Velem van a baj? Vagy miért fáj az anyámnak?
21 éves lány vagyok és az utóbbi pár évben eléggé meghíztam, ezért 2 hónapja elkezdtem fogyózni. 160 cm vagyok és 70 kg-ról indultam, ennyi idő alatt már fogytam kb. 5-6 kg-ot. A fogyókúrát amúgy nem úgy kell elképzelni, hogy éheztetem meg sanyargatom magam, egy nap 1200-1300 kcal-t eszek és ugyanúgy eszek mondjuk édességeket, nasikat is, mint előtte, csak számolom a kalóriákat, meg amit tudok, próbálok alacsonyabb kcal-tartalmú dolgokkal kiváltani, pl. cukor helyett inkább édesítőszert használok, stb. Meg amikor főzök, mindig lemérem, melyik alapanyagból pontosan hány g került bele, aztán lemérem a végeredményt is, hogy tudjam, annyi g hány kcal-t tartalmaz és amikor eszek belőle, akkor is megmérem, hány g-ot ettem az adott kajából.
Viszont az anyám folyamatosan szid, hogy milyen hülye vagyok, meg hogy már az agyamra ment ez a méricskélés, ma pl. egyszer azért voltam mindenféle hülye idióta, mert sütött sütit és mondta, hogy egyek belőle, erre mondtam, hogy nem, mert egyrészt nem is szeretem, másrészt nem tudom, miből mennyit rakott bele és ha ennék is belőle, tudni szeretném, hány kcal egy szelet süti, hogy tudjam, mennyivel kevesebbet ehetek még aznap...És megkaptam, hogy egy szelet süti nem számít...(Persze mindenhez így áll hozzá, jajj, egy szelet süti az semmi, jajj ez a sor csoki se semmi, stb., aztán csodálkozik, miért van ő is elhízva...De mindegy)
De amikor főzök valamit, akkor is mindig odaáll mellém és elkezd magyarázni, hogy pl. a borsót a brassóihoz minek kell lemérni, az zöldség, abba nincs is kalória!!! Meg hogy szerinte a rizset is fölösleges lemérni, mert az egészséges, szóval nem hízlal...
Miért fáj neki, hogy én lemérem, amit eszek? Vagy tényleg olyan beteges dolog lenne, hogy minden alkalommal lemérem, miből hány g-ot fogyasztok, mert nekem ez a módszer vált be?
Meg fogsz lepődni: olvastam. De nem kell az "egyrészt".
Normális esetben ez így hangzana: "Köszönöm, anyu, de nem kérek. Tudod, hogy ezt a sütit nem igazán szeretem."
Próbáld ki egyszer, lehet, hogy meg fogsz lepődni, milyen csodákra képes a normális kommunikáció.
Bszatlan hárpiának meg inkább te tűnsz, szörnyen frusztrált vagy, csak magadon ezt nem veszed észre. ÍLehet, hogy anyukáddal sincs minden rendben, de te pontosan ugyanolyan vagy.
Az embert alapvetően az eredményei minősítik.
Lefogytál 2 hónap alatt 5-6 kg-ot, ez nyilván azt jelzi, hogy a fogyókúrás méricskélős módszered működik (bár 2 hónap elég rövid intervallum, de kezdetnek nem rossz).
Szóval ha működik a módszered, és fogysz vele, akkor használd és kész! Ha sok szűklátókörű fogalmatlan családtag, ismerős és idegen nekiáll okoskodni, hogy hát ez nem normális, hülyeség méricskélni, egy szelet süti simán belefér, a férfiak a teltebb nőket szeretik (nyilván, a modellek és a szépségkirálynők csak a poén kedvéért vékonyak, de a férfiak teltebb nőket akarnak igazából...).
Szóval ha valaki ilyeneket mond, akkor meg kell neki szépen mondani, hogy rendben van, meghallgattad a véleményét, tudomásul vetted, de Te fogyni szeretnél, ez a módszer pedig mint láthatjuk működik, szóval köszönöd szépen a (kéretlen) tanácsot, de mindent továbbra is pontosan így fogsz csinálni.
