Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Testvéri kapcsolat » Hogyan segítsünk a húgomnak?...

Hogyan segítsünk a húgomnak? Nem bírja a semmittevést, unatkozik, egyedül van, sír stb?

Figyelt kérdés
Én 36 éves vagyok, külön élek a családtól egy másik városban, ahol dolgozom. A húgom 20 éves egyetemista, ő még értelemszerűen otthon lakik a szüleinkkel. Tök normális, átlagos család vagyunk és nincsen közöttünk semmilyen komoly családi probléma vagy konfliktus, viszont alapvetően nem vagyunk egy szoros, összetartó család, legalábbis a húgom szempontjából biztosan nem. Ő már inkább késői gyerek, így mondhatni kilóg közülünk, mert egy más generáció. Szóval kvázi egykeként nőtt fel, nincsen úgy kimondottan jóban senkivel sem (pl. az unokatestvéreink sem az ő korosztálya) és már a szüleink is idősebbek valamivel (50-60 között) és már nem tudnak mit kezdeni a húgommal. A húgomnak vannak barátai, de velük ritkábban szokott találkozni (máshol tanulnak, ők a családjukkal jóban vannak és nyaralnak, kirándulnak stb., sokaknak párja is van). A húgomnak nincsen barátja sem. A város is egy kis település, ahol nincsen semmi pl. értelmes kikapcsolódási lehetőség, tanulási lehetőség vagy munka lehetőség. Az ő korosztálya nem is túl jellemző, inkább idősebbek vagy gyerekek lakják a várost többségében és a programok is ezeket a csoportokat célozzák. Szóval szegény hazajön a szünetekben, hétvégéken és konkrétan látszik rajta, hogy szenved.... Szorgalmi és vizsga időszakban még elvan, hiszen akkor hétköznapokon az egyetemen van és tanul mellette, viszont a szünetekben borzalom ránézni. Egy darabig lefoglalja magát és olvas, fest, filmet néz, pihen, keres valami hobbit, de ez hamar átfordul a szenvedésbe. Olyankor konkrétan egész nap csak fekszik és bámul ki a fejéből, sír vagy alszik és ennyi, nem is megy ki a házból. Olyankor alig kommunikál velünk, max. panaszkodik, sír, kesereg. Ez minden egyes szünetben így van (már igazából középiskola óta) és mindenkinek nagyon rossz, nyilván leginkább neki. Már most kérdés, hogy majd mi lesz télen a vizsgaidőszak után, a tavaszi szünetben és nyáron... Szeretnénk neki segíteni, de nem tudjuk, hogy hogyan. Találkozik a barátaival és én néha is el szoktam hívni magammal ide-oda, kirándulni, vásárolni, enni stb. (bár velem szerintem annyira nem érzi jól magát) de az is csak időszakos és arra a pár órára vagy egy-két napra oké, aztán utána minden kezdődik előröl. A nagyobb közös családi programokat nagyon nem szereti, nem tud beszélgetni senkivel sem, nem érzi jól magát a többiekkel. Nekem sajnos tényleg nem jut eszembe semmi más, itthon tuti nem fog munkát, tanfolyamot vagy normális tevékenységet találni (én sem találtam soha annak idején, de én elvoltam, engem ez nem viselt meg ennyire), de máshol pedig nem tudom, hogy mit tudna kezdeni magával, amit ki is tud(unk) fizetni.
2019. dec. 7. 15:56
1 2 3 4
 11/31 A kérdező kommentje:
Egyébként mi soha nem laktunk együtt, egy háztartásban. 16 év van közöttünk, mi már nem együtt nőttünk fel.
2019. dec. 7. 18:10
 12/31 anonim ***** válasza:
35%

Egyes vagyok..

Azért álljon már meg a nászmenet... én is kisvárosban élek, bejárok a közeli nagyvárosba dolgozni. A tesód egy elkényeztetett kis p*csa, ez az igazság

2019. dec. 7. 18:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/31 A kérdező kommentje:
Szerinted ezzel a kijelentéseddel mégis mennyit tudtál segíteni? Szerintem semennyit.
2019. dec. 7. 18:44
 14/31 anonim ***** válasza:
27%
Szerintem tesód csak magának tud segíteni. Te tettél fel egy kérdést, tudhattad, hogy itt nem fognak az életképtelenek mellé állni, vállald a kritikákat is. Pluszban csak reagáltam arra a kicsinyes "érvedre", hogy a lakhelye miatt nem tud elmenni dolgozni.
2019. dec. 7. 18:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/31 anonim ***** válasza:
66%

Én a hibát a szüleidben látom. Mi az, hogy nem tudnak közös programot szervezni? Soha nem voltak együtt nyaralni? Ne haragudj, de nem ő a késői gyerek a számok alapján, inkább te nagyon korai.

