Nem értem mért fontos az ép testvéremnek annyira Karácsonykor is az új szerelme mint én?
Megértem, hogy minden embernek szüksége van az önálló életre és magán életére főleg felnőtt korban. Hamarabb megtanultam elengedni a tőlem 6 évvel fiatalabb húgomat.
De mivel fogyatékossággal élő vagyok, és nőnek születtem sokkal nagyobb hátrányban vagyok, pl. soha nem lesz piacképes fizetésű állásom és piacképes szakmai végzettségem sem lesz. Ez a fogyatékosságom egyik hátránya.
Ráadásul a fogyatékosságom pont olyan, hogy a másik tünete: nagyon nehezebben fogok tudni magamnak párt találni olyan férfivel aki megbízható és elfogad engem.
Mert szívem szerint elköltöznék a testvéremtől vagy egy olcsóbb szállású vendégházban tölteném egyedül, a Karácsonyi ünnepeket bele értve a December 24-ét is. Hiába van külön lakrészem a testvéremtől, ennek ellenére mégis egy lakcím alatt élek vele.
Abból nem kérek, hogy olyan Karácsonyom legyen mint a tavalyi Karácsonyom volt. Eljönnek a szüleim December 24-én délelőtt és max délben haza mennek: többet beszélgetnek a szüleim a testvéremmel én hozzám meg alig szólnak. Ha én hozzájuk szólók akkor nem is érdekli őket nagyon amit mondok, és a testvéremet sem már a saját névnapomon is úgy érzem minden a testvéremről szólna.
Nem vagyok féltékeny a testvéremre de kezdem úgy érezni magamat, hogy testvérem élethelyzete sokkal fontosabb a saját élethelyzetemhez képest.
Aztán pedig a szüleim látogatása után szépen rendet rak a testvérem mert várja az új kedvesét, akivel a nagy házába bezárkózik akivel édes kettesben együtt tölti az ünnepeket. És az a rossz nekem, hogy a kis mellék épületben ahol lakom, az ablakomon a testvérem nagy házat látom mert csak egy normális méretű ablakom van. Míg a nagy háza mellett lévő másik nagy házban pedig a testvérem volt kedvese lakik és Karácsonykor pedig vendégségbe érkező új kedvesével, meg a testvérem volt kedvese az özvegy szülőjével is együtt lakik.
Tehát idén Karácsonyra meg sem látogathatom a testvérem volt kedvesének a testvéreit sem ahol két kicsi gyermek is van, mert nem szeretném őket zavarni őket hagy éljék az életüket ők is ahogy szeretnék.
Amikor a testvérem a volt kedvesével volt jó pár évig, soha nem volt ennyire zárkózott a testvérem irántam Karácsonyi ünnepek alatt. Lassan már a Közösségi portán MNS-n sem fogom tudni Karácsonykor tartani a testvéremmel a kapcsolatot.
Lakóotthonba meg nem költözhetek mert vagyok olyan mértékben fogyatékossággal élő, hogy ne tudjam önmagamat ellátni és felügyeletet igényeljek.
Felnőtt vagy, el tudod látni magad, akkor képes vagy munkát és párt is találni... semmi értelme az irigykedésnek, nem a testvéred tehet a fogyatékosságodról
Pl meg lehet tanulni 2-3 idegen nyelvet és dolgozhatsz egy ssc-ben, havi akár havi 5-600k nettóért is akár
Arról viszont te tehetsz, hogy senki nem akar veled időt tölteni.
Csak én nem érzékszervi fogyatékos vagyok, és mozgáskorlátozót sem vagyok. Hanem olyan fogyatékossággal élő vagyok, ami tanulási nehézséget okoz nálam és Szociális képességem önállóságát is nagy mértékben korlátozza.
Aki hozzám hasonlóan ilyen fogyatékossággal él mint én kizárt, hogy A-Z teljesebb életük legyen ki tudják alakítani a saját életerüket.
Mert a fogyatékossággal élők számára akik ilyen típusú fogyatékossággal élnek mint én, ritkábban kapnak esélyegyenlőséget.
Úgy kell elképezni mint amikor először létezett védőoltás a gyermekek számára, de legelső sorban azok a gyermekek kaphatták meg akiknek a szüleik gazdagok voltak. Vagy nemesi származásúak voltak.
Míg a szegényebb családban élő vagy átlag családban élő gyermekek nem kaphatták meg ezt jó pár évtizedekig. Így az immunrendszerükre voltak teljesen rá támaszkodva.
Pontosan mi bajod van? Azon kivül, hogy rébuszokban beszélsz a betegségedről?
Mivel vagy leszázalékolva?
Szerintem értelmileg akadályozott (azt hiszem, így hívják most polkorrekten).
Nincs az önkormányzat szervezésében valamilyen napközi otthon, ahol a hasonló emberek összegyűlnek? Vagy valamilyen szociális munkalehetőség?
Azt a számodra kedves embert, a testvéred volt kedvesének a családját kérdezd meg, hogy odamehetnél-e valamelyik nap karácsony körül. Bízd rájuk a döntést, ne döntsd el nélkülük, hogy zavarnád őket.
Szerintem fejezd be, hogy áldozatnak tekinted és sajnáltatod magad. Bármilyen fogyatékossággal lehet társad, munkád, piacképes fizetésed.
A szüleid is jó eséllyel azért inkább a testvéreddel beszélgetnek, mert nem kíváncsiak az önsajnálatodra.
Ismered a viccet? Amikor a nyuszika kölcsön akarja kérni a medve fűnyíróját, de egész útközben azon agyal, hogy a medve biztos nem fogja odaadni a fűnyírót, aztán amikor odaér, már nem is mond semmit, csak hogy: Tudod mit medve? Akkor b...d meg a fűnyíródat!
Te is előre eldöntötted, hogy a testvéred a kedvesével bezárkózva akarja tölteni a karácsony, meg a szomszédban lakóhoz sem akarsz átmenni, mert biztos csak zavarnád. Mindezt úgy döntötted el, hogy meg se kérdezted őket... közben lehet, ha megkérdeznéd, hogy mittudomém "25-én átugorhatok ebédelni?" Akkor simán lehet, hogy azt mondanák, hogy persze, gyere csak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!