Irjátok le miért jó az ha van gyereked? Vagy miért nem jo?

Teljesen megértelek kérdező. Én is éppen így éreztem néhány évvel ezelőtt. Azután gyógyszer mellett teherbe estem. Nem volt szívem elvetetni, anyagi háttér megvolt, saját ház, autó, párkapcsolat. Ahogy növekedett bennem minden megváltozott. Szüléstől nagyon féltem, de végül arra jutottam hogy sokan végig csinálták már, erre én is képes vagyok. Megcsináltuk. Azóta már itt totyog mellettem. Igazából el sem tudom képzelni már az életem nélküle.

Ezzel nem azt mondom, hogy mindenkinél így van. Van aki később meggondolja magát és van aki soha. De így jó az élet.

Először is ez nem egy autó, hogy összehasonlítóteszteket írjunk.

Az igazság az, hogy szerintem totál emberfüggő, van aki falun szeret élni, más a nagyvárosban, ez is kb. Ilyen kérdés. Voltam már felnőtt gyerek nélkül és most az vagyok gyerekkel. Mindkét életformának megvoltak az előnyei. Nem tudom és nem is akarom részletezni. Egyszerűen a lányomnak hála olyan boldogságban részesülök, amilyenekben korábban nem, pedig sokat buliztam, utaztam stb. És ezek apró dolgok. Egyszerűen jelenleg nagyobb boldogság látni az első lépéseit, hallani az első szavát stb., mint amit korábban bármikor éreztem. Nem tudom miért, de nem is érdekel.

Amúgy mindenkinek a saját döntése mivel tölti az életét, ebbe szerintem nem szabad beleszólni.

Olvasom ezt a kérdést, miközben pont teli tüdőből, vörös fejjel ordít egy gyerek a vonaton mellettem. Engem se lehetne meggyőzni hogy akarjak, túlzottan szeretem a csendet ahhoz. :D

De biztos van benne jó is meg vannak akik élvezik. Nekik jó babázást.

Ne irigyeld azokat akik 20 évesen szülnek.

A fele 10 éven belül egyedülálló anyuka lesz...

Sok sikert utána nekik a társkereséshez:D

Én nem akartam gyereket, nagyon nem!

Kifejezetten idegesítettek a gyerekek és rühelltem minden nőt, amikor rákezdtek a gyerekközpontú sztorijaikra. Valahogy lesajnáltam őket, hogy ez teszi ki a világukat.

Aztán találkoztam életem nagy szerelmével, akivel tisztáztuk, hogy egyikünk sem akar gyereket.

Összeházasodtunk, minden szép és jó volt, amikor is egyszer csak elkezdte nekem mondogatni, hogy hát mégis jó lenne egy gyerek, meg így a gyerek, úgy a gyerek!

A hajam is égnek állt, soha annyira nem állt távolabb tőlem a gyerek, mint akkor, még a hideg is kirázott a gondolattól.

Ezzel elvoltunk egy darabig, eleinte szépen, aztán csúnyán, míg eljutottunk addig a pontig, hogy azt mondta elhagy, ha nem lesz gyerekünk.

Annyira oda voltam érte, hogy ezt nem bírtam volna elviselni és beleegyeztem.

Az egész terhességem alatt nem tudtam elfogadni, hogy gyerekem lesz, mintha nem is nekem nőtt volna a hasam és ez az egész nem velem történik.

Eljött a szülés, amin "részt vettem" jól-rosszul, míg végül császárral elvették, mert nem tudtam megszülni.

Amikor először a kezembe adták, akkor megállapítottam, hogy rám hasonlít és valamiért elkezdtem rettenetesen sajnálni, ezt a mai napig nem értem.

A szülés után nagyon hamar vissza nyertem az alakomat, ugyanúgy 58-60 kg vagyok a 165 cm-hez mint azelőtt, csak a mellem lett kicsit teltebb, ami nem is ártott.