Nem véletlen, hogy a fogyókúrák (meg egyébként minden más pozitív változás, pl. kezdjünk el sportolni) 90%-a kudarccal végződik, mert bármit csinálsz, egyből előjön pár okoska és elkezdenek (kéretlenül) magyarázni, hogy ezt nem így kell, ez nem normális, túl sokat sportolsz, túl kevés sütit eszel stb.
Általánosságban elmondható (az élet minden területén) az az ember lesz sikeres, aki képes magát függetleníteni a külső beszólásoktól, kritikáktól és "jótanácsoktól".
A súlyod kis gond a te esetedben és már tudod orvosolni. Viszont az édesanyáddal való viszonyod egyre rosszabb lesz, ha nem vagy hajlandó erre is időt, figyelmet szentelni. Látod, anyád évek alatt sem akarta tudomásul venni, hogy nem szereted azt a süteményt. Biztosan nem azért, mert vak. Valamiért fontos neki. Talán csaladi recept, vagy nem, de már a mama is ezt sütötte, vagy apád nagy kedvence. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tömd magadba, amit nem szeretsz, de kedvesen utasítsd vissza. Ne hivatkozz mindig a diétára. (Nem kell egy kényes témából kettőt csinálni.) Emellett erősíts rá azokra a dolgokra, amiket szívesen csinálsz és segít a kapcsolatotokon. Például ha van olyan étterem, amit mindketten szerettek, hívd meg anyukádat. A kész ételek 1 adagra vonatkozó kalória mennyiségét megtalálod a neten. Már az előtt tudni fogod, mennyivel kell számolnod, hogy beléptek az étterembe. Nem kell elmondanod neki, hogy már lecsekkoltad, ő meg azt fogja látni, hogy tudsz te is jóízűen enni. Ez csak egy példa, de te tudod igazán, mi mindennel lehetne ezt a helyzetet jobbá tenni.
Off: ha este csokival vagy magas CH tartalmú étellel pótlod a hiányzó kalóriát, azzal az egekbe röpíted a vércukor szintedet. Mellőzve a tudományos magyarázatot: megkínzod a szervezeted. Talán még nem érzed, de biztosan romlott ettől az alvás minőséged. Gyakorlatilag "jó éjt pofont" adsz a hasnyálmirigyednek. Ha azt érzed majd később, hogy belefáradsz a diétadba, az ettől (is) lehet. Ne ítéld halálra azt, amit már elhivatottan csinálsz! Csináld inkább jobban! Akik bunkón leszóltak, hogy igazi fogyókúrázó nem csokizik, nem véletlenül tették. Ha este enned kell, egyél fehérjét, zsírt. Ezek lassan szívódnak fel. Pl. Igyál egy pohár 3,5-ös tejet ha bírod. Vagy kettőt, attól függ mennyi kalória hiányzik. A tejtől még jól is fogsz aludni. Ha nem bírod jól a tejet, egyél főtt tojást, omlettet salátával. A salátára tegyél valami olajos öntetet, mert a vitaminok zsírban oldódnak és a zsír amúgy is lassan szívódik, kíméli a cukor szintedet. Sok sikert, remélem segítettem!
Komolyan nem értem a válaszadókat. A kérdező fogyni szeretne, jól is halad vele, az édesanyja piszkálja és akadályozza, és még a kérdezőt ordítjátok le?
Átérzem a helyzeted amúgy, kérdező. Én autoimmun pajzsmirigy betegségben szenvedek, amire az orvosok csak annyit mondanak, hogy: hát ez van, el kell fogadni, éljen vele együtt. Én viszont utána olvastam (ilyen utánaolvasós, infógyűjtős páciens vagyok, nem is szeretnek az orvosok túlságosan), és rátaláltam az autoimmun protokoll diétára, ami egy embertelenül kemény étkezési rend. Minden olyan ételt kizár, ami kicsit is gyulladáscsökkentő lehet (hiszen az alap betegségem gyulladást okoz a szervezetemben, és ezt kellene a lehető legjobban lecsökkenteni, gátolni), tehát amit gyakorlatilag enni lehet, az hús, napi bizonyos mennyiségű gyümölcs és bizonyos zöldségek. Pont. Nincs köret, nincs liszt, nincs cukor, nincsenek bizonyos fűszerek (ilyen alapvetőekre gondoljatok, mint pirospaprika és bors, ezek is tiltottak). Baromi nehéz diéta, folyamatos odafigyelést és készülést igényel.
