Azok a testvérek, akik nincsenek jóban, az leginkább az örökség/vagyon miatt van így?

semmi köze a pénzhez, tinikorunkban történt.

Kvázi anya manipulálta ki, mert folyton hívogatta, ha veszekedtünk, hogy elsírja neki.

Érdekes módon ő meg apámmal veszekedett, az nem gond...mert engem ő nem hívott, hogy szakadékot csináljon közénk, hogy őt sajnáljam, és utáljam, aki bántja...

Igen,vagyon miatt.

Mert neki van nekem meg nincs,és szegény rokon nem rokon!

Nekem is egyszer betolta ezt valamelyik válaszoló, hogy biztosan pénzéhes vagyok és ezért zavar testvérem életmódja (ti. szülői házban csücsül és semmit nem csinál, anya csinál mindent), mert én akarom majd a házat. Hát én meg pont azon gondolkodom, hogy inkább lemondok az én "részemről",

aztán legyen majd övé a ház, ha történik valami anyával. Valószínű rárohad majd az egész, mert sima számlát nem tudja hogyan kell befizetni, takarítani nem takarít.

Csak hagyjon engem és a családomat békén, ne nekem kelljen majd eltartani meg kiszolgálni a későbbiekben. Ő rá akarta beszélni a szüleimet, amikor még apa élt, hogy nehezen felújított házat, amin rengeteget dolgoztak

adják el, költözzenek panelba (az hogy a kutyákkal, macskával mi lesz nem érdekelte), mert neki pénz kell és kéri a részét. Mindegy, tehát én leszarom az örökséget, csak legyen nyugtom tőle.

Én inkább azt látom, hogy a szülői félrenevelés miatt alakulnak ki konfliktusok.

Nem, nálunk semmi köze sincs ehhez.

Személyes ellentétek miatt nem vagyunk jóban a hugommal, gyakorlatilag mentek a hatalmi harcok és a rivalizálás gyerekkorunktól fogva.

Felnőttként annyival változott a dolog, hogy az összes kommunikáció a köszönésre hagyatkozik.

"Minden testvér, aki haragban-perben áll (átvitt értelemben is) egymással, valójában a tetsvérféletékenység és a testvérharc áldozata, ami szinte mindig anyuka (esetleg apuka) bűne. A testvérek pedáloznak anyuka/apuka szeretetéért és versengenek egymással - a rossz szülő pedig pokolian vissza tud ezzel élni."

Baromság. A szüleink jól neveltek bennünket, csupán nagyon ellenkező a természetünk és az élet felfogásunk. Így aztán sosem volt jó a kapcsolatunk és nem is lesz. De az alapelveink bizonyos dolgokról azonosak, így pl nem lesz olyan, hogy össze vesszünk az örökségen, mert az mindkettőnknek evidens, hogy felesben lesz.

Divat manapság mindenért a szülőt hibáztatni, mintha a gyerek egy üres számítógép lenne, amire magad döntened el, hogy windowst vagy ios-t letelepítesz.... Holott a gyerek eleve szemelyiseggel szuletik