Nem hagynak tanulni a szüleim. Nálatok mi a helyzet?
Hosszabb időre nem szeretek a koliban maradni, így a vizsgaidőszakban haza is jöttem és csak a vizsgáimkor utazom vissza. Ezzel eddig nem is lenne semmi gond, bizonyos szempontból itthon jobban érzem magam és jobban tudok tanulni is. Viszont a szüleim és tulajdonképpen az egész családom úgy viszonyul a vizsgaidőszakhoz mintha valami szünet lenne, mivel itthon vagyok, nincsenek óráim és nem kell napi szinten bejárnom. Még mondogatják is, hogy milyen jó nekem, hogy élvezhetem a nyarat meg ilyenek... Ha be is megyek a szobámba és magamra csukom az ajtót, akkor is felkiabálnak meg kopogtatnak, hogy nézzem meg ezt, nézzem meg azt, kész az ebéd, átjött az XY, hallottam-e, hogy ez meg ez történt, mit csináltak, kivel találkoztam, menjünk ide, menjünk oda és így tovább. Mindig mesélni akarnak valamit, kérdezni akarnak valamit vagy, hogy menjek le a nappaliba mert itt van valaki, de sokszor tök jelentéktelen dolgokról van szó, amit akár később is meg lehetne dumálni, amikor éppen nem tanulok. Én sem tanulok 0-24, szoktam szünetet tartani és velük is találkozom, de nekem nehezebben megy belekezdeni a tanulásba és azt szeretem, ha egyszer sikerül úgymond elmélyülni benne. Olyankor már jobban megy, jobban tudok koncentrálni és úgy még élvezni is tudom, mert alapvetően érdekel, viszont ez nem megy, ha folyton megzavarnak benne.
Nálatok megértik a szüleitek, hogy tanulnotok kell és nem tudtok mindig mindenben részt venni? Szülők, ti hogyan viszonyultok ehhez?
Persze, nálunk is vannnak ilyenek, meg sokszor én ajánlom fel a segitségem. Jo néha másra koncentrálni.
Ha meg esetleg zavaroan nyomulosak, akkor mondd, hogy készülnél a vizsgádra //mert ha megbuksz csak tovább kell eltartani, mert később szerzel diplomát és késöbb tudsz elkezdeni komolyan dolgozni:D (azért kiváncsi lennék az arcukra😂😂)
Nekem nem értették meg. Mindig mondták, hogy így menjek a nappaliba, meg úgy menjek a nappaliba beszélgetni velük. De igazából hozzám se szóltak, csak egyszerűen kellett nekik, hogy ott legyek. Úgyhogy én csak akkor megyek haza, ha éppen nincs valami sürgős tanulnivaló, és belefér az, hogy üldögéljek a nappaliban órákat.
Szerintem menj vissza a koliba. Biztos van valami könyvtár a közelben, ahol nyugodtan el tudsz mélyülni a tanulásban, és nem zavar senki. De számos más ehhez hasonló opció is létezik.
Nálaunk alapból jól működött a családban a "Málenkij robot". Szóltak, hogy kellene egy kicsit segíteni, meg csak 5 perc. Aztán elment a fél vagy egész napom. Másik amikor tényleg 5 perc volt, csak folyamatosan jöttek hogy most 5 perc ez 5 perc az. Én meg mindig úgy tudtam tanulni koncentrálni, hogy vagy rendesen, hosszú ideig, vagy sehogy.
Másik, hogy általában nekünk is a közös tevékenység vagy a munka volt, vagy az, hogy ülük oszt nézünk ki a fejünkből a TV előtt.
Volt, hogy hazamentem, lett volna ezer mesélnivaló. Erre az első szülői reakció az volt, hogy "Fogd már be, hagy nézzem már végig a sorozatot/híradót/akármit". Aztán meg ment a hiszti, hogy hát egész nap csak a szobában ültem és hozzájuk se szóltam...jó hogy nem...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!