Nagyon rossz elszakadni otthonról és egyetemre menni?

Rossz is meg jó is, legalább én így voltam vele.

azért volt rossz, mert elég önállótlan esetlen ember voltam világéletemben, és ugye főznöm, mosnom kellett magamra.

azért volt jó, mert különösebben nem volt szoros a kapcsolatom a szüleimmel, és Bpre költöztem rokonok lakásába, és jött velem egyik ismerősöm.

hát én iszonyúan felszabadult lettem, a viselkedésem is megváltozott, és rájöttem arra, hogy mennyire hatással volt rám a szüleim és környezetem elvárásai.

ne menj haszontalanabb szakra, annak semmi értelme.

#10 Én is zokogva estem be az ágyamba, mikor az első hét után hazajöttem :D

Most lassan vége az első évnek, szeretek a koliban lakni. Itthon sem nagyon korlátoztak semmiben, szóval ebben nem történt változás, de a főváros, a sokkal több lehetőség nagyon jó.

A gyermekem még nem volt nagykorú, amikor már külföldre ment egyetemre és kollégiumba. Valóságot írok! Előtte egy évet volt kollégiumban. Volt ugyan honvágya, de leküzdötte.

Én éppen 14 múltam, amikor elkerültem otthonról és mindig csak látogatóba jártam haza. Eleinte nekem is volt honvágyam (szeptembertől karácsonyig), de aztán megszoktam. Sokat segített a kollégiumi élet, a barátok, a közös marháskodások.

Ne szégyelld, ha honvágyad lesz, mert azt jelenti, hogy jó volt otthon, de egyszer le kell válni a szülőkről és nekik el kell engedniük a gyerekeket. Azt az iskolát válaszd amelyik jobban tetszik, amelyikben megalapozhatod a leendő, kedvelt munkahelyedet!

Ez kell ahhoz, hogy felnőjj. Nehéz lesz az elején, de megéri. :)

Én középsuliba is kollégiumba jöttem, nem szerettem itt lenni, de a szobatársaimat nagyon szerettem így elviseltem (másfél órára otthontól, de 14 éves fejjel). Akkor még ki se mertem kérni a saját kajám étteremben, de koli után sokkal magabiztosabb lettem hiszen nem volt ott mindig anyám-apám, hogy fogja a kezem.

Most nagyon várom, hogy elutazzak másik városba (három órára itthontól), pedig szeretem a városom és szeretem a családom. Mégis nagyon izgat a dolog, hogy most kezdek majd bele az önálló életembe (félig-meddig) és új embereket ismerhetek meg. Mondjuk nekem azzal könnyebb, hogy lesznek a városban ismerőseim, és a családtagjaim is fel-feljárnak néha oda.

Ne menj emiatt haszontalanabb szakra, szerintem megbánnád. Plusz ekkor már “illik” megkezdeni az elszakadási fázist a szüleidtől.

"csak egy órára lévő városba, ahonnan szinte bármikor gond nélkül haza tudnék jönni. "

Ezt a mondatodat nem értem, Kérdező. Oké, hogy nem napi bejárás szintjén, de "bármi gond nélkül" simán haza tudsz jönni a 3,5 órányira levő koleszból is.

(Az én lányom 11 ezer km-re megy egyetemre. Én már annak is örülnék, ha "csak" Nyugat-Európába menne valahova, na itt bejön az, hogy ha BÁRMI családi nagyon nagy baj van, nem mindegy, hogy 2 óra alatt itthon van, vagy 1,5 nap átszállással).

Válaszd a távolabbit, hiszen az a szak, amivel jó állásod lesz.

A felnőtté válással jár, hogy az ember megtanul eltávolodni a szülőktől és önállósodni. Ha egészséges vagy, akkor igen, sikerül majd túllépned a sírhatnékon. Szóval: véletlenül se fontold meg a közeli, de kevésbé piacképes szakot; legalább add meg az esélyt magadnak, hogy túllépj a "szeparációs szorongáson" és gyerekből felnőtté válj.

(Semmiképp se "minden" hétvégén menj haza, hanem add meg az esélyt, hogy megtanulj eltölteni egy hétvégét "egyedül". Ismerd meg a várost és az évfolyamtársaidat, esetleg hívd meg a szüleidet egy hétvégére és mutasd meg nekik a várost, ha van testvéred, az is mehetne egyszer hozzád, hogy kettesben csatangoljatok.)