El kell mondjam, hogy én nagyon becsületes és lelkiismeretes vagyok, így a csecsemőmet is maximálisan elláttam, óvtam, de semmilyen lobogó anyai érzésről nem tudok beszámolni.

Aztán úgy egy éves korától felfelé rájöttem, hogy valami történt velem. Hihetetlen boldogság és büszkeség amit érzek, ahogy alakul, cseperedik, okosodik, egyre aranyosabb dolgai voltak, az ujja köré csavart, levett a lábamról és innentől kezdve az életem arról szólt, hogy mennyire imádom!

Megmagyarázhatatlanul intenzív és mérhetetlen az az érzés, ami hozzá kapcsol, a húsomban fáj a szeretet amit érzek iránta, ha csak rágondolok.

Gondolkozás nélkül adnám érte az életemet.

Azt azért elmondanám,hogy továbbra sem szeretem más gyerekét, de már nem utálom őket, csak közömbös vagyok irányukba.

Én 30 évesen szültem. Mindjárt 2 éves a kisfiam.

A terhességem alatt legjobban azt szerettem, hogy extra puha lett a bőröm és érzékeny, még jobban élveztem a szeretkezést. Aranyerem nem lett, egyetlen csíkom sem volt (ez biztos alkati dolog mert semmilyen csodaszert nem használtam a bőrömre), a hasam sem lóg, a mellem megnőtt és csak picit ereszkedett meg szoptatást követően, a lábam nem dagadt meg és nem is fájt (pedig hajlamos vagyok visszérre). Összességében szerettem terhes lenni annak ellenére hogy terhességi diabetesem volt és végigdiétáztam - így nem is híztam egy kilót se és valószínű a lábdagadás, lógó has és társai is ezért nem jelentkeztek. Kb 10 kg túlsúly eleve volt rajtam és jelenleg is van. A nemi szervem is ugyanolyan mint volt, nem tágult ki (a párom nagy megkönnyebbülésére :D). Az aggodalommal is megbirkóztam.

A szoptatás miatt egyáltalán nem fájt a cicim, használtam preventíven bimbóvédő kenőcsöt és időnként szilikon bimbóvédőt - amit a védőnő javasolt. És inkább megkönnyebbülés volt amikor kiszívta a tejcsit a babám mert már feszült a mellem. Magam sem gondoltam hogy így lesz, abban sem voltam biztos hogy szoptatni akarom de nem bánom.

Annak érdemes megtenni aki szeretne egy lurkót. Már előttem is írták hogy utólag is meg lehet szeretni ha pl. valaki eredendően nem akart mégis összejött.

Én nem szoktam a gyerekvállalás mellett kampányolni de mástól hallani nem elég ezeket a dolgokat. Ha egyszer úgy döntesz hogy megtapasztalod, majd megérted és eldöntöd hogy neked megérik-e a fentebb említett "problémák". Én a sajátomat imádom, de az nem azt jelenti hogy minden gyereket szeretek.

Még meggondolom hogy lesz-e második.

Maga az élet is fárasztó, azért vagyunk felnőttek hogy ezt kezelni tudjuk. A kis lény gondozása is valóban fárasztó, de feleannyira sem mint pl. idegen emberek gondozása. Az önzetlen, őszinte gyerekszeretet valóban mennyei érzés. Bár nem akarok közhelyeket írni. Az például nagy sületlenség hogy "elfelejted a szülési fájdalmakat".

Semmi baj nincs azzal ha te nem akarsz gyereket. De hiába írod ide a kérdést, nem fogod sem átérezni, sem megérteni amiket írunk. Én sem éreztem amíg nem lett sajátom.

32/N

Kedves Kérdező!

