A különélő szülő alig van a gyerekkel, mégis úgy tesz, mintha ő nevelné, mit lehet ezzel kezdeni?

Feladok egy lottót. Azonnal tudtam hogy anyuka.

Hagyd a francba. Te tudod az igazat, gyereked tudja- ez számít.

Plusz gondolj a gyerekedre, neki mindettől függetlenül az anyja, lehet rosszul esne neki ha kesőbbiekben megjegyzéseket kapna az anyjára valamelyik jóindulatu ismerőstől. Így legalább ettől megkíméled.

Fú..

Nálunk a nagyi csinálja ezt. Minden ismerősnek dicsekszik az unokájával, hangoztatja, hogy édes szeretnivaló okos kis tünemény, milyen jókat játszanak, miket mondott neki, holott valóságban nem kíváncsi a gyerekre, ha erőltetem, leülteti a telefon vagy tv elé, ha pedig bezavar a filmjébe, elküldi a szobából vagy rászól, hogy maradjon csendben.

Ilyenkor én is dühös leszek, mivel velem is ezt csinálta(pocsék anya volt) és mindenki körülöttünk azt hallja, hogy milyen klassz nagyi. Zavar, hogy én nem kapok elismerést, hogy nekem dicsérik az anyámat, hogy én milyen szerencsés vagyok miatta, hogy sokat segít.. ilyenkor az idegtől már a sírás kerülget, ugyanis még nekem kell folyton segítenem neki, de azért tartsuk fenn a látszatot, hogy szegény jól érezze magát..

Teljesen rendben van, hogy a veled és a gyerekeddel kapcsolatos hazugság bosszant, nyugodtan szólj neki érte, sokkal több elismerést érdemelnél.