Mit tegyek, ha a párom 5 éves lánya képtelen elfogadni engem?
7 hónapja vagyunk együtt az apukájával. 2 hónapja vagyunk hivatalosan is együtt, mióta szakított az élettársával. Már a szakításuk előtt is viszonyt folytattam vele, de a kapcsolatuk elromlásának nem én vagyok az oka, mert a lány anyja valóban nehéz természetű és munkamániás személy, azt is csodálom, hogy a párom 5 évig kibírta mellette. Azért kezdte el megcsalni őt a párom, hogy legyen végre egy menedék is számára, szüksége volt egy olyan kapcsolatra, amiben valódi szerelem és szenvedély is van.
A párom végül 5 hónapnyi titkos találkozgatás után mondta el az élettársának, hogy most már nem őt szereti, és hogy ez különben sem működött köztük jól soha. Erre a lány anyja összepakolt és egy szó nélkül elment, az apára hagyva a gyereket, hogy "nevelje csak ő fel az új kis nőjécskével, biztos szép kis család lesznek". Azóta semmilyen életjelet nem adott magáról.
Én megértem, hogy a gyereket nyilván eléggé megviselte, hogy szétmentek a szülei, hogy elhagyta őt az anyja és a "régi" anyukája "le lett cserélve" egy "újra". Nagyon sajnáltam a kislányt, amiért ilyen helyzetbe került. Megpróbáltam átvenni az anyja helyét, hiszen technikailag most már az is vagyok. Megpróbáltam kedves lenni hozzá, de olyan utálattal néz rám, hogy a hátamon feláll tőle a szőr, és hiába teszek bármit is, teljesen elzárkózik előlem. Próbáltam belejönni a jófej szülő szerepébe, játszani vele stb. De nem, ő élből elutasít.
Tegnap például vettem neki egy játékbabát, amiről tudtam, hogy valószínűleg örülne neki, mert néhány napja rábökött a kirakatban. Délután kapta meg az ajándékot, estére már a baba feje és végtagjai a testétől elválasztva hevertek a szobája közepén, a ruhái letépve, a szemei benyomva. Sokkolt a látvány, mert tudom, hogy ez a cselekedete is a maximális elutasításomat szimbolizálja.
Ráadásul ezelőtt körülbelül 2 héttel tett egy olyan megjegyzést, ami alapján szinte biztos, hogy valahogy már jóval azelőtt tudott a viszonyunkról, hogy az apja bejelentette ezt az anyának.
Én egyre feszültebb leszek leszek ettől az egésztől.
A kislány nagyon furcsán viselkedik, de nem csak velem, hanem az apjával és a többi emberrel is. Nem olyan, mint amilyennek egy normális gyereknek lennie kéne. Zárkózott, komoly, rideg, a tekintetében egy cseppnyi gyermeki vidámság sincs. Bizonyos tekintetben olyan, mint egy mini-felnőtt. És nem is tudom, van benne valami... erőszakos. Mintha legszívesebben rátámadna valakire, de valamiért mégsem teszi meg. Lefogadom, hogy a tegnap kapott játékbabát is dühöngve és élvezettel cincálta szét.
Mit kéne tennem? Én tényleg megpróbáltam jól bánni és jó kapcsolatot kialakítani vele, de egyszerűen nem megy. Annyira hátborzongató az egész megjelenése, feszélyez a jelenléte, ami miatt képtelen vagyok megkedvelni őt.
válasza:# 22/23 Időpont ma 20:26
Már, hogy nem lenne??? Igenis van! Te nem tudhatod azt, hogy az anyukát miként érintette az, hogy a férje hónapokon keresztül mással ba*****! Nem tudhatod, hogy milyen állapotban van most, nem tudhatod, hogy mik a tervei. Lehet, hogy amint összeszedi magát, akkor jön és viszi a kislányt magával! Szóval ennyi idő elteltével még nem mondhatjuk azt, hogy nincs anyukája..jogilag pedig mindigis lesz!
