Unalmas lesz a gyerekem, hogy csak egy anyja van?

Én is egészen egyedül vagyok a lányommal, de ez eszembe sem jutott.

Mi szoktunk mászkálni, de nyugiban is lenni. Nem gondolom, hogy unalmas lenne, sőt.. inkább a többi gyerek az. Ő pörög, folyton játszik, bár én nem vagyok ilyen.

Szerintem is rémes, hogy kimarad egy csomó extra szeretetből és törődésbőp, amit egy rokonság adhat, de a negatívak sem fogják érinteni, na meg ez legyen a legnagyobb baja az életben, és elégedett leszek a gyerekkorával:)

Szerintem a gyerek barátságok nem változnak olyan gyakran, és bizony sokszor az áll a háttérben, hogy az ezyik csapkod, a másik önzősködik és ezt megelégeli a másik.

Én zárkózott vagyok, a gyerekem extra nyitott, de sokszor kudarc éri és én sem tudom, hogy kellene kezelni, ha pl nem engedik játszani, vagy elnyomnák, kinevetik valamiért.. én is tartok a barátságmentességtől.

Nem olvastam végig a válaszokat, kérlek, hadd írjam le a saját tapasztalatomat. Másfél éves korától egyedül nevelem a lányomat, aki minden túlzás nélkül az egyik legkreatívabb, legszínesebb egyéniség nemcsak szerintem, hanem idegenek és ismerősök, tanárok szerint is. A szüleim már nem élnek, a testvérem másik városban, a barátnőim szinglik, az apja külföldön él, nem magyar, évente 2-3 alkalommal jön haza 1-2 hétre, az ő családja sem Magyarországon van értelem szerűen. Csak hogy lásd, mennyire elszigeteltek vagyunk. Azaz, lehetnénk.

Az első és legfontosabb dolog, hogy te milyen vagy, ugyanis te alakítod az életeteket. Nekem rengeteg hobbim és érdeklődési köröm van, bár autónk sincs, de sokat járunk kirándulni, sétálni, múzeumba, kiállításokra, moziba és igyekszem jó programokat találni. Nem kell túlkompenzálni és állandóan menni, de hetente-kéthetente nem árt valami ami túlmutat a játszótéren. Amúgy sok normális családban felnövő gyerek feszt számítógépezik és nem történik vele semmi, hidd el nekem, már ha foglalkozol vele és élményeket adsz neki, többet tettél érte mint gondolnád.

Mivel széles érdeklődési köröm van, ezekkel foglalkozom és ez "megfertőzi" a lányomat is: még csak most megy harmadikba, de minden tud az ókori Egyiptomról és Rómáról, az istenekről, a szobrokról, épületekről. De ugyanígy jártas a csillagászatban (az saját érdeklődés) , a dínókban és a "földrajzban". (Országok, zászlók, nyelvek, zene)Remekül tájékozódik térképen és sok nyelvet hallásról felismer. Nyilván az engem érdeklő témákról nézek dokumentumfilmeket, direktbe rajzfilmeket (pl Asterix rajzfilmek stb) ezek őt is érdeklik és rengeteget kérdez, én pedig válaszolok, minden este olvasok neki, és ez sokszor nem is mese könyv hanem ilyen ismeretterjesztő könyvek gyerekeknek.

Természetesen van itthon földgömb, térkép, iránytű, messzelátó. :-)

Hobbi szinten festek és rajzolok. Nem vagyok kiemelkedő tehetség, de lelkes vagyok és elfogadható szinten rajzolok. Ő kimondottan tehetséges és és néha együtt festünk, pasztellezünk, alkotunk. Ahogyan lehet együtt sütni-főzni is, az minket nem érdekel annyira, de nem kell művésznek lenni a közös, élvezetes tevékenykedéshez. Ahhoz az örömhöz, hogy boldoggá teszed, jó hangulatot varázsolsz és tanítasz neki valamit, és neki ahhoz az örömhöz, hogy új dolgot próbált ki, és anya büszke rá és szívesen tölt vele minőségi időt.

