Mi a véleményetek erről a cikkről és a benne szereplő nőről, illetve a szülőkről?
Most leltem rá erre a cikkre, és teljesen magamra ismertem, csak szerencsére én félbehagytam az egyetemet és "elszöktem", kb. 6 éve, de sajnos hat éve nincs párkapcsolatom (a szüleim nekem is kinéztek egy domináns, jól kereső férfit és azt tervezték, hogy a büfészakos diplomám megszerzése után hozzámegyek feleségül és családot alapítunk, tőlük kb. húsz perc sétára).
Hát, akkor nem találkoztál az én rokonságommal...
Ott az a nézet, hogy a nő legyen szerény, csendes, alkalmazkodó, keressen egy férjet, szüljön gyerekeket, és gondozza az időseket... ezért kell lánygyereket vállalni. Esetleg legyen egy diplomája, amivel tanít vagy titkárnősködik, de ne akarjon karriert. Valahol még a diplomát is túlzásnak tartják.
A google keresőnek az első találatában én is magamra és a nővéremre ismertem:
Kissé felismerhetetlenné téve, általánosabban átfogalmazva ide is bemásolom azt amit a kérdezőnek privátban elküldtem:
A nővérem nem olyan régen bevallotta hogy csak azért is ellenkezett a szüleivel lány korában, amit nagyon de nagyon megbánt. Mert a szülőknek lett volna igazuk. Amit én is úgy gondolok ma, férfiként, hogy jobban hallgatnom kellett volna a szüleimre.
A szüleim is kinéztek egy fiatalembert a nővéremnek lány korában. Néhány utcával arrébb a falun belül. Aztán a nővérem lázadó kamaszként csak azért sem fogadott a szüleimnek szót. És teherbe esett egy csavargótól. Apám belebetegedett, a család is tönkrement bele. Apám nehéz munkát vállalt, hogy a nincstelen férjet és lányát támogatni tudja. Anyám is ott dolgozott, aki bele is rokkant ebbe. De meglett a mai áron kb. 40 milliót érő ház a nővéremnek. Majd a férje elvált és vitte a felét. Apám másodszor is belebetegedett és bele is halt. Anyám lelkileg halt bele, majd néhány év múlva őt is temettük. Anyám temetésén a nővérem sírt legjobban. De nem anyámat síratta, hanem azt hogy bolond lányként a szüleire kellett volna hallgatnia. Mert A SZÜLŐNEK MINDIG IGAZA VAN, ezt én is tudom már. A férfi akit a szüleim kinéztek a nővéremnek annak idején, mára 300 hektár erdő tulajdonosa és a megye leggazdagabb emberei közé tartozik. A felesége otthon boldog háztartásbeli. Életük évi 365 nap ünnepből áll. Míg a nővérem és a szüleim belerokkantak a munkába, hogy a csavargó férje vagyonos lehessen mikor lelép.
Ahogy én sem hallgattam a szüleimre, csak férfi változatban. Azt javasolták hogy keressek például Ausztriában egy gyáros vagy földbirtokos lányt, tehát gazdagot. De én nőtlen maradtam. Igaza volt a szülőnek? Igen, szerintem is igazuk lett volna. Napjainkban napszámos munkából tengődök diplomával, például mezőgazdasági vállalkozónál hogy megtanuljam és én is gazda lehessek a már üres és romos szülői házban. Csicskaként, mert nem hallgattam a szülőre, pedig ha hallgatok rájuk akkor mára milliárdos gazda lennék, csinos és gazdag feleséggel. Én is megérdemlem a sorsom, ahogy a nővérem is. Mindketten beismertük bűnünket: Nem ismertük el hogy a szülőnek mindig igaza van. Mert a maximális jót akarják a gyerekeiknek. Akarták volna, ha nem gondoljuk úgy hogy mi jobban tudjuk. Lehet hogy integrálni és deriválni jobban tudok a 6 elemis szüleimnél, hisz tanult vagyok. De a házasság tekintetében ők tudták volna jobban hogy mit kellett volna tennünk. Ha hallgatunk a szülőkre akkor a nővéremmel ma milliárdosok lennénk. És a szülők sem mentek volna tönkre. Így meg az egész falu és megye rajtunk röhög, persze nem abban a faluban lakunk.
Nemrég egyik 65 éves hölgy munkatársam azt kérdezte hogy mi az amit másként csinálnák ha újra kezdhetném az életem. Ezt válaszoltam: "Jobban hallgatnák a szüleimre. Mert a szülőnek mindig igaza van."
Nemrég mikor napszámos "inas" voltam, még a 8 osztályt végzett kollégák is röhögtek rajtam. Mert 8 osztályt végzett és fiatalabb gazda ugráltat. Igen, kénytelen voltam ezt tenni, hogy a szakmai fogásokat élőben mielőbb megtanuljam. Hogy akár holnaptól én is gazda lehessek. Ha már a szülőkre nem hallgattam, akik azt akarták hogy beházasodással legyek gazda. Így meg kezdhetem nulláról, ha egyáltalán lesz belőlem valaha gazda. Valószínű nem is lesz, vagy ha igen akkor afféle szegényes. De megérdemlem. A szülő tudta volna a biztos és legrövidebb utat a sikerhez, mindkét gyereküknek.
Ahogy kiveszem, a 66%-os válaszoló családja szegény volt, ahol a szülők kizárólag a jól házasodást tartották túlélő lehetőségnek. Ez valamilyen szinten érthető.
Viszont az én szüleim pénzes, diplomás emberek, mindkét gyereknek simán tudtak volna lakást venni és gond nélkül segíteni őket az egyetemen, de ők is hasonló szerepeket osztottak le: a fiúgyerek csináljon karriert, amit apu egyenget, a lánygyerek meg ne hízzon meg, öltözködjön csinosan és nőiesen, menjen jól férjhez és szüljön mihamarabb unokákat. Olyan érzelmi zsarolásokat vetettek be, hogy csak na... pl. édesanyám 17 évesen diétára fogott, mert akkor nem fogok kelleni senkinek, holott a fiún, akit kinéztek, vagy 20 kiló felesleg volt, erre az volt a válasz, hogy a férfiaknak jól áll a túlsúly, egy nőnek nem, később kidobta a pamut fehérneműimet és csak csipkés holmikat hordhattam, hogy jól nézzek bennük ki.
A testvérem a mai napig apám "bábja", otthon él, nem járhat bulizni, 5-ös feletti KKI-t kell produkálnia, meg TDK-znia egy olyan szakon, amit utál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!