Mit tegyek ha az új párom nem fogadja el a gyermekeimet?
1 éve váltunk el a férjemmel, fél éve van egy kapcsolatom. A gyermekeim (11 és 4,5 évesek) már megismerkedtek az új párommal. Az elején még nem is volt probléma, de miután közös programokon veszünk részt, egyre többször türelmetlen a kicsivel, erőteljesen szól rá, flegmán szól hozzá, stb.
Csak egy példa…..vett nekem a párom egy üveg vizet, kisfiam rögtön kért belőle. Természetesen rögtön oda is adtam neki, erre a párom hangosan ráförmedt, hogy ne idd meg anya elől a vizet. Nálam ez végleg kiverte a biztosítékot.
Az tény, hogy eleven és néha hisztis a fiam, ha nem úgy van, ahogy ő azt elképzelte, de azért nem kezelhetetlen.
Amikor próbáltam erről a párommal beszélni, megkaptam, hogy azért ilyen a gyerek, mert nem jól nevelem, semmi anyai szigor nincs bennem. Nekem ez nagyon rosszul esett, és az is hogy nem áll mellettem a nevelési elvemben, tény, hogy teljesen különbözik a kettőnké.
Mindezek ellenére sem gondolom, hogy a kapcsolat elején így kellene viselkednie a gyerekeimmel.
A nagylányom közömbös vele, se nem szereti, se nem utálja.
A mi kapcsolatunk felhőtlen, a tenyerén hordoz, lesi minden kívánságomat. Érzem, hogy szeret, de ugyanakkor azt érzem, hogy a gyerekeimet csak úgy megtűri, és olykor idegesíti is.
Nem lakunk együtt, csak a közös programokon találkozik a gyerekekkel.
Őrlődök magamban, hogy mit csináljak. Fussak, vagy tűrjek?
válasza:Nekem nincs bajom azzl, ha valamit nehezményez, de előbb velem beszélje meg, ne a gyerekem piszkálja, mikor én is ott vagyok!
Vagy feltételezi, hogy nem tudok kiállni magamért?
Szerintem egyszerűen irányításmániás, te pedig irányításra szorulsz!
Milyen anyának nem jut eszébe, hogy szomjas e a 4,5 éves gyereke?
Én mindig megkínálom előbb a gyereket, vagy eleve megkérdezem kér e egyet külön.
A pasi látja, hogy nem vagy ura a helyzetnek, ezért szerencsétlenkedik a maga ostoba gondolatai érvényrejuttatásával.
Egyébként nálunk nem kell kérnie a gyerekemnek, hogy ihasson/ hiszem sosem mondok nemet, természetes, hogy kap, csak szóljon, hogy szomjas vagy jelezze bárhogy, pl azzal, hogy megfogta az üveget.
Nekem itt a “Joey nem ad a kajájából” ugrott be, vannak akik nem bírják, ha a szerettük beleeszik/ iszik a dolgaikba, pláne kérdezés nélkül. Nálunk ilyen nincs.
válasza:magam miatt is elmenekülnék, mit várjak egy olyan embertől, akinek nincsenek barátai, le se szrja a saját gyerekét, belepofázik még abba is hogy kinek adok az üveg vizemből...
de leegyszerűsítem a kérdést, mi a fontosabb? jó szex vagy a gyerekek ép pszichéje?
válasza:Nekem már az első mondat furcsa volt. Szerintem én nem mutatnék be a gyerekemnek egy férfit - mint a páromat, ha nem vagyok benne biztos, hogy "vele kívánom leélni a következő 5-10 évet".
Biztos vagyok benne, hogy nem egyszerű megoldani a közös programokat a pároddal a gyerekek mellett, de annak, hogy teljesen más gyereknevelési elveitek vannak, nem így kellett volna kiderülnie.
Azért mutattam be a gyerekeimnek, mert komolyan gondoltam vele a jövőt. Azt sajnos nem tudhattam előre, hogy hogy fog viszonyulni a gyerekeimhez. Nyilván beszélgettünk erről sokat, de nyilván az hogy nem bírja a gyerekeket, az csak a többedik találkozás után derült ki.
Egy szónak is száz a vége, nekem a gyerekeim boldogsága a legfontosabb, így úgy érzem az a helyes, ha fájdalmas is, de elválnak útjaink
válasza: válasza:Abba gondolj bele, hogy ha ez a kapcsolat komolyabbra fordul, akkor te hogy viselnéd, ha ő fegyelmezné és rendszabályozná a gyerekeidet.
Ne haragudj, de a leírtak alapján a kedves párod elég bunkó. Mégis milyen szülő az, aki a gyerek elől megissza a vizet? (neki ez lett volna normális?) Sajnos itt el kell döntened, hogy ő a fontosabb, vagy a gyerekek.
válasza:Kérdező, szerintem jó döntést hoztál, hogy a gyerekeid vannak az első helyen, és a pasi mehet.
Egyszer voltam hasonló helyzetben, csak a másik oldalon. A férfi özvegy volt, két gyereke volt. Amíg csak randiztunk is, kértem, hogy meséljen róluk. Persze hát nyilván elfogult egy szülő (ebben amúgy nincs semmi), de annyira pozitív képet festett a gyerekeiről (12 és 13 évesek voltak, fiú-lány), hogy nekem már az első találkozás is csalódás volt. Persze igyekeztem jó képet vágni, igyekeztem megfelelni. Aztán a többi találkozás alkalmával egyre rosszabb lett, és rájöttem, hogy semmi értelme, én ezeket a gyerekeket soha nem fogom szeretni, hiába lett volna a férfi az életem szerelme. Úgyhogy kiléptem a dologból. (Az érdekes, hogy a férfi még így is engem akart volna, nagyon kétségbeesetten küzdött értem, hogy "majd összeszokunk" a gyerekeivel. De ami nem megy, ahol van egy kölcsönös ellenszenv a gyerek és az új pár között, szerintem el kell engedni.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!