Egy 5 évesnek mondják azt, hogy "Nincs többé anyád, mert lelépett és nem érdekled többé"!!!
????
A kislány, még ha csak 5 éves is..tisztában van azzal, hogy amint anyuka elment, úgy jött ez a nő..a kérdező. Nem hülye..nem is meglepő, hogy nem akarja elfogadni őt. A kérdező pedig nagyon tolakodó. Kiváncsi lennék amúgy az anyuka nézőpontjára is. Valószinleg nem minden úgy van ahogy a kérdező beállitja..
válasza:"Igenis van! Te nem tudhatod azt, hogy az anyukát miként érintette az, hogy a férje hónapokon keresztül mással ba*****! "
Ebben igazad van, de azt az egyet tudom, hogy minden NORMÁLIS nö, NORMÁLIS anya NEM a gyereket bünteti, ha az apja hibázott és NEM a gyereket dobja el magától. Egy ANYA - mármint akit annak lehet nevezni -, a gyerekéhez ragaszkodik, akkor is, ha az apa megbántotta.
A gyereknek most EGYETLEN szülöje van csak, és ez az apa, az anyja hiába jön vissza egy év - vagy ki tudja mennyi - után, a gyerek többé nem fog bízni benne, számára megszünt!
Másrészt azt sem értem, miért erölteted az "anya csak egy van" hülyeséget, ezt meséld annak a sok gyereknek, meg idöközben felnött embernek, akiket az "anya" bántalmazott, elhagnyagolt, lelkileg összetört - a legtöbb közülök sokkal jobban járt volna, ha nem lett volna az életében az ilyen valaki.
válasza:Én nem megyek bele ebbe az apa anya szerető dologba, megprobálok a kérdésedre válaszolni.
Gyermekpszihologus.elsősorban.
Ne ugy vegyél neki ajándékot hogy a kezébe nyomod.
Vedd meg a babát és kezdj el vele te játszani.
Fésülgesd. Öltoztesd.
Valoszinű először ezt is földhözvágja.
Nem baj.
Akkor kezd el egyedül vendwglőset játszani.
Töltsd ki a játékteát a játék pohárba.
Játsz a gyerek előtt.
Keltsd fel az érdeklődését.
Ne hivd még magadhoz játszani.
Várd meg amig mágátol odamegy.
Lehet, hogy odamegy es felboritja a poharat. Nem baj te vagy a felnött. Ilyen esetben nem szabad játékot csinalni a dologbol, jaj teás lettem és nevetni.
Türelemmel mindent elérhetsz.
Viszont vigyázz mert ez súlyis viselkedés zavart is okzhat ám nala később.
Tehát ha jót csinál mindig vedd észre, 100 szor dicsérd.
De ha rossz akkor határozottan beszéld meg vele, hogy mit miért nem szabad.
Sose kiabálj.
Dackorszak mellé még ezt is át kell élnie.
Nehéz neki, de még jól is elsülhet a dolog. Hosszú távon.
Adott helyzetben az édesanyára gondoltam.
válasza: válasza:Szia. Nem tudom mennyire tudok segíteni, csak azért írok mert nekem is kb ennyi idősen mentek szét a szüleim, 10 éve. Most 16 éves lány vagyok, leírom én mit éreztem akkor, hátha ebből le tudsz vonni valami hasznosat.