Az iskolában is sportol, de találtunk közös sportot is amit együtt űzünk. Remélem büszke az anyjára, hogy vén fejjel leállt kung fut tanulni a gyerekével együtt. :-)

A minket körülvevő világ olyan érdekes és izgalmas, nem is értem, hogyan lehetne unalmas bárki akinek az érdeklődése fel van keltve és ki van elégítve. Ettől függ, hogy milyen lesz, nem a családtagok, barátok, rokonok számától. Nem történik vele semmi? Történjen! De ne csak vele, hanem veletek, kettőtökkel. Vegyetek egy turista térképet és kezdjetek kirándulni járni. Legyen nálatok iránytű, messzelátó, fényképezőgép! Használjátok ezeket közösen. Menjetek el egy közös szülő-gyerek festésre, vagy fizesd be egy gyerek jobbagyféltekés rajztanfolyamra. Imádni fogja! Keressetek közös hobbit, iratkozzatok be egy nyelvtanfolyamra. Még nem késő. Sok sikert!

Kérdező: nem mondtad, hogy meghalt az anyukád. Sajnálom, hogy ez történt, de mi nem tudhatjuk, hogy mi áll a családi háttérben, hisz azt mondtad nincs senkid, aztán kiderült, hogy van testvéred... Visszaolvastam, hogy miket írtál, és sehol se volt említés a szüleidről.

A problémáddal kapcsolatban:

Az, hogy mennyire "unalmas" egy ember, egyáltalán nem a családja méretétől függ. Lehet valaki úgy is unalmas, hogy körülötte 30 ember van, és úgy is, hogy egy se.

Én is csak ugyanazt tudom szajkózni, amit az előttem szólók. Lehet programokat csinálni, beszélgetni, stb. Szerintem sokkal fontosabb, hogy egészséges, szerető kapcsolatotok legyen, minthogy 30 ember legyen körülötte.

Én nem nagy családban nőttem fel, de nem is kicsiben. Van testvérem, szüleim, voltak nagyszüleim. A gyerekkorom 90%-ában, mintha szüleim se lettek volna. Megkaptak a kaját, fedőt stb, de 24 órában ment a munka, haza is azzal jártak, figyelmet nem sokat kaptam. Imádom a szüleimet, és biztos, hogyha nem lenne apukám akkor mostani helyzetemet irigyelném, de néha jobban örültem volna, ha csak lett volna *egy* ember, aki foglalkozik velem és a bajaimmal, akinek a legfontosabb lettem volna. EZT megadhatod a lányodnak. Megadhatod neki, hogy a legjobb barátnője vagy. Hogy együtt csináltok programokat. Hogyha baja van, akkor meghallgatod. Ha valami érdekli, akkor érdeklődést mutatsz iránta. Ha sírnia kell, akkor megvígasztalod, ha nevet, akkor vele nevetsz. EZT megadhatod neki, és sokkal kiegyensúlyozottabb lesz, mint egy ember, akinek bár van 30 rokona, de egy se figyel rá.

Ne is haragudj, de ha aszerint választanám a párom, hogy mekkora a rokonsága, akkor biztos, hogy inkább csak egy anyós kéne, mint két tucat idióta. :D

Attól, hogy egyedül neveled semmi hátrány nem éri. Az apafigura hiányozhat az életéből, de akinek van apja, az se mindig lát egy értelmes apafigurát az életében.

A barátkozás meg rajta múlik, abba te ne szólj bele. Nem tudom, hogy hány éves a lányod, de fiatalon az embernek sokszor cserélődhetnek a barátai, ahogy fejlődik szellemileg, új dolgok kezdik el érdekelni stb...

Emellett nagyon kevés olyan általános iskolás, középiskolás barátság van, ami túléli az éveket. Főleg ha mellette még főiskolára/egyetemre is megy.

30/F

20-as vagyok.

Részvétem.

De nálunk is évente 2 hét, amit ott töltött, meg úgy 2-3 havonta találkozás. SZóval nem az teszi ki a mindennapjainkat. Megvan a saját életünk, meg anyósoméknak is. Külön-külön.

Volt pár éve egy hasonló kérdés, azt hiszem, ott szülés előtt gondolkodott pont ilyen hülyén a kérdező.

Szerinted nem lesznek körülötte iskolatársak, munkatársak, járhat edzésre, akármilyen körbe, mert csak a család mérete számít???

Nekem nincsen családom, mégse unalmas az életem, tele van minőségi emberi kapcsolatokkal, barátokkal, párkapcsolattal, amik sokkal, de sokkal fontosabbak a rokoni kötelékeknél, mert én választottam őket.

Ha TE nem teszed tönkre a lányod hozzáállását az élethez a hozzáállásoddal és nem vetíted ki rá a saját frusztrációidat, akkor nem lesz semmi baja. Anyukád miatt pedig részvétem.

Probald mashonnan megkozeliteni:

Nem kell megfelelni 15 masik csaladtag 15 kulonbozo elvarasainak :)