Vegyek telefont a 14 éves lányomnak? Ha igen, akkor milyet?

Semmilyent, vagy ha mégis muszáj, gombosat. Azon lehet telefonálni, hiszen - bármily furcsa is mostanság - arra való. Kizárólag erre, legfeljebb még üzenetküldésre lehet használni. Ennél több nem kell egy tizenéves gyereknek, csak az a lényeg, hogy elérhető legyen. Felesleges az "okostelefon", csak hülyéskedne vele, és az sokba kerül.

Én 40 éves vagyok, 9 éves gombos telefonom van. Tökéletesen meg vagyok vele elégedve, kifogástalanul működik. Nem vágyom "okostelefonra", nem tudom őket kezelni. A gombosok tovább tartanak, sokkal jobbak.

Kedves #42! Én 49 éves vagyok, és van egy 12 illetve egy 18 éves lányom. Úgy gondolom, mind a Te, mind a fiatalok érvelésében kompetens vagyok.

A mi korosztályunkból sokaknak a mobiltelefon is ugyanolyan telefon, mint a vonalas volt, "csak" éppen hordozható.

A mai okostelefon csak nevében telefon, valójában egy teljes értékű számítógép. Nem mellesleg telefonálni is lehet vele, és üzenetet írni, de ezenkívül lehet vele fényképezni, meg tudja mondani, hogy hogyan jutsz el A-ból B-be, lehet rajta zenét hallgatni, filmet nézni, és ami talán a legfontosabb el lehet érni rajta az Internetet, stb. Mivel teljes értékű számítógép, a felhasználásának csak a rá írt programok, ún. alkalmazások szabnak határt. A 2005 után született korosztály "beleszületett" az okostelefon (vagy nevezzük inkább mobil számítógépnek!) világába.

Gondolom Te is hallgattál fiatalkorodban walkman-t? Ez most az okostelefonban van. Esetleg fényképeztél is? Ez is az okostelefonban van. Esetleg volt kvarcjátékod is? Az is benne van a mobilban, és ráadásul egész élethű a megjelenítés.

Hozzászólásodból úgy látom, hogy nincs gyereked. Az, hogy az embereknek, és ezen belül is elsősorban a fiataloknak, ilyen korlátlanul használható eszköz került a kezébe, átalakította a kommunikációt. Amikor én fiatal voltam, még vezetékes telefon sem igazán volt elérhető (főleg nálunk vidéken), amikor Te fiatal voltál, a vezetékes telefon már talán nem számított olyan nagy számnak. Ha a mi korosztályunk meg akart beszélni valamit, ahhoz vagy találkozni kellett egymással, vagy várni a postára néhány napot, amíg kézbesíti a levelet. Nem akarom leírni a kommunikáció fejlődését az lemúlt 25 évben, de gyakorlatilag kb 10-15 éve már ott tartunk, hogy élőszóban videotelefonálhatunk a világon bárkinek valós időben. De nem csak telefonálhatunk, írhatunk különféle üzeneteket, elküldhetünk képeket, dokumentumokat, videokat, bármit. Mindezt kb. ingyen! Tehát az, hogy a gyerekek "hülyéskednek" a telefonjukkal, az effektíve nem kerül pénzbe. (Persze a telefon pénzbe kerül, és az előfizetés is pénzbe kerül, de utána az egész világ elérhető!)

Mondok néhány példát saját tapasztalatból. Mint írtam, kisebbik lányom 12 éves. általános iskola 2. osztálya óta van okostelefonja. Általános 3. óta az iskolában a tanítónéni aktívan használtatta a gyerekekkel az órai munkához a telefont és a számítógépet. Ehhez nyilván az kellett, hogy az osztályban mind a 35 gyereknek legyen okostelefonja. Használták fényképezésre kiránduláson, majd az elkészült fényképekből készítettek prezentációt. Órán és otthon is megadott témában kellett keresgélniük az Internetről, és ebből állítottak össze csoportokban közösen projekteket. Ezekhez különböző üzenőprogramokon keresztül kommunikáltak egymással.

