A gyerekem nem tudja hogy az anyja vagyok, valamit megtiltják hogy elmondjam neki. mit tegyek?!

Figyelj szerintem megérdemled... Már bocsi... 15 évesen egy felnőtt vőlegénnyel kavarni... Védekezés... És hogy nem volt tünet? Hát a legfőbb tünet, hogy elmarad a vérzés! Manapság tényleg ennyire tájékozatlanok a tinik? :O

Nem tudom hogy érné ha megtudná, meg azt sem hogy jó-e neki, de az tuti, hogy azoknak van joga eldönteni ezt akik nevelik őt. Legalább tanultál az esetből... Egy gyerek úgysem tud gyereket nevelni... És akkor most lehet lepontozni, mint a másik boldog 16 éves kismamánál! Valami ilyesmiről karattyoltam ott is! Csak az baj, hogy az ilyen történet van többségben nem az övé! :S

Na ez nem egy egyszerű eset.Te fiatalon, gyerekként hoztál egy döntést, amivel tulajdonképpen megpecsételted a gyermeked sorsát. Ma már másképp látod, másképp érzel, de :

gyerekként a saját életedet ezzel a döntéseddel elrontottad, ne akard felnőttként a gyermeked életét is elrontani. Iszonyú törést okoznál a gyermekben. Az egymás nyakába borulás csak a filmeken létezik. Meggyűlölne mindenkit amiért hazudtak neki (ezt persze nem 6 évesen).

Neked sajnos ezzel a tudattal együtt kell élned, és elégedj meg azzal, hogy legalább láthatod, a közelében lehetsz ha akarsz, és örülj annak hogy boldognak látod a gyereket, és annak hogy jó helyen van, és tisztességgel nevelik.

Nagyon nagyon tisztellek, mert fiatalon nagyon nehéz döntéseket hoztál meg.

Akárki akármit mondjon, a kicsidnek jó életet nyújtottál, végülis nem eldobtad hanem az édesapjával van.

Annak még nincs itt az ideje hogy elmond neki az igazságot. Kicsi még ehhez. Ha jóban vagy az apukával, akkor tartsd velük továbbra is a kapcsolatot, így láthatod a fiadat, mégha közvetve is, de jelen helyzetben be kell érned ennyivel.

Egyszer biztosan eljön az igazság pillanata, mégpedig akkor mikor már a kisfiú is érett lesz a dologra, magyarán felnő. Akkor talán megért majd téged és nem táplál irántad majd haragot.

Sajnos ez egy visszacsinálhatatlan döntés, de még mindig jobb hogy a közeledben van, ismer téged, látod hogy jól bánnak vele és szeretik, mintha azt sem tudnád hogy hol van, és mi történik vele.

Tanulj, dolgozz, légy szerelmes, alapíts családot, közben a szíved egy csücske az elsőszülött kisfiadé lesz, és eljön majd az idő amikor elmondhatod neki az igazságot.

Várd meg amíg felnő,ha most állnál elő a dologgal helyrehozhatatlan sérüléseket szenvedne a kicsi lelke, és azt nem érdemli meg.

Légy erős, és türelmes, és mint jó ismerős gyakran nézz be hozzájuk.

Te adtál neki életet, de nm te neveled, így nem te vagy az édesanyja. Tényleg nagyon rossz lehet, hogy mást szólít anyának, de nincs értelme tönkretenni egy családot, egy gyermek életét azzal, hogy beállítasz, én vagyok az anyukád. Lemondtál róla, akkor az volt a legjobb döntésed, bele kell törődnöd!

Reméld, hogy találsz egy férfit akitől lesz egy gyermeked, akit legalább ennyire,ha nem jobban szeretni fogsz. Talán ezzel pótolhatod az űrt, ami évek óta benned van! Valószínű egy saját gyermekeddel már könnyebben fel fogod dolgozni. Most már abban a korban vagy, hogy gyermeket vállalhatsz, talán ezért is mardos az egész!

Rövid leszek. Ne tedd tönkre a kicsi életét!

Elhiszem, hogy nagyon nehéz, nem bírállak, hogy miért kellett fiatalon lefeküdnöd valakivel (ezek szerint védekezés nélkül), jó döntés volt örökbe adni, jobb, mintha a kukában kötött volna ki szegény. Akkor így döntöttél, hogy más legyen az anyja, emellett most is állj ki. Azt a családot választottad, hogy felneveljék, maradjon is így. Lelkileg sérülne az a kisfiú, ha elárulnád a titkot! Ne tedd!!

Vígasztalódj azzal, hogy más, aki örökbe adja a gyermekét legtöbbször nem is találkozhat vele, azt sem tudja hol, kinél van. Te legalább láthatod néha. Bár lehet, hogy így a rosszabb? Minden esetre ne mondj semmit. Ő azt a nőt szereti anyjaként. Ne bántsd!