50-60 év közöttiek vagyunk a párommal, van még itthon egy 20 és egy 16 éves lányunk. Meg egy már külön élő majdnem 28 éves fiunk. SOHA nem unatkozik/unatkozott itthon egyikük sem, rengeteg közös programot szerveztünk/szervezünk. A nagyfiú is szívesen foglalkozik a húgaival, ők is csinálnak külön tesós programokat.

Nem csodálom, ha el van kenődve a húgod, mert láthatólag soha senkit nem érdekelt. Tudtok róla egyáltalán bármit? Hogy mit szeret? Mi érdekli?

Azzal tudnátok segíteni, ha érdeklődnétek felőle, a terveiről, az életéről. De nem erőszakosan, nem unottan, hanem valóban érdekeljen. Ha nem megy, akkor ne erőltessétek a hazajárást. Legyen ott, ahol jól érzi magát. A jelek szerint a begyöpösödött szüleivel és testvérével ez nem valósul meg.

2019. dec. 7. 18:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/31 A kérdező kommentje:

15-ös Kicsinyes érv vagy sem, ez egy érv. Ehhez még hozzájön az is, hogy még nincsen szakmája vagy tapasztalata sem és maximum időszakos munkákat tudna vállalni. Én sem dolgoztam amíg le nem diplomáztam. Budapesten éltem pár évig az egyetem után, majd megszűnt a munkahelyem és hazaköltöztem a városba ilyen-olyan okokból. Én is nehezen találtam állást, pedig nekem akkor már volt diplomám, szakmai tapasztalatom és nyelveket is beszéltem. Nem olyan könnyű ez.


16-os Hát igen, ebben abszolút igazad van szerintem is. Mikor én voltam gyerek és fiatal akkor azért fiatalok voltak és még aktívabb életet éltek ők is, több idejük, kedvük és energiájuk volt velem foglalkozni. Velem még tényleg eljártak kirándulni, nyaralni, szánkózni, moziba, játszottunk otthon, beszélgettünk stb., de azért ők sosem voltak a lelkizős, beszélgetős fajta szülők. A testvéremmel sajnos már kevesebbet foglalkoztak. Amikor a testvérem született, akkor anyukánk 38 éves volt, apukánk pedig 34 (aki egyébként nem az én vér szerinti apám) és ez még nyilván nem öreg kor, de valahogyan máshogyan álltak hozzá a neveléséhez. Mikor kicsi volt, akkor azért persze elmentek vele is a Balatonra, strandra stb., de ritkábban és mikor már nagyobbacska lett a tesóm, akkor abszolút megszűnt mindenféle közös program és ma már tényleg nem is csinálnak semmit, nagyon keveset beszélgetnek is. Szóval persze, én korai gyerek vagyok, csak attól is függ, hogy honnan nézzük. Azért fogalmaztam úgy, hogy ő a késői, mert egyszerűen kilóg a családból... Értelemszerűen ott van a nagyszülők, szülők korosztálya és az összes unokatestvérünk is velem egyidős vagy idősebb (40+). Szóval így ő számít túl fiatalnak, hozzánk képest. Ez nyilván nem volt jó így. Azt is beismerem, hogy én sem voltam a legjobb testvér. Mikor született akkor én már középiskolás voltam, ráadásul nem is laktam otthon (kolis voltam egy másik városban) és utána továbbtanultam, dolgoztam, szóval nagyon sokáig mi sem voltunk jóban vagy inkább olyan semmilyen volt a kapcsolatunk. Ma már beszélünk, szoktunk találkozni, de azért ez így nyilván nem az igazi.

Egyébként nem erőlteti senki, hogy hazajárjon és senki nem is várja el tőle, de pl. nyáron nem tud hová menni. Illetve azért az ember látni akarja, tudni akarja, hogy mi van vele és nem akarjuk, hogy rossz legyen neki, segíteni szeretnénk neki. A látszat ellenére a szüleink is jót akarnak neki, nekik is feltűnt már, hogy ilyen csak ők nem tudják megadni neki azt, amire valójában szüksége lenne. Ez nyilván baj, de nem tudok vele mit csinálni. Én próbálkozom, szoktam neki írni, fel szoktam hívni és próbálok minél többet találkozni vele, de egyelőre nem segít.

2019. dec. 7. 19:35
 17/31 anonim ***** válasza:
56%

Akkor jól láttam a helyzetet. Nézd, egy gyerek akkor lóg ki a családból, ha úgy kezelik, hogy kilógjon. Az én gyerekeim unokatesói is már mind családosak 1-2 gyerekkel. A kisebbik lányom és az idősebb unokanővére lánya között mindössze 4 év korkülönbség van. Mégsem lógnak ki a családból, ha összejön a család, nagyon jókat beszélgetnek egymással is, és közben meg játszanak a korban hozzáillő gyerekekkel is.

