Hogy reagálnál, ha a 9 éves gyereked felgyújtotta volna az egyik szobát?

Szerintem ebben az esetben a szülő hibásabb, mint a gyerek. Neki kellett volna megtanìtani korábban a gyereknek, hogy a tűz nem játék és hogy kell bánni vele.

Én nem hibáztatnàm, de valószínűleg anélkül is egy életre megjegyzi.

Miért kellett neki titokban játszani? Elgondolkodnék, hogy miért nem szólt nekem, hogy ez ennyire érdekli... Csak a saját példámat tudom neked írni.

Az én fiam is ilyen volt, már egészen kicsi korától érdekelte a tűz. Óvodás korában már nagyítóval gyújtogatta a tojástartót meg a száraz füvet... Később, amikor megtanult olvasni és netezni, rengeteget kísérletezett, mindig egyre komolyabban. Mivel az első pillanattól tudtunk erről és kontroll nélkül mi is veszélyesnek találtuk, kölcsönösen ígéretet tettünk egymásnak: mi előzetes egyeztetés után mindig megengedtük neki a kísérletezést és megvettük, amire szüksége volt, ő pedig soha nem csinálta felügyelet és a biztonsági szabályok betartása nélkül.

Hidd el, a hajunk néha égnek állt. De ezt csak így lehetett jó útra terelni és kordában tartani (húsvéti tojásfestő porból, műtrágyából és mosóporból olyan füstbombát csinált, amivel megnyerte a megyei kémikus versenyt)

Aztán hirtelen más kezdte érdekelni és hihetetlen gyorsan kinőtte. Ma már csak sztorizunk erről az időről...