Szeeintetwk is jogos, hogy nem hívom meg az apámat az esküvömre?
Apám alkoholista volt. Szeretett nagyon, de nem tudott leszokni. A botrányoktól rettegésben telt a gyerekkorom és a kamaszkorom. Én is szerettem. Elváltak, elsősorban én szorgalmaztam, mert féltem, hogy elveszítem a szívbeteg édesanyámat. Mély érzelmi kapcsolat volt közöttünk. Mégsem közöltem vele, amikor elhatároztuk, hogy összeházasodunk, az esküvőnkről sem értesítettem. Mert nem akartam, hogy berúgjon és azt is tönkretegye.
Esküvő után egy héttel a férjemmel elmentünk hozzá, és bejelentettük, hogy összeházasodtunk, vittünk neki fényképet. Remegett a kezében a kép, könnybe lábadt a szeme. Megcsókolt, megölelt bennünket. Értette, hogy mi miért történt. Amikor megszületett az első gyermekünk, akkor táviratot küldött: "Köszönöm, kislányom! Apa". Sírtam. Nem volt gonosz, beteg volt.
Azért meséltem el, hogy érzékeltessem a különbséget: akinek még érzelmi kapcsolata sincs a biológiai apjával, akit ő egyáltalán nem érdekelte, ne törődött vele, nem szerette, mi a rákfenének is hívná el az esküvőjére?!
Aki nem volt ott, amikor boldog voltál, amikor sikereid voltak, nem állt melletted, amikor kudarcok értek, közömbös volt, akkor miért tennéd tönkre életed egyik legszebb napját, fordulópontját?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!