyobb ajándékot, amit valaha kaphatna tőled, előre megvonod tőle. Meg különben is túlnépesedés van ugye...
Nem értem, mi ez a nagy testvérpártiság. Abba persze nem köttök bele soha, aki szeretett egyke lenni! Van, akinek így jó, van, akinek úgy.
Az viszont biztos, hogy megkérdezném a kicsit, hogy akar-e kistesót. Engem nem partnerként kezeltek a szüleim, én viszont mindenben meg fogom őt hallgatni, mert ő is a család része, és én olyan szülő akarok lenni, aki meghallgatja, akihez bármikor visszajöhet. Biztos rossz szülő leszek...
"megkérdezném a kicsit, hogy akar-e kistesót. Engem nem partnerként kezeltek a szüleim, én viszont mindenben meg fogom őt hallgatni, mert ő is a család része, és én olyan szülő akarok lenni, aki meghallgatja, akihez bármikor visszajöhet. Biztos rossz szülő leszek..."
Hát, a jó szülő nem arról ismerszik meg, hogy ilyen horderejű kérdéseket áttol a gyerekére... Ha meg nem attól függ a végső döntés, hogy ő mit mond, akkor mi értelme megkérdezni? Akkor valóban úgy fogja érezni, hogy partnerként kezeled?
Én csak azért kérdezném meg, hogy akar-e kistesót, hogy lássam, egészségesen fejlődik-e lelkileg, és ha azt válaszolná, hogy nem, akkor aggódni kezdenék, és azon gondolkodnék, hol ronthattam el...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!