Őszintén, segítenem kéne neki egy ilyen viselkedés után?

Apukám 5 éves koromban lépett le egy másik nő miatt. Fél év alatt történt az egész, igazából arra az időszakra nem is emlékszek, az első emlékeim kb az általános iskolából vannak. Többek szerint azért, mert az agyam így védekezik a trauma miatt... Mindigis apás voltam nagyon, ezt tudom. Megvannak még jelenetek, 1-1 mondata, meg néha pár illatról is eszembe jut, de ennyi. Ő nem csak anyát hagyta el a válással, hanem engem is. Évente kb 2x találkoztunk utána, karácsonykor a nagyszüleimnél, meg az ő szülinapjukon. Sosem keresett, nem hívott magukhoz. De nem baj, mert anya újraházasodott, és a férje teljesen betölti a mai napig az apaszerepet az életemben. Ott volt az életem eddigi összes fontos pillanatánál, táncolt velem a szalagavatómon, tanított vezetni, segít bármiben igazából. Mikor lakást kaptam, belefizetett ő is, utána egész nyáron azt újította, járkált velem csempét, padlót, konyhabútort választani, segített a bútorokat hozni-vinni, összerakni. Ha hajnal 3-kor hívnám fel, hogy baj van, azonnal ülne a kocsiba, és jönne Budapestre... Apa a telefont sem vette fel nekem soha.

Viszont most megkeresett, igaz, a mamámon keresztül. Hogy van két gyerekük a feleségével (aki miatt anno elhagyta anyát), és felvennék a CSOK-ot, meg igényelnének adókedvezményt is. Mama azt mondta, hogy teljesen megérti, ha nem akarok nekik segíteni, ő sem tenné. Ráadásul rá sem szorulnak erre, van bőven pénzük. Anyának még nem mondtam el, de a nevelőapámnak igen, és azt mondta, hogy mondjam azt, hogy átjelentkezem hozzájuk, de csak akkor, ha a kapott összegből 1/3 rész az enyém lesz, és az adókedvezményből is minden hónapban. Gyerektartást sosem fizetett, az elején még anya veszekedett vele emiatt, de egy idő után már beleunt, hogy 50 ezerért kell cirkuszolnia minden hónapban, közben az apám Ázsiában, és Amerikában nyaralgatott, meg attól volt hangos a város, hogy milyen bundákat vett a feleségének... Szóval anya úgy döntött, neki többet ér a nyugalom ennél.

A nevelőapám szerint mutassam meg, hogy én több vagyok náluk, és igenis hívjam fel, ne mamán keresztül üzengessünk. Hogyha akar valamit, mondja nekem, üljünk le és beszéljük meg. De félek, hogy ott nem tudnék kiállni magamért, mert legutoljára 2 éve találkoztunk, és ott is felemelte a hangját egy semmiség miatt, és én utána egész este azért sírtam otthon. Lány vagyok, 19 éves létemre érzékeny, még ha ritkán mutatom ki, akkoris.