Hogyan tudom elfogadatni a családommal és főleg édesanyámmal, hogy az életem nem úgy alakul ahogyan a legtöbb fiatal, korombeli lánynak?!
27 éves leszek, nincs párom , nem is volt soha.
Nem vagyok túl csinos lány, így ez engem nem különösebben lep meg. Próbáltam alakítani a külsőmön, most sem vagyok igénytelen stb. de nyilvánvalóan túlsúlyos és nem igazán divatos.
A családom rendszeresen felozza a témát, hogy nem természetes, hogy nincs barátom és még nem vagyok eljegyezve vagy vagyok házas, nincs gyerekem és nem is tervezetk a közeljövőben és egyebek.
Próbálom megmagyarázni, hogy nem feltétlenül tehetek erről, jó lenne persze ha lenne párom, de ha ez van akkor ez van, majd talán alakul valami, de ha nem, akkor sem ugrom a Dunába, próbálok ettől még teljes életet élni.
Tudom, hogy valóban a legtöbb ember ilyenkor komoly kapcsolatban van, eljegyztett, házas vagy már gyerekes, de ha nekem nem ez az út jutott, akkor nem, ez van.
A család teljesen kétségbe van esve, engem hibáztatnak, hogy biztos elviselhetetlen vagyok, mindenkivel elutasító, válogatós stb.
Más is találkozott már ilyennel? Miket válaszoltatok?
Egyre jobban frusztrál a dolog, nem szeretnék kétségbeesetten partnert keresni, mert attól menekül mindenki.. :)
"Az állandó evéskényszer a "lusták sportja"."
Tévedés. A depresszió egyik lehetséges jele.
Legjobb megoldás: Egyik füleden be, másikon ki. Ne foglalkozz vele.
Én is sokszor megkaptam, hogy 30 évesen itt vagyok egyedül, sose lesz senkim, vénlány maradok. Na és, miért fáj az nekik? Én alapból nem tervezek párt találni, mert kevés embert viselek el magam körül, gyerek meg szóba se jöhet.
Ha téged nem zavar a jelenlegi helyzeted amiben most vagy akkor engedd el a füled mellett anyukádék szekálását.
Egy ilyen kotnyeles , cseszegetős , intoleráns családdal sehogy.
Gondolom , amiatt sem volt tartós a fogyásod , mert nem tudtad túltenni magadat rajtuk és valószínűleg nem is magad miatt csináltad .
Én se vagyok egy szilfidség , én se jövök össze valakivel csak azért , hogy legyen , mégis volt ipsém , úgyhogy a túlsúly önmagában nem jelent hátrányt. Mint írták, valakinek a ducibb nők jönnek be - nem , nem azért , mert az "jutott" , mert akkor csak csúnya pasasok hajtanának ránk - .
Annyit tudsz tenni , hogy kerek-perec elmondod , hogy vagy lepattannak a témáról vagy nem nézel többé feléjük . Na meg javítasz az öltözködésen , beszerzel pár csinosabb darabot , akár barátnő segítségével. Aki akar, fel tud öltözni ducin is.
20-as éveid elején azért nem voltál egy idő milliomos, annyi szent. Most se vagyok 25 évesen , ezért nincs most partnerem .
Nos , előttem szóló leírta , hogy innentől kezdve csak magadért élj és csak magadnak akarj megfelelni , senki másnak.
És igen , Te gondolod jól , hogy ha mégse jön össze , nem ugrasz a Dunába.
Magadra figyelj csak oda!
Amíg te elégedett vagy a munkáddal, az otthonoddal, a barátaiddal, addig az édesanyád fölösleges aggódásával ne is törődj. Valószínűleg felnőtt létére neki nincsen más dolga, amivel foglalkozhat, csak a te magánéleted, és talán egy picit az is bántja, hogy annak ellenére, hogy nincs senkid, mégsem vagy elkeseredve, mert van életed, amit élhetsz.
Ha elégedett vagy a bőrödben, a munkáddal, akkor az látszik rajtad és ez az, ami vonzza az embereket. :) Így előbb-utóbb jön majd egy nagyszerű férfi, aki nem a külsőségeket nézi, mint sok ember, hanem látja, hogy nem vagy abnormális, mert 27 évesen még nincs három gyereked és nem ünnepled a huszadik házassági évfordulódat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!