Órai számonkérés gyakran történt és történik mind a mai napig egy Kahoot nevű alkalmazással. A tanár feltesz kérdéseket, és a gyerekek ezen az alkalmazáson keresztül válaszolnak. Az alkalmazás valós időben ki is értékeli a válaszokat. A tanárnak nem kell javítania, nem kell(ene) órákat tölteni feleltetéssel. (Zárójelben azért megjegyzem, jegyet nem erre kapnak, legfeljebb 5-öst a legjobbak) A gyerekek ezt nem érzik számonkérésnek, pedig valójában az. A program sorrendet állít fel a megoldók között, ez bedig beindítja a gyerekekben a versenyzési vágyat. (Mielőtt valaki azt mondja, hogy ez nem a magyar átlag hozzáteszem, hogy ez egy átlagos vidéki állami fenntartású iskolában történik, nem magánintézményben. A lehetőségek használata csak a tanáron múlt, és múlik)

Sok szülő megrémül, hogy a gyerek állandóan csetel a barátaival. Én ezt egyáltalán nem látom olyan rémísztőnek. Egy újabb csatorna csak, amin kommunikálni tudnak. Ennyi. Ők ebben élnek, ez a természetes, és az nem természetes, ha a szülők ezt megakadályozzák.

Természetesen az okostelefon a szülőkre is ró terhet. Egyrészt meg kell venni a "telót", és nem is a legolcsóbbat (majd azt is leírom miért nem azt), másrészt a gyerek online tevékenységét figyelni kell. Az online világ sokat szelídült az elmúlt két évtizedben, de még mindig nem lehet benne magára hagyni a gyerekeket. Az Internet egy korlátlan adatbázis, ami minden és tényleg mindenféle információt tartalmaz. A gyerek könnyen hozzáférhet olyasmihez, amit nem ért, káros, vagy veszélyes számára, illetve őt is elérhetik olyanok, akiket szeretnénk távol tartani tőle. Ahogy a valós világban bizonyos életkor alatt nem engedjük ki egyedül az utcára, úgy az online térben sem hagyhatjuk magára, amíg nem tud vigyázni. Ráadásul amikor az utcán már elengedjük egyedül, online bizony még fogni kell a kezét.

Kérdező egyik kérdése az volt, hogy milyen mobiltelefont vegyen. Természetesen egyik szempont, hogy a család mennyit tud áldozni rá. Nyilván, ha valakinek nagyon be kell osztania a pénzét, akkor nem a mobiltelefon lesz a legfontosabb prioritás. Mindenesetre ha a telefon kihasználtságát nézem, akkor valószínűleg a gyereknek jobb telefonra van szüksége, mint a szülőnek. (gyorsabb, jobb kamera, nagyobb akku, stb.) Elnézem munkatársaim és gyerekeim telefonhasználati szokásait, és a gyerekek sokszorta többre, többet és kreatívabban használják a telefont, mint a felnőttek.

Ezt a hozzászólást telefonon pögyögtem be, kezd görcsbe állni az ujjam, így inkább abbahagyom :)

Én vennék, mert ilyen korban azért már nem árt, hogy tudjon beszélni a haverokkal meg titeket is tudjon értesíteni, ha baj van. Én okostelefont vennék neki, mert ha megdobjátok egy gagyibb buta telefonnal, hát biztos, hogy körberöhögik az osztályban, hacsak nem vmi nagyon szegény környékre jár... az meg azért nem jó dolog, akármennyire nincs igazuk a röhögőknek. Persze akkor, ha meg tudjátok fizetni.

Én egy olcsóbb okostelefont néznék. Nézzetek utána, melyik milyen áron mit tud. Ha nem értetek a telefonokhoz, inkább olyat vegyetek, aminek van itthon szervize (tehát ne a wishről meg ebayről névtelen kínai telefonokat).

Nem, nem volt walkmanem soha, nem is akartam. Volt rádiónk, az tökéletesen megfelelt. Kvarcjáték is volt, de nemcsak azzal játszottunk, mint a mai gyerekek a telefonnal, hanem mással is. Internet otthon van, a számítógépen. Útközben nincs rá szükségem, facebookom sincs, bármily hihetetlen, aki akar, felhív vagy ír. Nem igénylem, hogy zombi módra nyomkodjam a telefont vonaton, buszon.

