Más hogy éli meg, ha a szülei nem büszkék rá?
Az a helyzet, hogy most érettségizem és az elmúlt fél évben keményen tanultam. Most szóbeli előtti utolsó héten sem csinálok mást, mint ülök és tanulok. Nehezen élem meg, hogy apám ezt mintha nem is venné figyelembe, nem büszke az eredményeimre (440-450 pontom van). Ő csak azt veszi észre, hogy egész nap ülök, nem edzek, nem takarítok, nem dolgozok, ergo mintha nem csinálnék semmit, és ez nem lehetne fárasztó és megeröltető. Sose mondja, hogy milyen ügyes vagyok vagy milyen büszke rám, csak azt, hogy ennyit ő képtelen lenne tanulni, rossz rám nézni, meg hogy majd milyen sokba fog kerülni a pesti élet, minek azt választottam.
Egyik szülőm sem szól bele egyébként az életembe, mert nekik túlságosan beleszóltak. De úgy érzem átestek a ló túloldalára, és idegenként kezelik hogyan szervezem az életemet.. Utólag mondják meg, mi az amit nem kellett volna (pl. Pest), de ezt is csak úgy érintőlegesen.
Hogyan tegyem ezen túl magam?
válasza:
válasza:Engem az Anyám és a Nagyszüleim neveltek. Anyám is mindig az orrom alá dörgölte, ha egy másik tanuló jobb jegyet kapott, mint Jómagam. Ő ennek ellenére még csak-csak büszke is volt rám, de a Nagyszüleim sose mondták, hogy azok. Pedig 25 éves koromra két diplomát is szereztem.
Egyébként hidd el, hogy nem számít annyira az eredmény, mint gondolnád. Mondom ezt úgy, hogy két egyetemi diplomamunkát írtam meg majdnem maximális pontszámmal.
#1 És hogy kezeled?
#2 Én büszke vagyok magamra, de azért jó lenne egy kis megerősítés a saját szüleimtől
#3 Tudom, csak felvételihez kell ilyen magas pontszám, és ha már kiharcoltam magamnak akkor úgy érzem adhatnának némi elismerést.
válasza:Nekem úgy tűnik, hogy a szüleid értékrendje más, mint a tiéd, mert számodra fontosabb a tanulás, mint amennyire nekik az lehet. Ezért ők talán nem is értik, hogy mennyire energiát fektetsz abba, hogy a tanulásban jó legyél, és elérd a célod.
Nehéz megmondani, hogy ezt hogan kezeld. Ami jól esne neked, az a szüleid őszinte, spontán elismerése lenne. De ha kiharcolod magadnak, hogy kapj ilyen visszajelzést, arról már azt éreznéd, hogy nem szívből jött. Ha egyszer-kétszer szinte mellékesen tudnád nekik mondani, hogy az elismerésük fontos a számodra, akkor áttörhet egy gát bennük, ami ezt eddig akadályozta.
Azonban, ha nem gát van bennük, hanem igazam van abban, amit fentebb írtam (hogy más az értékrendjük), akkor szerintem annyit tehetsz, hogy nem az ő kedvüket keresed a tanulással, hanem a saját céljaid elérésére koncentrálsz. Ez nekik annyiból nehéz, hogy felnősz, elmész majd otthonról, tudat alatt talán ettől is tartanak. De a te saját életed nem nekik éled, hanem magadnak.
Ha azt keresem, amiben a szüleidnek igaza lehet, akkor az valóban nem tévedés, hogy a tanulást is lehet túlzásba vinni (ha utólag úgy érzed, lecsúsztál valami fontosról). De az érettségire tanulós időszak nem ilyen. Az fontos, hogy jó helyre juss be, mert az garantálhat neked egy jó szakmát a későbbiekben.
Nagyon büszke lehetsz magadra!
Az én szüleim is ezt csináltak, csak kicsit durvábban, de ebbe most ne menjünk bele. Nem érdekeltek, lepergett rólam minden sértés. Elértem amit akartam és úgy elhanyagolom őket, ahogy ők engem, pont nem érdekel, hogy rinyálnak nekem, hogy látogassam meg őket, nem fogom. Tudom ez kicsit kegyetlennek hangzik, de ha ilyen családban nő fel az ember mint én pontosan megérti.
Szard le őket, ne hagyd, hogy elcsesszék az életedet!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!