Bevalljuk, hogy nem szeretnénk gyerekeket?

Legyen az, hogy "kiderül, hogy a feleséged meddő". Ez ugyan egy kegyes hazugság, de szerintem jobb, mintha elvesztenéd a szüleid.

És a ti életetek meg minden és nem is azt mondom, hogy tenyészállat CSOK-huszárok legyetek, de... amikor 70-80 évesek lesznek, és csak a temetőbe jártok a haverokhoz meg a szívgyógyászhoz biztos nem fog hiányozni...? Nem abból áll az élet, hogy fiatalok vagyunk és dugunk

Kicsit off, de ti nem unjátok még, hogy mindig mindenki azzal jön, hogy "de mi lesz majd ha öregek lesztek??" amikor valaki bevallja, hogy nem akar gyereket? Szerintem azok, akik ilyen mentalitással vágnak neki a gyerekvállalásnak, pont azok, akikre később rá sem fognak nézni a gyerekeik öregkorában... Nehogy már azért csináljunk gyereket, hogy legyen aki pesztráljon később. Egy emberi lény világrahozataláról beszélünk, akinek szintén saját élete, személyisége, és céljai lesznek... Gondoljuk már át kicsit!

(Bocsi a kifakadásértért, ez a téma mindig kiakaszt. Lehet lepontozni, nem érdekel.)

Szerintem a közlés halogatása még mindig egyfajta függőség jele - a szüleitektől. Ez a ti felnőtt döntésetek, felelősségetek, akár vállaltok gyereket, akár nem. Mondjuk a szülők részéről is megvan az irányításra való késztetés. Teljesen értem, miért vagytok tagadásban.

(Mondom ezt úgy, hogy van négy gyerekem, van unokám is, mégis azt gondolom, minden egyes gyerekemnek joga van ahhoz, hogy saját felelősségére döntsön.)

Szerintem nem is az a gond az öregség szempontjából, hogy lesz-e, aki rányitja az emberre az ajtót, ha megvénül, hisz ez valóban akkor sem garancia, ha valakinek gyereke van. Inkább az, hogy mi lesz, ha későn eszmél rá valaki, hogy mégis csak jó lett volna kipróbálni az életnek ezt a spektrumát is, hogy milyen az, ha az ember szülő, ha gyereke van, ha a párja apa vagy anya. stb. Mert találkoztam már olyannal, aki későn kapott észbe, és aztán már bánta.

Nem tudom, hogy a kérdező és a párja hány éves, de gyanítom, hogy még fiatalok. Idővel változik az ember gondolkodása, csak akkor van baj, ha túl későn.

Én is azt gondolom, hogy a flenőtt életben az első igazán megmásíthatatlan következményekkel járó döntés a gyerekvállalás kérdése. Bizonoy stípusú szülők gyermekeire jellemzp, hogy nagyon későn válnak valóban felnőtté érzelmileg és a szüleiktől független emberekké, lehet, hoyg már a gyerekvállalás elutasítása mögött is van valami ebből, hogy még nem vagytok készen a telejsne felnőtt életre, de az, hogy a döntéseteket nem meritek elmondani a szüleitek érzéeseit tartva szem előtt, miközben még cska nem is volt jó a kapcoslatatotok, az nekem azt jelenti, hogy még mindig nem húztátok meg a saját határaitokat a szüleitekkel szemben.

Ahogy a szülők sem vállalnak több gyermeket, mitn amennyit szeretnének, csak azért, mert a gyerekük hat testvért szeretne, úgy ti sem fogtok csak azért vállalni, mert ők unokát szeretnének. És ha ezt nem értik vagy nem tudják feldolgozni, ahhoz nektek nincs közötök.

Meddőséget hazudni a legocsmányabb dolog, a szülőkkel szemben is, de a feleséggel szemben is. Ő nem egy egészségügyi problémákkal küzdő nő, akit sajnálni kell, hanem egy felnőtt, aki így dönttött egyelőre, és pont.