Bevalljuk, hogy nem szeretnénk gyerekeket?

Amikor összeházasodtunk, nekünk is egyből kezdődtek a kérdezősködések baba-ügyben. Mi ugyan tudtuk, hogy szeretnénk majd babát, de nem tudtuk, hogy mikor, és igazán a részleteket se akartuk a család orrára kötni, szóval elintéztük annyival, hogy "most még nem, de a 10 éves tervben benne van". Ennyi, ezt el tudta fogadni mindenki. Ti is nagyon fiatalok vagytok még, ha 10 éves tervet lebegtettek (akár úgy, hogy 10 éven belül, akár úgy, hogy majd kb 10 év múlva) sem lesztek lemaradva semmiről, és ha esetleg később felmerül a kérdés, akkor meg már talán lesztek annyira önállóak és felnőttek, hogy bevalljátok, valójában nem szeretnétek akkor sem.

Huszonévesen én sem venném komolyan ezt a kijelentést egyébként, szóval amikor mondjátok a szülőknek, hogy nem szeretnétek, tegyétek oda a mágikus "még" szócskát, és akkor talán megnyugszanak egy időre.

Én már 16 évesen megmondtam, hogy nem akarok gyereket. Mindenki azt kérdezte, hogy akkor mi értelme van az életemnek? Mondtam, hogy azt majd még kitalálom, de az enyémnek tuti nem a gyerek az értelme.

Most 32 éves vagyok, 5 éve férjnél, a férjem sem akar gyereket.

Nálam egy dolog változott, ha ezt lehet így mondani: biztosabb vagyok benne, mint valaha, hogy nem lesz gyerekem.

Sosem titkoltam, gondoltam, előbb-utóbb elfogadja a család. Akik közel állnak hozzám, ők valóban elfogadták, akik annyira nem, azok a mai napig beszólogatnak. De nem érdekel, ez az én életem, szavazhatok, vezethetek autót, és vagyok annyira felnőtt, hogy tudok dönteni az életemről, és a döntésem vállalom is.

Kicsit off, de engem pl a "fiatal vagy, majd meggondolod magad" idegesít nagyon. Vannak szülő típusú emberek és vannak akik egyszerűen nem azok. És ha én tudom magamról, hogy nem vagyok az, akkor ez nem is fog változni. Ez van. Mint ahogy az introvertált ember sem "csak kicsit félős". Ha meg talán mégis meggondolom magam húsz év múlva, akkor majd örökbe fogadok. Azzal teszek a legjobbat.

Ha meg egy nem szülő típusú emberre ráerőltetik a gyerekvállalást, abból csak a gyerek jön ki rosszul.

Ezt megmondhatod a kedves szülőknek is. Csak és kizárólag a ti döntésetek, el kell fogadniuk. Minél hamarabb túl lesztek rajta, annál jobb.

A meddőséget, mint kegyes hazugságot én sem ajánlom, mert az nagyon kellemetlen lehet a feleségednek, hogy lassan az egész család tudni fogja, és vagy sajnálkozás vagy utálkozás lesz belőle, ami egyik sem kellemes.

Egyébként pedig mindig az a legtisztább, ha az ember elmondja az igazat. Ha azt mondjátok, hogy 5 év múlva terveztek, akkor 5 év múlva előkerül majd megint a téma, de akkor már lehet, hogy vesznek rugdalózót meg bejelentkeznek helyettetek a szülészhez, tehát az sem jó, ha ideig-óráig elnapoljátok a témát.

Én a saját szüleimet ismerve leülnék, és elmondanám nekik, hogy nem érzek (még) késztetést arra, hogy gyereket neveljek, és azért nem szeretnék és nem is fogok szülni, hogy a férjemen kívül másokat boldoggá tegyek vagy elfogadtassam magamat a társadalommal.