Anyukám nagyon nehezen viseli, hogy elköltöztem otthonról, mit tegyek?
Egyke vagyok, mindig nagyon közel álltunk egymáshoz a szüleimmel, főleg anyuval. Most egy éve lesz, hogy elköltöztem Budapestre, érettségi után egyetemre. A lényeg, hogy ez egy ezer éve tervezett dolog volt, nagyon támogattak benne, kiskorom óta mondogatták, hogy kisfiam neked Pesten kell majd tanulnod és élned, mert ott a lehetőség stb, évekkel ezelőtt már egy lakást is vettek, hogy biztos legyen a jövőm, szóval tényleg, maximálisan mellettem álltak ebben a dologban, legalább annyira szerették volna ezt az egészet, mint én. Aztán most, hogy tényleg eljöttem, anyum teljesen tönkrement lelkileg... Folyamatosan mondja, hogy mennyire hiányzom neki, hogy egyedül van, hogy nincs kivel beszélgetni, kiről gondoskodni, hogy megőrül otthon. Kéthetente járok haza, mert nagy a távolság, de minden alkalommal azt látom, hogy tényleg rosszul van... elhanyagolja magát, rá sem lehet ismerni... apu is kész van már, hogy hiába van mellette, bármit csinál, nem tud neki segíteni, szinte minden este sír, emiatt aztán veszekednek... Nagyon aggódom miatta. Én már komolyan azt tervezem, hogy felmondom a suli melletti állásomat, passziváltatok ősztől és hazamegyek, legalább egy félévre, mert ezt így nem lehet. Aztán esetleg közelebb keresni hasonló képzést vagy nem tudom... Csak az az igazság, hogy ezt nem szeretném, mert megtaláltam már a helyem Budapesten, imádok itt élni, szeretem amit tanulok, sok haverom van... de azt akkor sem bocsátanám meg magamnak soha, ha anyu miattam menne tönkre. Mondtam, hogy jöjjenek fel ők is utánam, de ezt meg apu nem akarja, mondván ő utálja Bp-t. Nagyon szeretnék rajta segíteni, bűntudatom van az egész miatt, de a pesti életemet, sulit sem szeretném feladni, mert végre megvan az az élet, amire nagyon régóta vágytam... kezdek én is kikészülni. Hogy lehetne megoldani ezt az egész szitut, hogy tudnék segíteni rajta? Előre is köszi, aki ír pár sort.
20/f
Ne legyen bűntudatod!
A gyereknevelés nem más, mint a folyamatos elszakadás menedzselése.
Onnan kezdve, hogy kibújik az anyméhből, hogy óvodás lesz, hogy egyedül megy a boltba, nyaralni, stb.
Én speciel örülök, hogy az enyémek elég jól alakítják az életüket nélkülem már.
Ugyanúgy szeretem őket, de van életem nekem is. Most valamivel több időm jut rá.
Ha haza költözöl, azzal csak "konzerválod" anyukád problémáját, hiszen úgy nem lesz megoldva, csak eltolva... Hiszen neked az egy visszalépés lenne a korábbi életszakaszba, amibe ő beleragadt.
Ezt igazából neki kell megoldania, te teljesen normálisan fejlődsz, ő leragadt.
Ha nem megy másképp, vigyétek pszichológushoz, de bármi jó ötlet lehet, amivel napi szinten több órára elfoglalja magát. Egy "véletlenül" talált, kölcsönbe vagy ideiglenesen adott kiskutya, kiscica, amiről gondoskodnia kell, tényleg jó ötlet lehet, ha beválik, akár végleg is maradhat...
Én is idén kezdtem az egyetemet, egyke vagyok. Győrben tanulok, nem olyan óriási a távolság 1,5 óra busz. Nagyon nagyon jó a kapcsolatom anyával, kicsit nekem is nehéz volt hogy külön, távol vagyok tőlük. Igaz én minden hétvégén hazajártam de így is mindennap amikor nekem nem volt órám, vagy napközbe mindketten ráértünk kicsit, beszéltünk telefonon, esténként kb. fél óra videochat és így annyira elrepült az egy-egy hét hogy eljöttem és már otthon is voltam megint. Én megkérdeztem anyát hogy elvannak e apával kettesben, mindketten azt mondták hogy bár persze kicsit fura hogy csak ketten vannak a nagy házba, de teljesen jól elvannak. Örülnek hogy mivel már elég nagy vagyok nem kell annyira tervezgetni egy níaralást vagy egy kettesben töltött hétvégét.Így azt hiszem nálunk talán egészen normálisan zajlik ez le.
Én beszélnék apukáddal is, hogy mondjuk amíg nem vagy otthon hétvégén menjenek el kirándulni/wellneselni akárhova, így jobban elmegy az az idő amíg nem vagy otthon, hétköznap gondolom ő is dolgozik így azzal jobban megy az idő. Ha esetleg tudod hogy van valami hobbija pl. kötés de eddig nem nagyon csinálta idő,akármi hiány végett, vegyél neki alapanyagokat és kezdje el újra csinálni!
19L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!