Én anyukámmal és az élettársával maradtam, apukám lépett le tehát nem teljesen ugyanaz a szitu. De a lényeg: anyukám új párja számomra nem új apa volt. Ezt fontos hangsúlyozni, hiszen egy gyereknek nem olyan könnyű megérteni a helyzetet. Nyilván ő sem tekint téged anyának. Én eleinte féltem a "bácsitól", mert idegen volt, és nem tudtam miért lakik velünk stb :D
Pár hétig eltartott hogy megszokjam, addig úgy viselkedtem vele mint pl anyukám munkatársaival vagy a szomszéddal. Próbált jófej lenni, meg játszani velem, de nagyon éreztem hogy nem igazán szeret és hogy nem viszonyul úgy hozzám ahogy anya. Viszont ő ezt a helyzetet nem fokozatosan kezelte, hanem egyből megpróbált apaként viselkedni, amit én akkor olyan "tolakodónak" éltem meg. Az első 1 év során párszor utaltak rá hogy nyugodtan szólíthatom apának, de ez nagyon rosszul esett. Eljött értem az oviba, és egy másik gyerek szólt nekem hogy "itt van apukád". Akkor sírva fakadtam hogy azt hiszik ő az apám :D Egyik szánalmas próbálkozása az volt amikor már nagyon látta hogy nem fogadom el hogy Ő kerdezte meg szólíthat-e lányomnak. Ma már csak röhögök ha eszembe jut. Mondtam neki hogy hát én arra nem hallgatok. Még mindig Dóra vagyok, te meg Laci. :D
Volt egy időszak 8-12 éves korom között amikor kifejezetten utáltam. Ma már úgy vagyok vele hogy nem egy szimpatikus ember de anyagilag mindent megad nekünk szóval érdemes vele jóban lenni. Szép lassan elfogadtam az apám elvesztesét, ekkor már nem ez miatt haradugtam rá, hanem alapból a személyisége is visszataszító számomra, (két külön világban élünk), egy idő után már csak ez volt a probléma közöttünk. Most úgy vagyunk hogy nem veszekszem vele direkt, nem utálom látványosan mert végülis eltart, de nem sokat beszélek vele ha nem muszáj.
Na a lényeg annyi az egészből hogy lehet hogy a nevelőszülő azt hiszi segít azzal ha az igazi helyébe akar lépni, de a gyerek ettől inkább úgy érzi mintha az édesszülője meghalt volna, és nem fogja fel hogy erről nem te tehetsz. Nem értek a gyerekekhez, meg a pszichológiához, és biztos minden eset más. Illetve az is lehet hogy a kislánynak az is csak árt ha kevésbé foglalkozol vele. De szerintem a jó megoldás az lenne ha nem erőltetnéd a kapcsolatotokat. Ha inkább az apjával töltene sok időt, és megvárnád hogy saját akaratából közeledjen hozzád.
Hát ennyit tudtam mondani így józan paraszti ésszel. Kitartást (és sok megértést) a gyerkőchöz!
válasza:Azt írod, hogy semmi életjelet nem ad két hónapja. Lehet, hogy a kislánynak már tényleg nincs anyja.
Az olyan kis cuki, mikor leírod, hogy melegváltásban érkeztél a helyére, és nem érted, mi baja a gyereknek. Csak kicsi, de nem hülye, egy kis felnőtt, pont ahogy írod. Ha 15 éves lenne, akkor is azt várnád, hogy azonnal elfogad?
Őt nem érdekli, hogy te suvickolod a házat és "boldoggá teszed" aput. Őt csak az érdekli, hogy elvetted az anyját.
Kicsit nyisd ki a szemed! Te a kicsinek egy idegen vagy, mégis a szuper férj és apa párod rád bízta felnevelését, és a szülői szerepet, en bloc. Ő most se veszi ki a részét, mikor a kislányának senki más nem maradt, csak ő! Majd rájössz te még, hogy nem igaz a fele sem annak, amit a szeretőd elmondott, lakva ismerszik meg az ember.
Tessék tudomásul venni, hogy APJA van a gyereknek. Az ő dolga ezt helyre hozni. Kezdve onnan, hogy el se viheted pszichológushoz (se), ha nem ad rá engedélyt írásban, vagy nincs ott.
Te ugyanis nem vagy az anyja.
Apropó, apuka most mennyire látszik boldognak? Dúl a szerelem és a szenvedély, pláne a gyerek előtt, ugye? Nem baj, az is a te hibád lesz, ha ő nem bírja az otthoni feszkót, és keres valakit, akinél ott a béke szigete, a combok között. Te meg addig szedegetheted a babák részeit.
