Tesód belenyúlkál a telefonodba, táskába, gépedbe, amikor elmész egy pillanatra, vagy máskor, hogy jelenthessen anyádéknak?

Telefon -> ujjlenyomat.

Gép -> Jelszó.

Először is kódold le a gépedet így pl. 9T8A7M6A5S ez egy Tamás nevű ember jelszava, <- mert ahogy látod van a 98765 és a nevének az összegzése. Csinálhatsz bonyolultabb kódokat is, amiket nem fog rudni kitalálni, mert nem személyes dologhoz, dátumokhoz, nevekhez kötődik.

Természetesen majdem mindenki csinalt ilyet, de nálunk nem azért,hogy jelentsünk a szüleinknek, hanem kíváncsiságból, hátha van barátnője, vagy hasonlók.

Mielőtt lekódolnám, elbeszélgetnék a testvéremmel.

Mennyire különbözőek az emberek es kapcsolataik..

Hugom barmikor belenyúlhat a táskámba, én is az övébe, ha szükségünk van valamire, ami a másiknál van. Nyilván szólunk előtte, de ha kimaradna sem történne semmi.

Tudjuk egymás telefonjának a feloldókódját, sőt az ujjlenyomatunk is benne van a masikéban. De nem turkálunk egymás telefonjában. Maximum ráguglizunk valamire, de azt is egymás jelenlétében. Eszembe nem jutna turkálni a telefonjában, és én is bízom benne.

Egymás gépét is simán használhatjuk, és egymás jelszavait is tudjuk többnyire.

Sosem turkálnék semmijében, pedig lehetőségem van rá bőven. Jelenteni.. Röhejes

Aztán ez lehet azért van így nálunk, mert 8 év van köztünk. Ő pedig kortársaihoz képest komolyabb.

Megoldásokat már írták..Sok mindent nem tudsz, csak nem adni lehetőséget, hogy turkaljon.. Mindent lekódolni, elzárni. Egy barátom lakattal zárta az egyik fiókját. Oda tett mindent, amihez senkinek semmi köze nem volt.

Nyugodtan turkalhat, ami szenzitív az úgyis jelszavazott, de szerintem nem nézne meg, de nem is szeretném kellemetlen helyzetbe hozni, ha véletlen megtalálná.

Anyáéknak meg azt mond amit akar, nem csinálok olyat, amiről “jelenteni” kellene, lehetne...

ha meg mégis úgy gondolja, vállalom érte a felelősséget, mert nyilván azért csináltam mert belátásom szerint ez volt a lehető legjobb döntés..

"Nyugodtan turkalhat, ami szenzitív az úgyis jelszavazott, de szerintem nem nézne meg, de nem is szeretném kellemetlen helyzetbe hozni, ha véletlen megtalálná.

Anyáéknak meg azt mond amit akar, nem csinálok olyat, amiről “jelenteni” kellene, lehetne...

ha meg mégis úgy gondolja, vállalom érte a felelősséget, mert nyilván azért csináltam mert belátásom szerint ez volt a lehető legjobb döntés.."

Ez maga a tökéletes válasz és hozzáállás a telefon- és számítógép-használathoz, ilyenek a normális családi viszonyok.

Nem nyúlkál bele, de belenyúlhat. Nincs benne semmi olyan nagyon titkos. Gépen semmi. Táskámba sem. Max. azt nem szeretem, ha valaki telefonon a beszélgetéseimet olvassa. De abban nem szoktak belenézni.

Tudjuk egymás telefonjának a kódját. De nem élünk vele vissza. Táskámba is belenyúlhat, ha kell neki belőle valami.

Jelenteni nem szoktunk :)