Mit lehet tenni a túlzottan vallásos szülővel?

Hárman vagyunk testvérek. Van egy 27 éves bátyám, és egy ikertesóm(17)A szüleim 7 éves koromban elváltak, és közös megegyezés alapján apához kerültünk. Apa jobban el tudott tartani három gyereket, illetve anya sem érezte jól magát nagyvárosban, haza akart menni falura, mi pedig nem nagyon akartunk menni. Anya mindig is vallásos volt, de kb olyan 11 éves lehettem, mikor teljesen bekattant nála valami. Olyanokat kezdett mondani hogy ő azért nevel engem hogy én háziasszony legyek, meg nem kell nekem még gimnáziumban sem tanulnom, mert ha anya akarok lenni, ahhoz felesleges négy évet szenvednem a semmiért, főleg ha 18(!) évesen gyereket szülök. Apa ekkor beszélt vele hogy ne etessen hülyeségekkel, és ez egy időre abba is maradt.

Kb 3 hetente vagy ha időnk engedi sűrűbben járok le én és az ikertesóm hozzá hétvégére. Olyan 15 éves lehettem, mikor megint felhozódott ez a szülős dolog, de annyira, hogy az egyik templomba járó szentfazék barátnőjének a fiával megpróbált összehozni egy nyáron, mikor kb 1 hónapot nála töltöttünk. A pasi 18 éves volt, elmondása szerint még egy nő kezét sem fogta, de engem szívesen feleségül venne(!) Mikor ezt elmondta, nagyon kiakadtam, és összevesztem anyával, hogy pattintsa le rólam a fiút. Ekkor elhangzott, hogy én már 14 évesen csókolóztam. (véletlenül, csak az ideg mondatta ki velem, de igaz volt) Anya azt mondta, hogy akkor már nem lehetek teljesen tiszta a férjemnek, és nagyon reméli hogy mást nem csináltam. Én ekkor sírva felhívtam apát, hogy anya mit csinál. Apa lejött értünk, és nagyon összevesztek.

Most vagyok 17 éves, lassan 18,és másfél éve komolyabb kapcsolatom van. Eddig húztam hogy bemutassam a fiút anyának, mert a fiúban biztos talált volna kivetnivalót(cigizik, nem katolikus, motorozik, tetoválása van) Meg ugye elég gáz a helyzet anyával, és nem akartam ezt annyira hangoztatni a pasi előtt. Amúgy apa és a tesóim, barátnőim is kedvelik a fiút, meg ezek a "rosszfiús" tulajdonságok ellenére emberileg nagyon jó ember. Szóval levittem bemutatni a fiút, ahogy várni lehetett anyámnak nem tetszett. Volt belőle veszekedés stb. Szerencsére a nagynénjéméknél szálltunk meg, mert nem bírtam volna ki vele egy hetet. A fiú is beszólt anyámnak mikor azt mondta, hogy ne menjek hozzá sírni ha 18 évesen gyereket várok, és a gyerek "ördögszarvakkal" fog születni. (ezt így halál komolyan) Mondtuk neki hogy nem tervezzük hogy 18 évesen szülők leszünk. Utána ez volt a baja..

Az ikertesóm is utálja, a bátyám már nem is beszél vele. Ennek az az oka, hogy volt egy menyasszonya, akivel felbontották a jegyességet. Anya szerint emiatt a bátyám egy "sátánfattyú" akinek egész nap a Miatyánkot kéne mondania a templomban. Még akkor mekkora cirkusz volt, mikkr kiderült hogy már nem vagyok szűz. Ezt is onnan tudta meg, hogy kihallgatta a beszélgetésemet egy barátnőmmel.

Apa próbál vele beszélni, de azt mondja, hogy ő már végképp lemondott róla, és ha nem akarunk, nem kötelező oda járni. Mondjuk ez nem teljesen igaz, mert a bíróság meghatározott egy láthatási időt. Én sem szeretnék elszakadni teljesen tőle, mert az anyám és szeretem, de rendesen rosszul esik amit mond/csinál. Mit tudnék tenni ebben a helyzetben? Bármilyen tanács jól jönne, mert nagyon el vagyok keseredve.

Ui:lehet azt fogják hinni hogy kamu, de azt kívánom bárcsak az lenne.

17/L