Tájékozódáshoz sem kell telefon, mert kiismerem magam bárhol, jól tájékozódok. Amúgy is jobban kedvelem a térképet, atlaszt. Mai fiatalok vajon tudnak-e térképet olvasni? Kétlem, tisztelet persze a kivételnek.

Eddig nem volt telefonja?

Édesanyám nagyon ellenezte a telefont (meg úgy az egész elektronika dolgot), sokáig el voltam zárva az internettől pl.

(Aminek utólag örülök, unokatestvéreimen látom a túl korai internetezés "áldásos" hatásait)

10 éves koromban gimnáziumba kerültem, ott már mindenkinek volt szinte telefonja... Utáltam, hogy szünetekben/napköziben csak a fejemből bámulhatok ki ha éppen nincs dolgom (nem voltam népszerű).

Meg hát elkezdtem önállósodni. Ötödikben még nem, hatodikban már egyedül jártam haza mert a napközi nem volt jó hatással a tanulmányaimra. (Azért kezdtem ilyen későn önállóan közlekedni, mert 9 évesen súlyos betegségem volt, ami úgymond "üzembizonytalanná" tett, bárhol bármikor rosszul lehettem)

2010 karácsonyra kaptam egy Nokia 2330c gombos telefont, meg egy vén képcsöves tévét, hogy tanulás után el tudjam magam foglalni.

Ez egyébként (ideiglenesen, de) kifejezetten javította, jobbátette az osztálytársaimmal való viszonyomat. Egymásnak küldözgettünk játékokat, Marióztunk sokat stb.

Otthoni internetre 2012-ig kellett várnom, mikor is egy beadandó prezentációt nem tudtunk megcsinálni biosz órára, mert egyszerűen nem volt net. Senkinek nem kívánom azt az érzést! Majdnem édesanyám hülyesége miatt kaptam egyest. Egészen addig nagymamámnál/interneten/munkahelyen tudtam néha internetezni néha.

14 évesen a negyedik telefonomat fogyasztottam: Nokia 2330c, LG L600v(imádtam), Vodafone Smart 2, vmi új Nokia gombos.

Igen, 14 évesen visszatértem a gombosra, később vettem egy Lumiát. (Stb hosszú sztori)

Nem feltétlenül helyes az az út, amit bejártam telefonos téren, de valószínű ez kellett, hogy ma azért helyén tudjam kezelni a telefon/kütyü témát, ne csorgassam mindig a legúja

#48 hoppá.

Tehát ez kellett ahhoz, hogy ne mindig a legújabbra csorgassam a nyálam. Sajnos van rá esély, ha legkésőbb most nem veszel neki vmi "kezdő" telefont, később elképzelhető hogy nehezen tud majd bánni a technikával.

Egyébként most egy Redmi 3S-em van, szétfoltoztam már, de még működik... Télen tervezem cserélni, lassan 3 éve használom.

Kezdésnek egy olcsóbb Xiaomit/Huaweit javasolnék, pl Xiaomi Redmi 4A.

Nem a világvége az ára/javítása, sőt ha valami baja van, nagyon egyszerű javítani (egy Tech Deck csavarhúzó elég), egyszerű biztonsági mentést készíteni.

Az iPhone-t nem javasolt, nehéz/drága javítani, a Samsungokkal 1 év után nevetségesen gyorsan merülnek.

A WindowsPhone halott.

Amilyen márkák közül valasztanek: Xiaomi, Huawei, Meizu. A kínaiak most nagyon jó telefonokat csinálnak.

Bocs a sok rizsáért.

19F

Még egy:

Idősebb nagynénémnek már a 90-es években volt "bunkofonja" tizenévesen, azért, mert betegség(ek)ben szenvedett, bárhol/bármikor rosszul lehetett a végefelé, mamámnak tudni kellett, merre van.

#48, #49