Szerintetek mi a különbség a szigorúan és a megfélemlítve nevelés között?

Szigorúak inkább a határozott, erős elképzelésekkel és értékrenddel rendelkező szülők szoktak lenni. Ez nem feltétlenül jelent jó értékrendet. Jó szülő az, aki meg tudja találni a határt a gyerek szabadsága és a "kötelező" szigor között.

Megfélemlítés pedig inkább a gyenge szülők eszköze, akik nem tudják/akarják másképp nevelni a gyereket, ezt a példát látták, és legtöbb esetben a saját elcseszett életük miatti feszültséget vezetik le a gyereken, hiszen "azt lehet". A gyerek az "ő tulajdona" nem pofázhat vissza, nem parancsolhat neki, valaki, akibe bele lehet rúgni.

Sokszor a szigor és megfélemlítés együtt van jelen. Például pont az amit az első mond jó példa. A "szabályok". Szigorú, de értelmetlen szabályokat hoz a szülő, amit ha a gyerek elkezd megkérdőjelezni, akkor jön először a manipuláció ahol a szülő próbálja alátámasztani a maga hamis szabályait. Ha ez sem működik, akkor jön az agresszió, megfélemlítés.

Elakarsz menni otthonról bulizni vagy csak barátokhoz:

- szigorú kéri a neveket, ha ismeri őket mehetsz de nem maradhatsz estig, időnként telefonálj, ha kihagyod szobafogság vagy hasonló

- az alap válasz a nem leginkább ordítva, ha rossz kedve van pofonnal társítva

Ez csak egy példa, millió verziót lehetne még írni.

#5 Szerintem teljesen érthető, miért kéri el.

Gondolj bele: mondjuk van egy 15 éves gyereked. Közli, hogy este elmegy, majd hajnal körül hazajön. Megkérdezed, kivel megy:

- a Pistivel meg a Jucival, a Pisti tesójáék is ott lesznek, a szüleik hétvégi házában leszünk

- a nevüket nem tudom, a netről ismerem őket, kicsit idősebbek, olyan huszonévesek, nem mondták meg, hova megyünk, csak azt, hol talizunk

Melyik esetben engednéd el nyugodtan? És ugye tudod, hogy ha rá se kérdezel, kikkel megy, akkor bármelyik eshetőség fennáll?

5. vagyok: lehet, hogy félreértettem, de nekem a "kéri a neveket" inkább azt jelenti, hogy sorold fel, kik lesznek ott, és ha valamelyik nem tetszik, akkor nem mehetsz. De úgy, ahogy te a példában leírtad, úgy okés. Ha elmegyek bulizni vagy kirándulni vagy ilyenek, én a mai napig, felnőtt fejjel is elmondom legalább egy embernek, hogy hol leszek és kivel, hogy gond esetén tudják. Ez tök jogos.

De a többivel továbbra is bajom van: miért ne maradhatna estig a gyerek? és hazatelefonálgatni is felesleges, kinek van kedve bulizás közben még arra is figyelni. Maximum megcsörgetek valakit, ha indulok haza. M szobafogságot meg hülyeségnek tartom, szerencsére a szüleim is annak tartották.