Ha 100 forintom lenne minden olyan alkalom után, amikor egy családtag azzal szekált, hogy "óóó, hát ebben alig van cukor, nem lesz tőle bajod... de hát ez egészséges kaja, biztos megeheted... csak egy fél kanál liszt van benne, biztos nem fog megártani...", akkor szépen meggazdagodtam volna. Arról nem is szólva, hogy mikor elkezdtem ezzel fogyni (mert szinte óhatatlan, és nekem sem ártott, 66 kg-ról indultam szintén 160 cm-hez), akkor jöttek azok, hogy "most már túlzásba viszed a fogyást... a régi alakod jobban állt neked... ANOREXIÁS LESZEL."
A pofám leszakad az ilyen emberektől. A kérdező és én is EGÉSZSÉGESEN étkezünk. Nem tudom, miért olyan ördögtől való, sátánszülte gondolat ez néhány embernek. Ha valaki inkább eszi a lisztes, feldolgozott, E számokkal dúsított kajákat, egye. Szíve joga. De minket ne csesztessen amiatt, hogy másként élünk (egészségesebben amúgy).
U.i.: Mióta tartom ezt a diétát, drasztikusan lecsökkent a kritikus anti-test érték a szervezetemben. Legutóbbi kontrollon az endokrinológusom csak pislogott, mivel fél éve még azt mondta nekem: ez az érték NEM fog változni, éljek vele együtt. Most az eredeti érték fele volt. Megkérdezte, hogy csináltam, meséltem neki az AIP diétáról. Csak pislogott, majd azt mondta, "nem tudom, mit csinál, hölgyem, de csinálja továbbra is."
30/N
26-os vagyok.
Kicsit javítom magam: Kérdező, este csokit letolni a torkodon nem egészséges. Meg az sem, ha nap közben csak 800 kcal-t eszel meg, "elfelejtesz enni". Napi 5x kis adagokat, beosztva. Ez az egészséges elvileg. Este ha pedig kcal deficitben vagy, érdemesebb mondjuk túrót és sonkát enni. Csokit semmiképp. Erre azért próbálj emlékezni. ;)
Én is ilyen vagyok, szóval tudom milyen érzés. Napi átlag 800, maximum 1000 kcal-t eszek, ez hihetetlen kevés. Én is mindennek megnézem a kalóriáját, de nem méricskélek, csak számolok. Felesleges mindent mérlegre pakolni, mert az esetek 98%-ban rajta van a csomagoláson, hogy mennyi kcal van 100 grammban, illetve a termékben. Viszont hogyha általad említett helyzet áll fent és nincs csomagolás, akkor 2 lehetőség van. Az egyik az, ami nem pontos, de ha régóta nézed a kalóriát akkor azért összetevőkből és az adagból saccra meg tudod mondani hogy mi mennyi kcal-t tartalmaz. Viszont ha nem, és teljesen pontosan szeretnéd, akkor vannak olyan oldalak mint például a [link] , amiken fent van az élelmiszerek nagy része.
Egy másik tanács ami hasznos lehet: párszáz kalória semmit nem változtat. Itt most nem a 7-8-900 kalóriákról beszélek, hanem az 1-2-300-akról. Nekem is volt már, hogy a 300 kalóriás főétkezésemhez nem volt otthon hozzávaló, ezért kénytelen voltam mást csinálni, ami kicsit több volt. Hidd el, se nem érződik meg, se nem látszódik. Nyilván ha plusz 1000 kcal-t rádob az ember a napi adagjára, az érezhető, de párszáz kalóriát észre se veszel. Ha kívánsz valamit a napi adagodon kívül (és most nyilván nem másfél pizzára gondolok), azt nyugodtan edd meg. Semmi változást nem fog hozni.
Anyádat viszont nem értem. Nem tudom elképzelni, hogy miért zavarja, hogy figyelsz az alakodra, pláne így hogy nagykorú vagy. Az lehet rosszul esett neki hogy nem ettél a sütiből, de a többi dologra való figyelés nem értem mért zavarja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!