Hogy kezelnétek, ha volna egy krónikus betegségetek, és a családod egy része füvekkel, teákkal, vitaminokkal akarná gyógyítani és hülyének nézne?
Inzulinrezisztens vagyok, diétázom, sportolok, gyógyszert szedek. Családi összejöveteleken anyám-apám sérteget, ha nem eszem a sütikből, finnyásnak neveznek, megvetően néznek rám. Azt hiszik, ez holmi úri mulatság, hiába magyaráztam el nekik számtalanszor érthetően, részletesen, mi ez az állapot és miért nem ehetek bizonyos ételeket.
Ha ez nem volna elég, folyamatosan szajkózzák, hogy csak vitamint kéne szednem és elmúlna, meg hogy gyógyteát inni, az segítene. Abba is belekötnek, hogy minek szedek rá gyógyszert, mert az csak méreg.
Most hétvégén is volt egy kisebb családi vita, rokonoknál voltunk, vittem a saját kajámat, mert legutóbb sem készültek nekem való étellel. Erre hatalmas hisztit csaptak induláskor, hogy biztos nem viszek kaját oda, mert megsértem őket, meg őket ne hozzam ilyen helyzetbe. Tehát inkább hipózzak, legyek rosszul, nehogy megsértsem a rokont, aki nem képes a rántott húsból félretenni egyet és simán csak kisütni nekem.
Nem járok hozzájuk túl gyakran, kb. havonta egyszer, de mindig megy a vita. Néha a kedvemre akar anyám tenni, de akkor sem sikerül neki, mert pl. vesz cukormentes kekszet, de fehérlisztes és nem fogadom el. Ekkor megsértődik, meg olyanokat mond, hogy egy kicsit azért ehetek belőle...
Ha telefonálunk is felhozza, hogy olvasott az interneten egy gombáról, ami gyógyít, menjek el természetgyógyászhoz stb.
Már annyira unom. Ezen kívül jó a kapcsolatunk, de ha ezek a dolgok feljönnek, minden borul. Mit mondjak neki, hogy leálljon?
Nagyon rosszul esik, hogy kb minden napom egy küzdelem, hogy jobban legyek és más odajön, hogy szedjek vitamint és meggyógyulok. Mit tanácsoltok?
9-es, elmondom a menüt: zöldségleves volt, a tészta bele volt főzve, ilyen kis apró volt, nem fogom halászgatni belőle az apró tésztákat. Volt rántott hús, fehérrizzsel, majonézes krumplisaltáta és ecetes uborkasala, utóbbi kettőben volt cukor. Volt sütemény még.
Leszedhettem volna a panírt a húsról és ehettem volna húst önmagában, persze. Csak én szeretek egyrészt méltóságteljesen megebédelni, másrészt jóllakni, harmadrészt meg kell valami szénhidrát is, az meg nem lett volna.
Ez nem rólam szólt, mikor mentem, mondtam, hogy hoztam magammal ételt, hogy biztosan legyen, amit megehetek. Aztán mikor tálaltak, elővettem és megettem. Megmondtam, hogy sajnos nem ehetek ilyeneket, mert rövid időn belül nagyon rosszul lehetek. Sajnálom, ez van. A saját egészségem az első, nem mások alaptalan önérzete egy tányér leves vagy rizs miatt.
Gondolom, neked sem esne jól, ha valaki beszólna, hogy ne inzulinozd magad, hanem szedjél C vitamint nagy dózisban, meg hogy a te hibád, mert nem jártál utána, hogy van már rá gyógymód stb. Ezen nincs mit megköszönni.
válasza:#11
Pont mivel kell a szénhidrát is, nyugodtan ehettél volna egy kevés rizst. Főétkezésre szárazon mért 4 dkg-ot, ami megfőve egy kis adag.
Ha tényleg cukros vagy, akkor azt is tudnod kell, hogy néha-néha lehet szolidan "bűnözni", ha a következő étkezéssel kiegyenlíted a napot és semmi bajod nem lesz.
Annyira halálosan komoly nem lehet a betegséged, ha gyógyszerrel (és diétával) karbantartható.
Mellesleg érdemes odafigyelni (és szelektálni) hogy mit mondanak mások, mert én pl. baráti tanácsra kezdtem el fahéjas fügelevél teát inni ami olyan szinten kiegyenesítette a cukrom, hogy az orvosom gondolkozik, hogy visszatesz gyógyszerre.
És szintén ismerőstől hallottam a DIABELL étrendkiegészítőről, amivel kiváltom a vacsorát.
Ezekről például nem az orvosomtól hallottam, mégis csodálatos az elért eredmény!