Minden rossz szándék nélkül: Nehogy már valami idióta társadalmi nyomás miatt szüljél! Mondom ezt úgy, hogy 35 éves nő vagyok. Én is megkaptam a Te korodban is, hogy miért nincs gyerekem. Kinek mi köze hozzá? Tetszik vagy nem, nem mindenkinek való gyerek. Sok anyai szerepre nem alkalmas személy nem vállal gyereket. Sok olyan gyerek van, aki vagy állami gondozott, vagy otthagyták a szülei ezért nevelőszülőknél él vagy rokon neveli. Ha emlékszel, Jókainé Laborfalvi Róza lánya is nevelkedett nevelőintézetben is. Vagy Ibsen Nórájára, ha emlékszel, vérlázító, hogy egy harminc év körüli háromgyermekes anyának akkor jut eszébe, amikor már annyi gyereket megszült, hogy: "Hoppá, Én ezt nagyon nem akartam.". Azt hinnénk, nincs is ilyen, pedig van. Aki a babysitterre vagy a nagyira bízza a csemetéjét és megy buliba, színházba, ide-oda, a gyerek megkap mindent, csak éppen a legfontosabbat, az anyai szeretet nem. Ha valaki nem bír egy gyerekműsort végignézni a gyerekével, annak ugyan minek gyerek?! De olyat is láttam már tömegközlekedési eszközön, hogy egy nő utazott, az ölében egy kis öleb felcsurkázott szőrrel, ragasztós fülbevalóval kidíszítve, s azt babusgatta, simogatta, puszilgatta. Mellette volt egy olyan 3-4 év körüli kisfiú, akihez hozzá sem ért. A férje pedig mögöttük ült. Az ilyen nőnek is elég lenne a kutyája, hogy van. Az sem biztos, hogy örül neki, hogy úgy kezeli, mintha a kislánya lenne. Az a felháborító, hogy még mindig vannak, akik vadidegen létükre ezt szóvá merik tenni. Van, akinek nem is lehet gyereke, és még ezzel is jól beletaposnak mások a lelkivilágába. Ez a szívtelenség és az érzéketlenség, nem az, ha valaki nem szül gyereket!

"Jó persze a jó cél érdekében,hiszen a szerelmednek szültél egy kincset..." Tudnád, hány férfi ezt nem is értékeli. Ha nem így lenne, akkor egyetlen egy nőt sem hagyna ott a férje vagy az élettársa, ha már van gyerek. Ehhez képest sok két-, háromgyermekes Anyuka is egyedül marad. Én biztosan nem törleszkednék ily módon egy hímegyedhez sem. A másik, ami felháborít az az, hogy sok férfi még most is ragaszkodik ahhoz, hogy a fia az ő nevét örökölje. Ekkora hólyag még a legendás VIII. Henrik sem volt! Ha annyira belebolondulnék egy pasiba, inkább magamra tetováltatnám a nevét vagy a képmását oda, ahol senki sem látja, mint a gyerekemre kényszerítsem rá.

Ha úgy érzed, hogy nem lenne neked való a gyereknevelés, inkább ne vállalj, és olyan párt keríts, aki szintén nem akar. Ha olyan anya vállal gyereket, aki nem is akar, szegény kicsi sérülni fog. Még a háziállat is igényli a törődést.

En azt nem ertem,hogy amelyik hozzaszolo nem ugy nyilatkozik a gyerekrol,hogy jaj de csudiszupijo le van pontozva pedig megcsak nem is alpari gusztustalan mod fogalmazott vagy szidalmazta a gyerekeket,gyerekeseket. Erdekes.

Nekem ikreim vannak egyebkent,mostmar nemmtudnam elkepzelni,hogy a kislanyom ne keltsen fel hajnali 4kor vagy a kisfiam ne kacarasszon egesz nap mellettem. Ahogy tobben is irtak,van jo es rossz oldala is. Csodalatos erzes anyanak lenni,sosem hittem vagy gondoltam volna,en aki bulibol buliba jarkalt,hatalmas tarsasagi eletet elt,szabadon,hogy egyszer ez lesz amiben kiteljesedek. Es emellett borzalmasan faraszto,de megeri. Nekem megeri. De tenyleg senki sem egyforma. Ami biztos,hogy tarsadalmi nyomasra nem erdemes hagyatkozni,mert abbol jo sosem sul ki.