Mit tegyek, ha egyszerűen nem vagyok boldog azzal a jövővel, amit a szüleim elterveztek nekem?

Amúgy meg miért kellene, hogy legyen valami szilárd elképzelése? Persze, jobban hangzik, ha az ember úgy adja ezt elő, hogy már tudja, hogy mi a következő lépés, de attól ez még sajnos nem mindig van így... mert bizony ez is a való élet része, hogy az ember olykor bizonytalan, határozatlan vagy tapasztalatlan. Sokszor csomó minden csak akkor derül ki, hogy mi megy, mi érdekel stb., ha az ember megpróbálja és nem lehet 100%-os biztonsággal állítani, hogy márpedig ez a nekem való. Úgyhogy nyilván kell valami B terv, de én tartom akkora problémának, ha még nincsen kőbe vésve vagy esetleg több lehetőség között is gondolkozik vagy bármi ilyesmi.

Szerintem a szüleidet ki kell hagyni ebből a történetből, a te életed és emiatt a te érdekeidet kell nézni, a saját utadat kell járnod. Elég nagy baj, ha a szüleid ezt nem így gondolják... Én amúgy azon gondolkoznék el a helyedben, hogy valóban abszolút nem érdekel ez a terület és csupán a szülők nyomására kezdted el, nem vonz, most sem találtál benne semmi olyat, ami picit is megfogott stb. vagy pedig azért vannak számodra is érdekes pontok, amikben látsz némi lehetőséget. Ezt csak azért írom, mert a legtöbb egyetemi szak nem egy konkrét fix pályára készít fel, hanem csak a kezedbe adja az eszközöket, a tudást stb., úgymond utat mutat, és utána rajtad múlik, hogy mit kezdesz ezzel és azért szerintem sokszor ez egy elég széles tér, különféle lehetőségekkel. Szóval akár választhatsz magadnak egy teljesen más területet is, nem kell kötelező jelleggel a szülők vállalkozásában dolgozni (még ha ők ezt is szeretnék). Ha esetleg van benne valami, akkor én a helyedben megcsinálnám. Ha pedig abszolút nem érdekel és nem akarod, akkor ez nem kérdés, szerintem akkor semmi értelme szenvedni vele, ott lehet hagyni.

"Amúgy meg miért kellene, hogy legyen valami szilárd elképzelése? " Talán mert kész tervvel nem egy lusta, elkényeztetett kölyök benyomását kelti, akinek büdös a munka, és lusta tanulni.

"Szerintem a szüleidet ki kell hagyni ebből a történetből, a te életed és emiatt a te érdekeidet kell nézni, a saját utadat kell járnod. Elég nagy baj, ha a szüleid ezt nem így gondolják..." Persze,a szülő csak kussoljon, meg se forduljon a fejében hogy a gyereke átveszi a kétgenerációs családi céget, ellenben tapsikoljon hogy a céltalan , elkényeztetett felnőtt gyerekét eltarthatja, csak mert annak semmi terve sincs.. Vagy nem is akar semmit csinálni.

12-es

Igen, max. hazudik, az meg sokkal jobb, nem? Nem értem ezt a hozzáállást, valamikor tényleg nem tudod, hogy hogyan tovább és kész, ilyen van. Szerintem mindenki volt már ilyen helyzetben, felnőttként is, nem tudom miért kell ezt valami traumaként felfogni... Majd kitalálja. Viszont amúgy lehet, hogy tudja, hogy mit szeretne, csak egy-két hozzászóló kezdte el mondogatni, hogy biztosan nem tudja és erre reagáltam.

A szülőknek pedig tényleg nincsen ehhez közük, nem nekik kell eldönteni, hogy mit tanuljon a gyerekük. Sőt, eleve nem kellett volna ráerőltetni semmit és akkor most nem is lenne ez a probléma.