Elköltöztem otthonról, de ha hazalátogatok egyből segítsek/dolgozzak/"ne éljem az életem"?
Amint hazalátogatok egyből "miért nem segítesz anyádnak, szegény anyád..." én is látom, hogy el van csúszva, de azt is látom hol rontja el...Az én lakásom rendbe van tartva, tisztaság és rend van mindig.
Itthon katasztrófa mi van, és amint hazajövök elvárt, hogy akkor "kb. ha itt alhatsz csinálj is valamit"? :D Miközben nem nekem fontos annyira, hogy otthon legyek....
Úgy érzem oda akarnak láncolni, ne éljem az életem, és ezt bűntudatkeltéssel érik el. Mert ugye szegény anyád.... Mennyi a munka itt a kertesházba....
Most komolyan. Ez normális?
Vagy én vagyok önző?
Picit annak érzem magam, és oké, hogy nagy a ház, de simán rendbe lehetne tartani.... Csak megszokták, hogy a feladat és a felelősség áthárításra kerül...
Arról nem is beszélve, hogy magamtól csinálnék ezt-azt, de nagyon szarul esik, hogy "akkor lehet törölgetni, ablakotpucolni stb...." Meg szegény anyád... mennyi dolga van...
Hát nekem is van dolgom a lakásban ahol élek, mégse jön oda senki helyettem megcsinálni. Én ilyenkor mondjuk pihennék, de persze akkor egyből bűntudatom van, hogy szegény anyám....
Ja, és a szüleim nem öregek. Nyilván akkor más lenne a helyzet. :) Teljesen aktívak!
Mi a kérdés? Helyeseljünk? Szidjuk szüleid, hogy milyen gonoszak? Szálljunk vitába? Kommentek 99%-a az lesz hogy nem menj akkor haza...
Mast nem lehet erre mondani..
Egy-egy nagyobb akcióba beszállnék (ablakpucolás, tavaszi kerti munkák), de nem helyettük, hanem velük.
Azt nem hagynám, hogy a teljes otthon töltött időm házimunkával teljen. Ha ez az elvárás,mármint hogy bejárónőként funkcionáljak, megjelennék a vasárnapi ebéden (ha meghívnak), utána segítenék a mosogatásban (ha egyedül hagynak vele,egyszer megtölteném a szárítót, és abbahagynám), aztán még egyszer megköszönném a vendéglátást és elmennék, mert sajnos dolgom van.
Mindez persze csak akkor igaz, ha a szülő egészségesek, a fizikai gyengülésük arányában változtatnék. Viszont akkor lebeszélném őket a 400 négyszögöles konyhakert műveléséről is.
Tehát hazamész több napra /hisz ott is alszol/ és akkor mit szeretnél?
Szolgáljanak ki, mint egy vendéget?
Segíteni a szüleinknek, nem kegy, hanem kötelesség!
De ha mégsem akarsz segíteni, csak vendégségbe mennél, akkor menj szombat vagy vasárnap délután, üljetek le a nappaliban és beszélgessetek.
Este pedig menj haza!
De, persze, majd ha szüleid eladják a nagy házat, mert nem bírják a munkát, akkor te fogsz sírni a legjobban, hogy mi lesz az örökségeddel!
Mész ebédre, beszélgettek pár órát és késő délután hazamész. Ha ott is alszol több napot, akkor azért tényleg ne várd, hogy ne kelljen semit csinálnod, más kérdés, hogy ha ez megy magadtól, de osztják utána a többi feladatot meg sajnáltatják magukat, akkor egy szalmaszálat nem tennék nekik ezután keresztbe.
Normálisan amúgy meg is lehetne kérni, hogy figyelj kisfiam/kislánym, szeretnénk tavaszi nagytakarítást, de ketten nem bírjuk, gyere már segíteni kérlek. Itt a fő gond a lelki zsarolás, nem a takarítás...
Arra vagyok kíváncsi, hogy másnál is van-e ilyen?
Illetve hogy megy a hazamenetelkor a munka?
Ilyesmi... Nem helyeslésre várok, hanem más tapasztalataira.
én alapbóp nem aludnék ott
vagy ha igen, a kedves apukát megelőzve mondanám hogy gyere apa segítsünk szegény anyámnak, úgy el van csúszva
ne csak ott ossza az észt, gondolom ő fekszik a TV előtt
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!