Mi az a nevelesi szokas, amit a szuleitek alkalmaztak (vagy pont hogy nem), es ti mashogy csinalnatok?

Először azzal kezdeném hogy nem szülnék 3 gyereket egy szobába mint a szüleim.

Ha fiam és lányom is lesz akkor egyforma kötelességei lesznek. Nálunk kb mindent én csináltam mert én vagyok a lány, nekem kellett engednem mindenben, nekem nem járhatott semmi. Így ha egyszer lesz gyerekem, tesója nem lesz az tuti. :-D Aki jön a tesós szöveggel az meg majd fejbeverem :-D

Nálam az egyik az, hogy nem teszek egy szobába két gyereket, még ha egyneműek, akkor sem. Mi lányok voltunk, 6 év korkülönbséggel, egy szobában, és valami borzasztó volt. Utáltuk is egymást kellőképpen. A legjobb pedig az volt, hogy apám megígérte, hogy a kétszobásból amikor elköltözünk, ha csak 3 szoba lesz is, akkor is az lesz a prioritás, hogy hugommal külön-külön szobát kapjunk. Ehhez képest négy szobás családi házat vettek, és mégsem így lett, ugyanúgy be voltunk téve egy szobába, ami bazi nagy volt ugyan, de akkor is egy szoba. (De volt nappali, volt egy b...szott nagy kihasználatlan hall, na meg a szülői háló, az mondjuk oké.)

A másik, amit megfogadtam, hogy azért, mert van pár év a gyerekeim között, nem fogom a nagyra ráterhelni a kicsit, napi szinten (pl. reggel suliba vinni, de persze reggel összekészíteni, öltözködését ellenőrizni, reggeliztetni, egyszerűen minden ilyenért én feleltem, mert a szüleim nagyon korán mentek melózni. ) Oké, hogy dolgozni mentek, más városba, na de ha mondjuk nem lettem volna, hogyan oldják meg az akkor nagycsoportos, majd kis alsós tesómat???

Na mindegy, ÉN megoldottam, pont ezért lett csak egy gyerekem.

Tehát, ha jól értem, a szüleid mindent megadtak neked, mind fizikai, mind verbális szempontból, semmiféle problémád nem volt velük, egy szerető családban nőttél fel, és erre te azt nehezményezed, hogy a szüleid nem azt mondták, hogy "nézd kislányom, ezt úgy hívják, házimunka, megcsinálhatod ha akarod, de nem kötelező, hiszen én vagyok a szülő, szóval a házimunka minimum 90%-a az én feladatom, ez az én kötelességem, neked max. hobbi". Nem. Ilyen nincs. Nem lehet mindent ráhagyni a gyerekre. Neki is vannak feladatai, ez a normális. A hazimunka nem hobbi, hanem feladat, amiből mindenkinek ki kell venni a részét a korának megfelelő szinten, és ebben bőven benne van az, hogy egy tizenéves gyerek elpakolja a saját ruháit és porszívózik.

Az pedig csak a te szegénységi bizonyítványodat mutatja, hogy a hullafáradt anyukád megkér, hogy csinálj meg X dolgot, és erre neked áll feljebb, hogy milyen jogon mer dolgoztatni téged. Oltári szemét hozzáállás. Az empátia szót nem ismerted kamaszkorodban? Tekintettel kell lenni a körülötted lévő emberekre, és ha látod, hogy az anyukád torkig van a házimunkával, oda kell menned és segíteni neki, pláne tizenévesen. Ennyi.

Ez a "nem a gyerek kérte, hogy megszülessen" hozzáállás meg szánalmas ebben a szövegkörnyezetben. Tudod, miért? Mert ez az állítás akkor jogos, ha egy szülő van olyan undorító, hogy a gyereke képébe vágja, hogy "bárcsak meg se születtél volna". Dehát honnan is tudhatnád ezt? A te családod normális, ezért nem tudhatod, milyen az, amikor a saját szüleid totyogó korodtól kezdve megfélemlítenek, megaláznak és egy darab rongyként kezelnek. Sírj csak tovább amiatt, hogy a szüleid nem engedték, hogy 15 évesen az év 365 napjából 340-et egész nap a fenekeden ülve tölts, de attól még nem fogod megtudni, milyen az, amikor úgy istenigazából, véglegesen elszívják minden önbizalmadat, kétéves korodtól kezdve.

17/L

Kedves #35, 17 éves Leány!

Látom soraidból, vannak már negatív tapasztalataid is. De öröm az ürömben, hogy minden mély tapasztalatot fel tudhatsz használni... és ami a legfontosabb: Javadra, egyúttal gyermekeid javára is.

Kedves Kérdező!

Azt írod: "...nem azért hoztam a világra, hogy dolgoztassam." - Igen... ezt értem is, de akkor, ha szabad megkérdeznem: - Pontosan MIÉRT is hoztad a világra? -

Gondolom nem pont azért, hogy segélyekért, családi pótlékért, stb. folyamodhass Állam-bácsihoz...

Gondolom azért sem, hogy etesd, ellásd, kiszolgáld életed végéig... Nyilván, hogy nem.

Ha viszont nem, akkor hogyan várod majd el tőle, hogy megtalálja az életben a saját életének az értelmét, ha egyszer minden olyan tevékenységet eltiltasz tőle, amely számodra természetes, de neki, a gyereknek meg nem kéne, hogy az legyen... no de mégis, meddig nem kéne?

A gyerek éppúgy tanulja az életet a szülő mellett (ha hagyjuk), mint minden mást, mint pl. az anyanyelvet.

Ha azt szeretnénk, hogy a gyermek, amikor nagy lesz és ki fog repülni a fészekből (mert ki fog!) életképes legyen a jelenlegi világunkban, bizony hogy MEG KELL TANÍTANI élni. És nem példabeszédekkel, farizeus hozzáállással hangzatos ódákat zengve, hanem bizony saját, szülői példamutatás és tettek által.

De nem szabad többet elvárnunk gyermekeinktől, mint amit mi magunk (szülők) képesek vagyunk megtenni.

Tehát nem ajánlatos vizet prédikálni, miközben bort iszunk... ugye.

Az NEM szeretet, ha kitöröljük gyermekünk fenekét is... mert nehogy mán szaros legyen véletlenül a pici drága ujjacskája. Jajjj... óvjuk, kíméljük már meg kicsi ártatlan gyermekünket MINDENTŐL, hisz nem is Ő akart a világra jönni!

De AZ SEM SZERETET, ha nem egyenrangú családtagként, hanem szolgaként vele végeztetünk minden munkát! Mert hogy "Nyereg alatt puhul a hús!" Ugye...

Szóval a MÉRTÉK betartása az egyetlen fontos. Mindenből, mindenkor, de mértékkel.

Az ERŐ legyen Veletek!