Igazi szupernagyi?

Bocsánat ha hosszu lesz,vagy kicsit értelmetlen de olyan mérges vagyok.

Anyamrol és a tesomrol van szó,ugyanis ma van a fiam nevnapja és megint nem fogják felkoszonteni,mint tavaly vagy azelőtt,vagy majd ha eszükbe jut ugyan ez szulinapokon is.Annak ellenere hogy 3 napja mondogatom nekik hogy készülök ra,sütni kéne valamit stb.Onnan tudom hogy felejtos az egész hogy voltunk reggel anyumek.Alkalom lett volna felkoszonteni.Azt gondolná az ember hogy akkor munka iskola után de ismerem őket,ök akkor már nem mennek sehova,mi ne nagyon menjunk akkor mert faradtak,pihennek.Latom elore hogy a fiam kerdezni is fogja hogy mama miért nem..?Ugyanezt kérdezte 6 evesen is sirdogalva amikor szulinajan nem köszöntötték fel.Nem lennek felhaborodva ha esetleg rosszba lennénk,vagy messzelaknank egymástól 10 perc amúgy de így?Van a tesom felől is unoka,ő neki családi ebédet rendeznek anyum sut főz olyankor,meg drága kisunokam,az sosincs elfelejtve.Úgy érzem en mindig oda teszem magam,felkoszontom őket,kisebb aprosaggal is keszulok,és látom az arcukon az örömet.Az en fiamtol ezt sajnaljak?Persze 2-3 nap múlva eszükbe jut hogy hoppa név napja volt a gyereknek.De en ezt nem akarom tovább hallgatni meg hogy ő egy szupernagyi.Mindig ezt mondja.Alapjaraton egy iszonyú türelmes ember vagyok es sajnos nagyon csendes is,viszont megakarom mondani nekik hogy ez volt az utolsó.Rossz mert rossz de szertenek mindkettojuknek oda szurni hogy nekik sz.r legyen.

Jolesett kiírni magamból évek óta ez van.Kérdést nem is tettem fel de szívesen meghallgatok minden tancsot.