Az egyik szülő szeretne rövid időn belül külföldre menni dolgozni. Mi az a kor a gyereknél, amikor nyugodt szívvel megléphetnék ezt?

igazából, nálunk sok olyan család van a környezetemben, ahol az apa nincs, vagy alig van, mert külföldön dolgozik, az enyém is kinn volt évekig.

szóval mesélek neked valami vicceset.

egy régi barátom apja kamionos, külföldre, szóval rohdt sokat nincs a családjával. de amint hazamegy, rohan a gyerekeihez, igyekeznek bepótolni minden programot, ami, amíg távol volt kimaradt, minden napon, amikr külön vannak, telefinálnak vagy chatelnek, az apa név szerint ismeri ezekből az elbeszélésekből a gyerek összes barátját, tanárát, tudja a gyerekei napirendjét és szokásait (mit szeretnek, mit nem, mi a hobbijuk, milyen filmet néznek...). nem igazán sérült gyerekek. megvan az apjuk, csak egy kicsit komplikáltabb közös programot szervezni, mint másoknál.

az én faterom is messze dolgozik, ilyen egy hónapot kinn egy hónapot itt rendszerben, hetente egyszer kb. tíz percre képes koncentrálni ránk skype-on, de ha mi nem írunk rá, ő nem keres, ha hazajön, rohan a laptopjához, írja az imádott face-posztjait, szidja az embereket, néha levonszolja magát a kondiba, közben feszt beszólogat, meg kritizál, fogalma sincs, mi a legjobb barátom vagy az öcsém osztályfőnökének a neve, képtelen megjegyezni és igazodni a napirendünkhöz, csak folyton útban van, felzabálja a kedvenc kajámat, mert szerinte azt nem is szeretem. nem igazán sérülnénk, ha kicsit jobban kikerülne az életünkből.

kapizsgálod mit akarok mondani?

12: ehhez nem kell elmennie. És ha itthon van, akkor sem garancia, hogy jó.

Az enyém nem élt máshol, de mégsem tudta se a barátaim, se a tanáraim nevét, néha abba is belezavarodott, hogy éppen hányadikos vagyok :D

De ettől még szeretett. Nem ezen múlik.

Mindenki gondoljon vissza tinikorára. Ki akart a szüleivel lenni? Én nem. Pedig szeretem őket. Most felnőttként is nagyon jóban vagyunk, csinálunk közös programokat. De középiskolásként a hátamra nem kívántam volna őket.

Én is azt mondom, hogy beszéljétek meg a gyerekkel, ő mit gondol erről a helyzetről, hátha szeretne menni ő is. Bőven elég érett ahhoz, hogy le tudjatok ülni megdumálni a helyzetet.

Nekem apukám rengeteget volt külföldön, ráadásul még csak nem is közel. Én mem érzem, hogy rám rossz hatással lett volna, skypeoltunk minden második nap, e-maileztünk (így tanultam meg gépelni :D), néha telefonáltunk. Olyan 4-5 havonta járt haza két hetekre. A kapcsolatunk tök jó, rengeteg mindent meg tudunk beszélni. Ha jól számolom akkor volt kint, amikor 4-5 éves voltam, 8-9, illetve 12-14. Nem gondolom, hogy nagy lelki traumát okozott, pedig nem valami emberbarát helyen dolgozott (Afganisztán).

Úgyhogy én azt gondolom, hogy a gyerektől és a veletek való kapcsolatától is függ. Tényleg csak azt tudom mondani, hogy beszéljétek meg vele.

14, igen, valahogy erre próbáltam kilyukadni...

attól még hogy elmegy, lehet jó apa, meg ha otthon marad is lehet egy felesleges f sz, nem a kiköltözésen áll vagy bukik a dolog.

"egy tinédzsernek még jó is lehet, mert valljuk be, előfordul, amikor már sok a szülőből is"

Az, hogy a tinédzser úgy gondolja, hogy "sok a szülőből", nem jelenti azt, hogy valóban jót is tesz neki, ha nincs a szülő a közelében.

"A jelenlegi terv, hogy egyetemre megy"

Hol?