12-es, nem vagyok "cukros", egy szóval nem írtam, hogy az volnék. IR vagyok. Nem ehetek fehér rizst, maximum kellő mennyiségű olaj és rost mellett, de egyik sem volt adott, így semmi nem lassítottam volna meg a felszívódását.
Nem tudom, mit értesz bűnözés alatt, de nincs olyan bűnözés, amit lehet kompenzálni másik étkezéssel. Egyáltalán tudod, mi az az IR?
A Diabellben meg egyébként fruktóz van, tehát tiltólistás alapból.
válasza: válasza:Ha csak akaratosak, akkor valami ilyesmit kérdeznék: Ti tényleg azt hiszitek, hogy azért csinálom ezt, hogy titeket bosszantsalak? Ti tényleg azt gondolhátok, hogy hülye vagyok és kihagyom a finom rántotthúst, hogy felhívjam magamra a figyelmet?
Ha buták, és képtelenek megérteni, mi a bajod, akkor valami nagyon egyszerűt mondanék, mondjuk doktor megtiltotta, ha mégis eszem, 5 éven belül meghalok.
Durván gangzik, de talán hat.
Vagy pedig, ha mondjuk édesanyád nem hajlandó elfogadni, hogy beteg vagy, mert ez neki trauma, akkor beszélj vele: drága anyukám, értsd meg, beteg vagyok.
És ezt tudatosítani.
Aztán megbeszélni, hogy így is lehet élni.
Ha semmi nem jön be, az biztos, hogy ne kezdd el magyarázni a részleteket, mit miért nem ehetsz, csak legyél határozott, köszönöm, nem kérek.
És ha végleg tarthatatlan a dolog, ne menj el vendégségbe. És megbeszélheted, miért döntöttél így.
(Azt tudják, mit ehetsz? Próbálj utalni rá, vagy egyenesen mondd meg, mi a kedvenced, azt az egyet megjegyzik, te mindig jóízűen megeszed és mindenki boldog.)
Bocs, de hogy neked személy szerint mit mondott egy dietetikus, nem releváns számomra. Nekem csomókban hullott a hajam, meg hetente hipóztam kétszer, amikor még nem vettem elég komolyan a diétát.
Utolsó, elmondtam nekik, mit ehetek, mit nem, de nem érdekli őket. Azt hiszik, fogyókúrázok, meg ilyesmi. Egyszerűen nem értik.
válasza:Kérdező!
Felelőséggel tartozol a saját testedért és a saját egészségedért!
Te tudod hogy mit ehetsz és mit nem.
Ne hagyd, hogy bárki más veszélyeztesse az egészséged, ha 500x el kell küldened a tudatlan bagázst a fenébe, akkor legyen! Ha minden rokon meg fog sértődni rád, akkor legyen!
Az egészség mindennél többet ér.
válasza: válasza:Együttérzek, Kérdező.
Anyósom dettó, úgy viselkedik, mintha direkt az ő bosszantására csinálnám.
Nehéz így, hogy épp eléggé szenvedek attól, hogy csomó mindent nem ehetek, csak csorgó nyállal nézem a többiek finomabb kajáit, és még türelmetlenül is viselkedik velem.
Minden családi ebédre (szerencsére csak pár havonta van) viszek saját főzésűt.
Kezdetben belementem abba, hogy ő próbáljon főzni nekem, mert nagyon fontos neki a háziasszony szerep, szenved tőle, ha nem ő ad ételt mindenki szájába. De valami fontos előírást mindig elfelejtett, és folyton olyan lett a kaja, amiből nem ehettem. Persze ment a sértődés (én meg éheztem).
Azt hiszem, hogy ő nem ismert eddig olyan embert, akinek igazán durva tünetei lennének ételallergiától, mint például légzési nehézség vagy torok bedagadása.
Egyik rokona csak "hobbi-allergiás", mindig hangoztatja a nyavalyáját, de attól még eszik mindent vígan, amit elvileg nem lenne szabad. Lehet, ez is összezavarja anyósomat, és azt hiszi, csak "kényeskedem" vagy eltúlzom.
Nem mondom, hogy tökéletesen tudom kezelni a helyzetet. Még mindig folyton megsértődik, nem lehet vele megbeszélni. De akárhogy hisztizik, én viszem a saját kajám, és ott megmelegítem. Mást nem tudok csinálni. Próbálok minél kevesebbet oda menni.
Kár, hogy sok ember ennyire nem érti, hogy mennyire veszélyesek a nem megfelelő kaják. Pedig egyre több az allergiás, én is csak 5 éve vagyok az.
Talán ha még többen lesznek, a köztudatba is jobban beivódik, hogy mivel jár ez.
Addig is kitartást kívánok az ilyen jelenetek elviseléséhez.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!