Egyet fogadj meg: ne legyen közös gyerek! Képzeld el, őt hogy utálná. Kicsi, védtelen, és nagyon könnyű bántani. A gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni. Nagyon tudnak szeretni és gyűlölni is. Hevesebben élik át az érzéseket, felnőtt korra tanulják meg kordában tartani és leplezni. Hatalmasat tévedsz, ha azt hiszed, hogy kicsi és ártatlan.
3 éves voltam, mikor a drága apukám elment egy másik nénivel. Még csak nagy változást se jelentett, eddig is csak hétvégén láttam. De a "mostohaanyám" mai napig szívből gyűlölöm, pedig közeledek a 40-hez. És látod, ordít arról, ahogy írok, hogy mit érzek az ilyen nők iránt, mint te.
Le se írom, miket követtem el, csak hogy a láthatások alatt bosszantsam őket. A mai napig azt bánom csak, hogy kinyírtam szegény teknőst. Azt, hogy a lépcsőn miattam esett le, és eltört a lába, cseppet se.
válasza:Szegény pici lány :(
CSOK-os gyerek?
válasza:Mit tegyek, ha a párom 5 éves lánya képtelen elfogadni engem?➡️Menj el az életéből!
Nem is értem, hogy gondoltad, hogy a feleség elmegy, te meg másnap beköltözöl, és azt várod, hogy minden csillámos és rózsaszín.
Neked nem a kislány kell, nincs is vele semmi dolgod, ő sem akar feléd nyitni. Hiú ábránd, hogy ilyen nyitás után valaha az életben kedvelni fog.
Költözz ki, járj össze az apjával, és ennyi. Attól ti még kapcsolatban vagytok egymással, hogy nem tudsz egy fedél alatt élni a lányával. Főleg így, hogy egyből be a mélyvízbe, és a férfi dolgozik, otthon sincs, te pedig több időt töltesz a gyerekével, mint ő.
Az anya hol van? Hol lakik? Idővel lehiggad, és elviszi a lányát. Te meg legfeljebb két hetente elviseled, mert muszáj.
Addig ne te vigyázz rá! Vonjátok be a nagyit, nagynénit, az ismert és szeretett női rokonokat. Rád ott nincs szükség.
Gondolj bele, ha ti szakítotok pár hónap múlva, akkor is meg kell oldaniuk nélküled. Nem a te gyereked, nem vagy érte felelős.
válasza:Szerintem itt nagyban közre játszik, hogy tudott arról, hogy az apukájának van valakije és szentül hiszi, hogy amiatt váltak el a szülei. Na, meg a volt felesegg mentalitása is csak ront a helyzeten, hoy nem látogatja a kislányt és persze az, hogy olyan stílusban váltak el, ahogy.
Szerintem párod kicsit elhamarkodta a bemutatást, hiszen alig 2 hónapra rá, hogy elváltak, igen mocsok stílusban, már meg kell szoknia egy új nénit. Ami lássuk be, baromira nem könnyű, ha az a szülőjének az új párja.
Legalábbis a leírásból ezt vettem le eddig, de javítson ki bárki, ha tévedek.
Kérdező, én azt mondom, hogy legyél türelemmel a kislánnyal és ne próbáld pótolni az anyukáját ennyi idő távlatából, mert azzal ilyenkor csak rontasz a helyzeten.
Voltál elvált szülők gyereke? Igaz, én nem voltam, de szerintem én se viseltem volna jól, ha valamelyik szülőm, csak így, szó nélkül ott hagyott volna és az új partner meg elkezdett volna nevelni, kvázi, meg lekenyerezni. Vagy ha igen, neked hogy esett volna, ha az új partner elkezdett volna anyáskodni vagy apáskodni feletted?
Ha névnapja van, vagy szülinapja a közel jövőben, kedveskedhetsz neki valami gesztus értékű aprósággal, mert ha valami drága cuccot veszel, azt hiszi, le akarod kenyerezni és igen, attól még, hogy gyerek, a maga módján, de átlátja a dolgokat. Addig, amíg nem fogad a bizalmába, addig ne vegyél neki drága játékokat, hagyd meg azt az apukájának, ha megengedheti magának.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!