Nálatok az a baj, hogy nagyon rögzültek már a rossz beidegződések és nem vagytok képesek változtatni rajta. Te talán még akarsz is, de a szülei valószínűleg nem. Én 36, apjuk pedig 42 éves volt, mikor a "kicsi" született. Mégsincs ilyen gondunk. A vidéki kisváros nem kifogás. Általában akadnak közeli nagyvárosok, ahol vannak lehetőségek. Idén pl. együtt nyaraltunk négyen, Olaszországba mentünk, mert a kicsi a gimiben olaszt tanul az angol mellett és jó ideje szerettünk volna már menni. Szuper 1 hetünk volt, mindenki nagyon jól érezte magát. Próbálj legalább te valamit összehozni (bár nem a te dolgod lenne), esetleg beszélj a szülők lelkére, hogy kicsit erőltessék meg magukat és próbálják menteni, ami menthető. (#16)

2019. dec. 7. 19:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/31 anonim ***** válasza:
29%
Akkor most a szabadidejének az eltöltéséről van szó vagy arról hogy dolgozzon valahol?Mert többször emlegetted a munkát.
2019. dec. 7. 20:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/31 A kérdező kommentje:

18-as Igen, jól látod. A szüleimmel szerintem semmi esélyem nincsen, őket egészen biztosan nem tudom rávenni semmire sem. Már ők sem járnak sehová, ők sem csinálnak semmit, otthon sem. Szóval szerintem ebből a szempontból ez halott ügy. Én próbálkozom, csak nekem sem egyszerű. Én külön lakom, van egy saját életem, párkapcsolatom, dolgozom, szóval nem tudok mindig vele lenni. Illetve írtam, hogy azért nekünk így nehezebb is, mert nem vagyunk klasszikus értelembe véve igazi testvérek.


19-es Ne haragudj, de gusztustalanul beszélsz róla és ezt nem fogom szó nélkül hagyni. Nem is értem, hogy hogy írhatsz ilyeneket... Tanul nyelveket (eddig három nyelvvizsgája van), vannak barátai, van hobbija is és időszakosan lefoglalja magát, de hosszútávon mégsem érzi jól magát így. Egy időben járt pszichológushoz is önként, de úgy döntött, hogy inkább mégsem jár, mert úgy érezte, hogy csak rosszabb és nem segített (és amúgy tényleg rosszabbul is volt abban az időszakban).


20-as Csak azért emlegetem a munkát, mert úgy néz ki, hogy ezen az oldalon a munkára izgulnak az emberek... Többször felmerült, én csak válaszoltam. Semmi baj nincsen azzal, ha nem dolgozik, mert egyelőre nincsen rá szüksége és nem várja el tőle senki, hogy pénzt keressen. Szimplán arról van szó, hogy ha találna egy olyan munkát, amit szívesen elvégez és általa egy jó közösségbe kerül, akkor az is egy tök jó dolog, az is elfoglaltság és valószínűleg az is segítene neki. Nem a pénz vagy a munka a lényeg.

2019. dec. 7. 20:45
 20/31 anonim ***** válasza:
56%

Nem tudom milyen munkáról fröcsögtök, amikor egy nappali tagozatos diáknak semmi lehetősége nincs a mekin, meg az árufeltöltősdin kívül. Amit meg érthető, hogy nem akar, ha nincs rászorulva. Én nagyon szerettem volna dolgozni ennyi idősen, de nappali mellett esélytelen irodai vagy bármilyen más, értelmes munkát találni. Még ha fiú lenne, végezhetne fizikai munkát akár. Arra meg ne pazarolja el a hétvégéit, hogy a mekiben forgassa a husikat.

A szülők a probléma forrása igazából, azt írod nem tud velük beszélgetni, programot csinálni stb, ami nagyon szomorú. Most mondhatnám, hogy szervezzenek a szülők több programot, de ha eddig nem volt olyan a viszony, hogy beszélgessenek, jól szórakozzanak egymással, akkor ezután se lesz. Azt is megértem, hogy a barátaival ritkán találkoznak, hiszen ennyi idősen ahányan vannak, annyifelé szélednek szét, ki az egyetemmel van elfoglava, ki a munkával, ki a párjával stb. Ilyenkor egyre kevesebb idő jut a barátokra. Szerintem valami olyan hobbit kellene találnia, ami hosszútávú és lefoglalja, talán valamilyen sport. Esetleg ismerkedni is elkezdhetne, nem mindenáron, de hátha talál valami férfit maga mellé. Ennyi idősen már van igénye a párkapcsolatra az embernek, interneten is tudna ismerkedni. Ami nekem még elsőre beugrott a kérdésedet olvasva, az egy kutya volt. Nagyon sokat tudnak segíteni a kutyák egy ilyen letört hangulatban és rendszeresen kellene foglalkoznia vele. Sétáltatni, tanítani ez egy fél napot simán kitesz vagy többet. Persze csak akkor, ha van aki tud róla gondoskodni szorgalmi időszakban. Ha szereti a kutyákat, nagyon sokat segítene a helyzeten.

2019. dec. 7. 20:54
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!