Testvérem tönkretette az életét a születendő gyereke miatt?

Nagyon sajnálom a megszületendő babát.

Ja, meg hát a tesódat is, szegényt milyen helyzetbe hozták! De felelőtlenül beleélvezni a "nőjébe" azért nem volt olyan rossz.

Ez a nem tudom, hogy lett a gyerek dolgot nem értem. Gondolom tudja a tesód, hogy nem a gólya hozza;).

Ha ezt tudja akkor elég 1xű a helyzet, de a felelősséget már kevesen szeretik vállalni. Ahogy olvasom a kérdést a tesód éppen szeretné szóval, ha tényleg nem tudja, hogy, hogy lett a gyerek mert régen voltak együtt védekezés nélkül, akkor ragaszkodni kellene ahhoz, hogy nem az Ő gyereke.

Minden esetre a fogantatás idejét (kb.) megmondja az orvos, ha akkoritól nem voltak együtt akkor nem az Ő gyereke és valósítsa meg az életét. Amúgy menjen el gyárba dolgozni, hamar ki fog menni külföldre, mert azért a családnak sem mindegy a bevétel.

Az de jó, amikor apu és anyu véresre veri egymás annyira gyűlölik a másikat, de a vallásosságuk (hitük, erkölcsük) miatt nem válnak el, amíg a gyerek fel nem nő.

Na ilyenek voltak az én szüleim. Nem segített a gyerekeken az, hogy a gyerek miatt voltak együtt.

Hányás, hasmenés, antibiotikum. Annyi lehetőség van.

A bátyád épp vállalja a felelősséget, helyesen cselekszik.

Majd rájön a nője, hogy nem mindegy, hogy keres a gyárban havi 150et vagy Ausztriából küld haza hatszorennyit.

Ha szeretik egymást, nem akartak volna szakítani, ha az egyik fél külföldre akar menni. Egyrészt ilyenkor meggondolnám, hogy én is ki tudok-e vele menni. Ha nem tudok vagy nem akarok, attól még együtt lehet maradni, sokan vannak így, kamionosok, stb. Ha őt szeretem és ő is engem, akkor ez nem indok, mert meg lehet oldani. De ők nem tudták vagy nem akarták, a lényeg, hogy nem volt elég erős a kettejük közötti kapcsolat.

Másrészt, ahogy fentiekben is kifejtették, egy gyerek nem fog meg egy férfit. Ez volt az első dolog, amit anyukám megtanított nekem, pedig még akkor azt se tudtam, miről volt szó.

Harmadrészt, ha ez a férfi engem a nőnek, egy idióta.