Ti elmondanátok a mérsékelten homofób anyátoknak, hogy biszexuálisok vagytok, ha amúgy nem lennétek kapcsolatban sem ellenkező, sem azonos nemű emberrel (tehát nem lenne "muszáj")?

#9-es, te gyönyörűen szavakba öntötted a bennem kavargó érzéseket. Egy korábbi válaszra reagálva mondanám, hogy az anyámmal való kapcsolatom nem kimondottan rossz, nézeteltérésből talán a kelleténél több akad közöttünk, de a kötődés is megvan, együtt tudunk működni, illetve a maga módján törődött velem mindig, 11 éves koromtól fogva apám (aki már nem kíváncsi a fejemre) nélkül nevelt. Pont azért, mert tisztában vagyok azzal, hogy sokat köszönhetek neki, nem akarok olyan viszonyban lenni vele, amelynek az alapja egy rólam alkotott hamis kép a fejében. Én örülnék a legjobban, ha mindez csak annyit jelentene, hogy másmilyen a nemi életünk, de tudom, hogy számára egy olyan tényező, ami nagyban befolyásolja, hogy kire milyen szemmel néz. Remélem, érthető.

Egyébként nem titok előtte, hogy nincsenek ellenérzéseim a melegekkel kapcsolatban, olyan 16-17 éves koromban (amikor már tudtam, mi a helyzet velem) rá is kérdezett, hogy kikhez vonzódok, de nem egyszerű kíváncsiságból, hanem eleve úgy, hogy ki lehetett hallani a hangjából a megvetést és azt, hogy a "hetero vagyok" lesz a helyes válasz. Nyilván nem mertem felvállalni az igazságot. Abban lehet valami, hogy jó volna előbb a költözéshez szükséges pénzt előteremtenem magamnak, csak hát sajnos nem holnap fogom befejezni a nappali tagozaton való tanulást. Ki biztosan nem rakna itthonról, attól nem félek, maximum attól, hogy rengeteg üvöltözés, veszekedés (a semmin) várna rám. Főleg így, hogy látom, másoknak is meggyűlik a baja a szülőkkel ilyenkor.

Sosem fogom megérteni, hogy miért követek el nagyobb bűnt, ha pl. megcsókolok a négy fal között valakit, akinek ugyanaz van a lábai között, mint nekem, mintha effektíve megkárosítanék másokat, de véleményszabadság van, úgyhogy whatever.